Készen van a kocsi !!!! :D  (tud valaki egy terepjárókhoz értő szerelőt ?! Aki viszonylag pontos időben és pénzben is ?! )

Szóval ilyen helyzetben nem hagyhattuk ki az erdélyi kört, s már a hivatalos rajt előtt egy nappal nekiindultunk. Az utat megfelezve, Déva külsőben aludtunk egyet egy nagyon klassz helyen lévő kis panzióban, ahol hármunknak egy éjszakát valami nyolcezer forintért adtak. Mivel nem volt rajtunk kívül senki a helyen, így még barátibb :)

Pémtek reggel búcsút vettünk európa „el nem árulós és át nem állós” felének nyelvei közül egyet sem beszélő vendéglátóinktól és elindultunk az ordás palacsinta és erdélyi borzaska hazája felé. Nyilván azok a népek, akiknek a hazájuk még fiatalabb mint 150 év, nem érthetik az autópálya építésének kapcsán hogy úgy is lehet lopni, ha közben épül is az út, de basszus…azért ennyi idő alatt még szerintem az elasztik kft is megcsinálta volna ezt a nagyon várt utat. Egyszerűen nem normális dolog az, hogy 10 óra kell hogy elérj Székelyudvarhelyre !

Nnnna mindegy…végül befutottunk és Gizi mamánál nyomtunk egy lájtos ebédet mielőtt felgurultunk volna Hargitafürdőbe.

A szállás egészen döbbenetes volt…nemhogy mosogató nem volt a szobában, de tiszta és jó szagú volt az ágynemű…meleg volt…és számok jelezték hogy melyik ajtó a tiéd. :) Még vadabb volt, amikor kiderült hogy van hideg sör és hogy a vacsora is finom. Gondolom Laci nem volt jelen, amikor a szállást választották, mert ezek külön-külön is idegenül hatnak a Havanna lakótelep árnyékában :D  

Mivel a helyen volt már Peti, meg kellett tudnom mi van vele…szóval a csacsogás kedvéért ittunk 1-2 sört, majd lefeküdtünk aludni :)

Én komolyan nem értem hogy miért jön el valaki ilyen messzire és ilyen tájakra, aki versenyezni akar. Amikor lebattyogtunk reggelizni (ami megintcsak marha jó volt) szinte üres volt a parkoló. Hát mi ez a marhaság ? :) :) Valamikor elrajtoltunk és a Tusnád felőli oldalon csináltunk egy jó nagy kört. A szokásos Anna tó és Mohos mellett sikerült végre eljutni a Buffogó láphoz is, meg autóztunk egy csomót ott a tó felett…kafa volt. :) Azt is megtudtuk hogy Sanyit – a medvét – elköltöztették az Anna tó környékéről, mert annyira ráment már a kürtöskaláccsal sétálgató emberekre hogy műr előfordult hogy valakit fellökött, ráült a hátára és akkor engedte el, amikor az áldozat eldobta a vágyott édességet :) :) (Mindenesetre az árus a bódéjáról nem szerelte le a villanypásztort azóta sem). A tó után még voltunk valamilyen kis falucskában a hegyek között, ahol elosztogattuk a magunkkal vitt gyümölcsöket és Este eléggé ki voltunk purcanva és mivel az áfonyás sör is elfogyott, a vacsi után nem sokkal már ment az alvás ezerrel.

Ettől függetlenül nem sikerült korábban kelni a következő napon sem és az ivói víztározó és Madarasi Hargita környékére is késve érkeztünk. Láttunk vízesést, meg ettünk az Árpád csárdában, meg voltunk fent a Hargita tetején is. Alig várom azokat az időket, amikor Árpi már jogsival rendelkezvén, nemcsak a földutakon vezethet majd – mint most, ahogy a székelyek fontos hegyéről lekocsizott Szentegyházára – s én meg békésen zümmöghetek majd a helyiekkel minden fontos találkozási ponton. Mivel ez a nap még nem jött el, így a szállásig erős önmegtartóztatással kellett lennünk (lennem :) ).

