Hosszú várakozás után végre sikerült megfelelő időpontot találni és a múlt hét végén kimentünk túrázni Bíró Lacihoz. Csütörtök délután indultunk eléggé összevissza és bő három óra autózás után vártuk össze egymást Mátészalkán a „Karcher” benzinkúton. (tud valaki még egy ilyen nevű kutat ? sose hallottam róla).
Végül négy autó jött össze Balázsék a G merci klub képviseletében egy rövid Puch-hal. Peti és Zsolti egy
nagyon klasz Land Cruiser-rel, Miki és Endre a Sysman-es Gével és mi Bagyival és a Pajeroval. Tiszabecsen találkoztunk Bíró Lacival, aki segített kitölteni a hasznosabbnál hasznosabb kis cetliket, amivel nekiindultunk átkelni a határon. Majd minden simán ment, csak a céges kocsival volt egy kis gond, de azt sikerült kezelni. A határátlépés nagyszerű volt. Kicsit emlékeztetett arra, amit a Marokkó-Mauritán határon éltünk meg, de azért az ottaniak azért sokkal profibbak az ukrán határőröknél…meg Laci helyismerete is sokat dobott a tempón :)
Tiszaújlakra érve Laci édesapja – Feri bácsi – főzött nekünk egy fincsi gulyást és az evést megelőzően (meg azt követően is) 40-70 fok közti pálinkákkal próbált minket sarokba szorítani. Rövid beszélgetés után Laci elkísért bennünket a szállásra, ami nagyon kafa volt.
„Reggel” felkeltünk és Feri bácsi lecsója után elindultunk először Munkácsra megnézni a várat, aztán meg a nyevickei várhoz, ahonnan lementünk az aszfaltról. Itt találkoztunk Denisszel és Andrejjel, akik Lacival együtt ezt az egész túrát bonyolították. Újlakon csatlakozott hozzánk Feri is, akivel elég jót mulattunk végig a túrán :)
Egy fehér Range Roverrel vezették a túrát, ami az orrán és fenekén kívül legalább tízszer volt már minden oldalán :) Azért ha jobban megnéztük a kocsit, olajos csörlője volt, a tetőn tartalék kormányösszekötőt találtunk, a kocsiban egy panasonic toughbook, egy 276c és egy usb18 gps vigyázta az utat. Ez már jelezte a hozzáértést és a tapasztalatot, de mit sem árult el arról hogy ezek a fiúk milyen iszonyú profik…na de erről majd később.
Elindultunk fel a hegyekbe. Az út először kicsit volt erdei, aztán jött az emelkedő, aztán jött a sár, aztán jött a sár, aztán jöttek a szilkák, majd a sár és a sziklák, majd a sziklák a sárban olyan emelkedőn, ami többször és elgondolkoztatott azon, hogy épeszű ember akár gyalog és hajlandó-e is itt felfelé elindulni.
Az őszi erdő nagyon szép volt, elképesztő élmény volt az elhagyott utakon autózni. Persze a Pajero volt a legalacsonyabb, így jópárszor fennakadtunk, de Petiék mindig jöttek és lehúztak minket a vályúsabb részekről. Aztán egyszercsak szétcsúszott a Gé kipufogója. Ezt Denisz kb 8 perc alatt hozta olyan helyzetbe egy darab faág és némi kötél segítségével, ami azóta sem mozdult meg…aztán jött egy kis vízfolyáson való átkelés, ahol a Gé – hála annak hogy szárazra készült – beszívott egy kis vizet. A légszűrő gyakorlatilag egy saras papírtörölközőre emlékeztetett. Ezt Andrej és Denisz kicsit kiszárították, majd Isten tudja mi módon,de hozattak egy új levegőszűrőt fel a hegyekbe és az esti táborhelyen be is tették…embert nem láttunk a környéken, de valahogy lett az a szűrő :)
Az esti szállás egy kis tisztáson volt egy patak partján. Mint az borítékolható volt ittunk egy kis pálinkát és sört és még egy kis pálinkát, miután a sült kolbászos és szalonnás vacsit megettük. Elég hosszú volt a buli és kicsit korán jött a hajnal. A társaság szerintem elég jól összerázódott és a másnapi (!!!) felkelés már jó hangulatban telt.
A második napon szintén nagyszerű, könnyebben vagy nehezebben teljesíthető utakon mentünk. Itt már kellett a csörlő is szépen. Egy hegyi tó partján álltunk meg kajálni és némi szerelést elvégezni Peti kocsiján, majd tovább fel a Rónahavas csúcsára. Itt állt az egykori Szovjetúnió egyik radar és lehallgató állomása, aminek már csak a romjai láthatóak. Némi pihi után mentünk vissza Tiszaújlakra, ahol Feri bácsi helyett immár Laci anyukája látott el minket minden földi jóval. Alvás után haza…
Az egész túra nagyon jó volt. Jó kis csapat jött össze, érdekes emberekkel lehetett megismerkedni és hát nagyon jó szervezés segítette, hogy jól érezzük magunkat. Köszönöm mindenkinek…köszi Laci.
Ha érdekelnek a részletek, menj a http://discovery.freebase.hu/ lapra és keresd Lacit a túrákért…tényleg érdemes !
