Ma reggel elég hideg volt fent Tidjikja mellett a vadkempingben, így pulcsiban kellett aludni. Az előző esti kuszkusz és kecskehús kicsit erős volt elkényelmesedett európai gyomrunknak, így – bár tegnap mást ígértünk – gyakran meg kellett állnunk. Az indulást megelőző eligazításon egy elég negatív képet kaptunk arról, hogy a mai szakasz milyen és azt kérték a szervezők, hogy jól gondolja meg mindenki hogy végig akar-e menni a mai távon. A feladatlap elég hosszú volt, így már negyed nyolckor elindultunk. Az volt a javaslat hogy a homokos részek miatt párban menjenek az autók, így mi a Quart-tal együtt indultunk neki a távnak. Az út elején egy 40 km-es betonos szakaszt követően először apró kavicsos területeken, majd nagyobb köves területen értük el az ásott kutat. A B2B csapatát egy órával megelőzve értünk be a faluba, ahol azt hitték hogy mi vagyunk a szervezők és elkezdték az ünnepséget. A falu apraja-nagyja énekelt és táncolt, meg nagyon örült nekünk. Elég hosszan próbáltuk győzködni a falu vezetőjét, hogy nem is mi vagyunk akiket várnak, meg hogy mi versenyzünk és nagyon sietünk, de láthatóan Őket ez nem nagyon zavarta. Kihasználva a minket követő csapatok érkezését nagy csendben elsurrantunk a falu melletti oázisba feladatot megoldani. Ebben az oázisban van egy tó, ahol elvileg krokodilok élnek, de mi nam láttuk egyiket sem (mint utólag kiderült kettő lakik itt :)
Ezt követően megkerestünk egy barlangrajzokkal díszített sziklafalat egy új feladat megoldásáért. Itt a Quart felmászott megnézni ezeket közelről, mi meg tűztünk tovább. Először földutakon sietünk, aztán sziklákon, majd nagyobb sziklákon, végül nagyon nagy sziklákon. Aztán áttértünk a homokos területre, ahol az egyik dűnére való feljutással láthatóan régóta küzdött két francia unimog. Megtaláltunk kiszáradt vízesést, meg elhagyott falut, meg eresztettünk és fújtunk kereket, meg volt egy csomó minden.
Aztán simább lett a terep és egy jó hosszú homokos, kavicsos úton értünk be Kiffába. A célba ötödikként értünk be, de sajnos kicsúsztunk az időből így a mai plusz öt pont is elúszott. Ha beértünk volna minden nap, akkor mi vezetnénk a versenyt :) kezd egy picit bosszantani ez az idő dolog. A tegnap esti eredmények alapján ötödikek vagyunk, de a mai naptól azt várjuk hogy egyet előre tudunk lépni. Reggel kiderül.
Ma a célban találkoztunk a Quart-tal (Ádám és Zoli rendben vannak, volt defektjük, elakadtak, rossz felől akartak hegyet kerülni, GyZ elájult majd ment a hasa :), az Akibúj társasággal, a Hetesbusszal, a Team Malibus-szal, meg még egy csomó mindenkivel. A velorexet Nouakchott-ban látták szemtanúk utoljára.
Holnap megyünk át Maliba. A napi cél Nara. Kíváncsi vagyok tényleg hűtőgépből készült-e a határőr irodája :)
Ja, ma nap közben 36 fok volt…hiába no…tél van. Otthon milyen az idő ? :)
A Mauritánokról…
Az állam által a B2B versenyzői számára biztosított védelem elképesztő. Amióta beléptünk az országba mindenhol katonák és rendőrök vigyáznak ránk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az összes szálláshelyünkön minimum 20 katona vigyáz a rendre. Őrködnek a kapuban, járőröznek a táborban és az utakon található ellenőrző pontokon is tudnak rólunk. A legdurvább az volt, ahogy ma a sivatag közepén „találtunk” két katonákkal teli terepjárót, akik a sivatagi szakaszt biztosították. A helyiek nagyon kedvesek (kivéve néhány kereskedőt, akik jó le akarnak nyúlni minket). Itt délen a gyerekek sem próbálják szétszedni az autót „pötikadú”-t kiabálva. Ha van olyan gyerek aki elkezdi ezt, akkor a felnőttek rendet tesznek és nem engedik ezt az erőszakoskodást. Az emberek rendesek, mosolyognak és integetnek. Nem kell elütni a kecskéiket és elhúzni fizetés nélkül és nincs probléma (a Dakar versenyzők között t’án nem ritka ez a megoldás). Szóval ez a Párizs-Dakar bezárásos dolog szerintem eléggé el lett túlozva. A médiumok által túllihegett hírek és a konkurens hírportálok egymásra licitálása szerintem tök felesleges volt.