A kirándulásunk harmadik napján délnek vettük az irányt. Voltunk a Vargyas-szorosban, meg a barlangban. Árpi egy akkora kutyával cimbizett, mint az autó, s a barátság zálogául megetette vele az ételünk és italunk nagy részét :) :) Jártunk pisztángosban, meg gejzírnél, meg valami szurdokvölgyben ittunk vasas vizet, meg láttunk egy fülű disznót és kafa hegyeket…ilyenek. Vadállat nap volt :) 

• 

• 

• 

• 

A szállás iszonyú menő volt…a konyha szintén, az útvonal pedig lélegzet elállító…de basszus …én szeretem a kutyákat…komolyan…minden kutyát. De hogy egy baszott nagy jószágot mi a fenéért kell beengedni egy étterembe, ahol emberek esznek, még annál is érthetetlenebb számomra, mint az, hogy valaki egy alapítványi adományokból vásárolt pikappal jár versenyezni. :D :D

A sztori ott kezdődik, hogy az autóm szokásos éves pénznyelését már januárban megkezdte…s gondoltam hogy tavaszra már minden egyben lesz. Megegyeztünk a melóban, érintettük a kényes pontokat…és bazmeg nem. A Salamon Zsolt ugyanúgy hozza a hazai átlagot mint bármelyik véletlenszerűen választott kotvány vidéki műhely. Az általa ígért határidő(k) közelükben sincsenek a valóságnak, a költséget a megegyezett végső összeghez képest az utolsó pillanatban még mintegy  30 %-kal próbálta emelni az aranykezű mester. S a kedvencem az utolsó mondata volt: „a difizárat nem tudtuk megcsinálni, ahhoz majd keress valakit, aki ért hozzá” :) :)

Szóval ott álltam hónapokkal a beígért határidő és sokadik újabb határidő után autó nélkül egy baba nevezéssel és szállásal, ámde Cegléd belvárosában az udvaron és azon agyaltam hogy mi a picsával tudnánk kimenni autózni egy nagyot :)

A másik merciben épp nem volt motor…a traktor lassú…gondoltam nincs megoldás…amikor egy kicsit jobbra fordítva tekintetemet, megláttam a kb egy éve be sem indított tűzoltót és „ebbe baz’meg elférünk !!” felkiáltással már bújtam is alá hogy mi és hol folyik belőle, meg nézem  hogy MILYEN SZÉÉÉP :D :D 

Szóval reggel becuccoltunk, megtankoltunk és nekiindultunk átvenni a nyertesnek járó kupát.  Mohácson ütköztünk Gazsival és Barnabással, majd jól nem találtunk nyitva kb semmilyen halászcsárdát, így halászlé nélkül indultunk a napfényes Zenyicába. Mivel ez egy leutazós nap volt, nem volt más szórakozásunk, mint a dzsippel és nisszanddal érkező kollégákat nézni ahogy szerelnek a benzinkúton, majd befutni a helyi futball fővárosba.

Egészen pontosan az egyik futball fővárosba, ugyanis az ENSZ és az amcsik Bosznia kapcsán kódolták be leginkább hogy ne legyen unalmas a Balkáni sztori az elkövetkező időszakban (sem). Van ugyanis a béke zálogául országban némi szerb, némi horvát és némi bosnyák nemzetiség, akik létrehozták a Bosznia-Hercegovinai Föderációt és a boszniai Szerb Köztársaságot, ami pl a foci bajnokságban úgy néz ki hogy van egy elsőosztály (ami közös), s van a szerbeknek és a bosnyákoknak is külön másod-, harmad-osztálya :) Meg külön szövetsége, meg minden. Az ország alkotmánybíróságában pl a 9 tagból négyet a Bosznia-hercegovinai Föderáció, kettőt a Boszniai Szerb Köztársaság, hármat pedig az Európai Emberjogi Bíróság jelöl. micsoda függetlenség, micsoda szabadság !! :D

Nnnna…szóval a bosnyákok egyik legmenőbb stadionja melletti sport szállóban laktunk az amúgy kb atomcsapás súlytotta környéken, mely látványt csak a vacsora és reggeli íze és állaga múlt alul :) :)

A rajt reggele a szokásos idegbeteg kapkodással kezdődött, így amikor leértünk kajálni, a versenyzők többsége már rég Szarajevóban állt a dugóban.

A napra nagy terveink nem voltak a versenyt illetően. Kb egyetlen célunk a Szarajevói Téli Olimpia létesítményeinek megtekintése volt, illetve a TV tornyot akartuk megkeresni, ahonnan a szerb hősök a várost lőtték három és fél éven keresztül, s kb 19000 városlakót lőttek agyon.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Miután kinézelődtük magunkat elkezdtük utunkat a festői Zabljak felé. Igaziból Boszniára és a bosnyákokra mi sem jellemzőbb, mint hogy a határőr kifelé menet kísérelt meg egy zöld kártya ellenőrzést, ami természetesen nem volt nálunk. Most őszintén…kifelé ? Zöldkártya ?

A türelemjátékot megnyerve lepacsizhattunk a határátkelő vad urával (táváriskapitán !! :D ), aki nagy kegyesen elengedett egy fél óra várakozást követően és átjutottunk Montenegróba, ami már a határ után azonnal nagyon állat volt ! A Mratinje duzzasztó tározója mellett vezet az út, ahol az alagutak össze-vissza kanyarognak és van bennük útelágazás és nincs bennük világítás…jobb mint Grúzia :)

Felcaplattunk a Durmitor tetejére és a nemzeti parkon keresztül csapattunk Zabljakba, ahol volt vagy 10-12 fok mire odaértünk és nyilván kikéstük a szintidőt is. De nagyon megérte, mert naplementében a fennsík elég faszán néz ki :)

A szállásra mi sem jellemzőbb, mint hogy nem volt benne fűtés, Árpi szobájában volt egy mosogató és egy rezsó…Evi meg sírva fakadt a zsír alapú ételek láttán. Szerintem nem volt ultra gáz :)

A második versenynapon a Zabljaktól keletre fekvő területen oldottunk meg kb minden feladatot. A két autóból álló nagyszerű csapatunk CB rádiókkal felvértezve kommunikált és vitatkozott leginkább azon hogy mikor és mit együnk, meg hogy „aztnézdittálljunkmeeeeg!!” :)

A verseny második és harmadik napján mentünk szerintem a legszebb részen, a Tara felé verettünk, meg a Nemzeti Park útjain és hát ami a nemzeti parkban van, arra nem nagyon lehet mit mondani.

Iszonyú klassz helyeken kocsiztunk és gyűjtöttük be a pontokat…meg közben szívatott a csapat szókeresőben….meg ettünk pisztrángot, meg bárányt, meg tóparton kolbászos kenyeret. Elég menő volt :)

• 

• 

• 

• 

Szóval amellett hogy a szállás szokás szerint erős választás volt és a kaja is mondhatjuk hogy félkezes volt (fél kézzel jobbat csinálok), a verseny egészen szuper volt. Szép hely, klassz útvonalak és feladatok…innentől nem csoda hogy klasszul éreztük magunkat :)

Menjetek GTT-re, mert az jó !! Kösz Laci :) 

Iszonyú sokat fogunk autóban ülni Ricsivel. És hát lesznek olyan pillanatok, amikor zenét kell hallgatnunk. Mivel Lőrinc válogatásainak összeállítása kimerült az ACDC könyvtár usb-re másolásában, most jobbanfel kell készülnünk, hogy a Kedvencek playlist-emet ne kelljen átnevezzem VoltKedvencek-re.

szóval segítsetek ! Mi legyen az út himnusza ? Milyen zenéket vigyünk ?

küldjetek linkeket, neveket, bármit !! :) :) 

Közhelyes de jó Road – Afrika–  by Tyuiop 

Nagyon szeretem a kürtöskalácsot. Nem a kókuszos, békönös-sajtos és mittudomén milyen ízűt. A diósat. Szerintem van a diós és van a többi…amiből a többi lehet éntőlem román is. …de nem ezért mentünk el a versenyre, hanem azért mert működő csörlőnk van az autón :) :)

Csütörtökön lementünk Gyulára, ahol a rajtot képzelték el lelkes rendezőink. Azt hiszem mondhatjuk hogy Gyulán az égvilágon semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne minket. Persze van fürdő és van másik fürdő, de talán még a hamburgeres lángost árusító büfé is jobban tűzbe hozott ezeknél  a helyeknél. Szóval jól lekocsiztunk Árpival Gyulára és ott unatkoztunk :) 

Közben mindenféle helyi és szegedi erő bevonásával próbáltunk lakatost szerezni Gazsinak, akiknél pindurkát meggyengült az alvázban valami, de aztán nem kellett.

Szóval a verseny reggelén jól felkeltünk és kolbász alapú reggelinket elfogyasztva indultunk nevezni. Út közben Úriemberekhez méltó módon segítettünk beindítani a jövőben szerzett pontjaik feléért hányatott sorsú versenytársainkat, majd a maradék pontjaikért kölcsönadtuk nekik a szupi bikakábelünket (visszakaptuk a dobozban, köszi :) ). Laci, majd a pontjaikat kérlek vezesd át hozzánk ! :) Nem akarok titkot csinálni abből hogy az első napon két órával kikéstünk – emiatt is jó hogy az uazos kollégák pontjai is a mieink lettek. A kikésés oka az volt hogy a 6:30-as potenciális – de pindurkát sem reális – rajd időpont helyett 10 órakor sikerült elindulnunk. A kései időpont nem jelentett akkor érzékelhető problémát, így átcsapattunk a román határon és megkezdtük a napi pontvadászatot. Gazsi, Barnabás és Máté lelkesedésénél csak a mi lendületünk volt megdöbbentőbb. Mi sem jellemzőbb a versenynapra, mint az, hogy a navigátorom egyszer sem aludt el menet közben :) Mentünk hegyen-völgyön, keltünk át folyón, kerültünk el ezer lejes büntetést…rém izgalmas és még ennél is szebb volt a bemelegítés.

Nagyon sok klassz helyen jártunk, de igaziból a napnyugta volt a legmenőbb. Kb akkor késtünk ki a célból és még vagy 130 kilométer volt hátra :) A cél felé száguldtunkban leesett az irtó bénán felpimpelt csoda lámpánk, de magabiztosságunkra jellemző hogy még ekkor sem használtuk az amúgy tökéletesen működő csörlőnket :) :)

Torockóra beérve megszereztük a szállást és megvacsoráztunk és kicsi csacsogást követően, némi Csengetett MyLord nézés után, aludtunk egyet. Másnap reggel tarjáskarajosszalonnásrántottás reggelink elfogyasztásával kezdtük a második napot, ami 

 

Az első igazi versenynapon egyből korrució lefülelésével kezdtük a reggelt. oldalra fordítva teszek is ide egy fotót hogy ne lehessen felismerni…öööö….Misit, ahogy átveszi a nagyértékű ajándékot. A román korrupcióellenes ügyészség számára biztos használható így is :)

Szóval miután bűnözőt fogtunk, elmaradt a kávézásunk és egyből (kb 10 óra lehetett) indultunk és belevetettük magunkat a versenybe. Az első versenynapon nem tűnt fel a dolog, de az van, hogy kialakult egy szuperképességem. Ha nem a kormány mögött ülök, egészen jól tudok navigálni :) Megtaláltuk a helyes utat mindenfelé…sütöttünk szalonnát…nem gyújtottuk fel az erdőt, majd próbáltunk fát vágni a torockói iskolának, de nem volt fejsze…klasszul telt el a nap :)

Este Gazsival vásároltunk pár nyelvoldó szert hogy régi sérelmeinket átbeszélhessük, majd vacsi után némi csacsogást követően vártuk a másnapot (ami jött is :) )

A vasárnapi versenynapon voltunk a sóbányában, meg piknikeltünk Gyuri bácsiékkal, meg úgy általában iszonyú menő volt. minden.

 

Nagyon jól éeztük magunkat. Klassz volt a terep (és legközelebb remélem esni fog az eső kicsit), klassz volt a szállás, a szervezés is a szokásos volt….és lefényképezhettem hogy mennyi az igazságalapja annak hogy egynisszantsosemkellszerelni :D :D :D 

 

 

 

 

Nagyon ellógtam ezt a blogot, de sosem késő pótolni az elmaradást :)
Miután tavaly elbuktuk az Afrika-csellendzs fogröntgenekhez kapcsolható verzióját, annak szellemében folytatódott minden azt követően is. Először is volt egy váltó hibás merci…ami maga az önellentmondás, mert egy merci automata váltója nem lehet rossz…soha…kivétel persze ha az istenadta Siemens gyártja a vezérlést és kábelköteget hozzá. Nam ragozom. Szívás volt és drága. Aztán volt egy próbálkozásunk a GTT évzárón télen, ahol az elég régóta viszonylag erőtlen motor szétcsapta a féltengelyt és az osztómű sem volt a topon. Aztán volt fékerő elosztó hibánk…meg abs hiba is. Meg pár apróság…ami száz rongy alatt javítható, már nem számolom :) :)
Szerintem három szamurájt biztos tudtam volna venni az egész költségéből, de nem álltunk át az erő sötét oldalára.
Zolika a végén úgy közölte hogy szerinte készen van a kocsi, hogy

„Kész a gé. El lehet vontatni :). Sosem volt ilyen jó. Egész piacképes..lehet hogy most kellene eladni :)”

Ami annyit jelentett, hogy mennek a zárak, van vákum a turbónál, a féltengely sebességjeladót kicserélte a megfelelő számú ricnit tartalmazóra és minden baba.
Péntek délután 4 körül indultunk el Kölesdre, ahol mit sem sejtve sétáltunk el vendégházunk udvarán található baromfi ól mellett. Miután megkaptuk a két ajtó zárjához rendelt két darab színezett kulcstartót tartalmazó kulcskarikát, elmentünk Sióagárdra nevezni. Sima volt minden, így felmentünk a hegyre megenni a pincepörköltet és ittunk pár fröccsöt.
Miután megnéztük a Tizedes meg a többiek első felét, indult az alvás…ami egészen fél ötig tartott, ugyanis a baromfiudvarban volt vagy hat dzsetleges kakas, akik miatt  ötkor felkeltünk és megtekintettük az ébredező Kölesd nevezetességeit, mint a sajtüzem, kultúrház, templomok, önkormányzat. Fél hét körül ittunk egy kávét (egy majdnem 11 éves gyerek esetén normális hogy kv-t kér reggel ?) és mentünk reggelizni és rajtolni.

Barnabásékat persze megvártuk, mert két autó csak két autó, majd nekiláttunk a győzelemhez vezető út megtételéhez. Én konkrétan nem tudtam hogy ilyen fajta sár létezik. Valami olyan cucc, aminek a teteje úgy néz ki, mintha sima földút lenne…ami persze igaz is, de alatta ott van a legragacsosabb és legsüppedősebb izé, amit eddig módomban volt látni. Csodás hely. A földeken dolgozó traktorosok se járnak egy kerékkel ahogy láttam. Mindenki duplával nyomatja.
De hiába a szép traktor, hamar jött az érzés, miszerint „tökéletesen boldog lettem volna, ha az Isten elfelejt parasztot teremteni”. Ha van a parasztnak egy darab földje…amin átmegy egy földút…azt a paraszt beszántja…és ha erre Te rámész, akkor az bizony első ránézésre hatmillió-kétszázezer forint azonnali kárt jelent a paraszt fejében, a pillanattól függetlenül. Meg hogy magánterület…az még az aduász. Azok a kérdések hogy „Tábla?” meg hogy „Sorompó?”, meg hogy „érdekes, a térképen ez egy jelült közút” úgy suhannak el a füle mellett, mintha senki nem kérdezett vagy mondott volna semmit.

Jártunk a medinai NATO radar körül, meg találtunk egy vagy 20 méter magas elhagyott gyárépületet…meg kerestünk telefonszámot és pénzes telefonfülkét…meg akadtunk el szíjjel esőzött düllőben…pompás nap volt. Este hazafelé nyomattunk egy halászlevet a paksi csárdában és suhantunk hazáig :)
Szóval megvolt a kitűnő verseny, a szokásos parasztozás és utána lett belőle szokásos módon „objektív” indeksz cikk…elkényeztetett újgazdag parasztok urizálása, börtön, autó elkobzás és emberhalál…meg orbánviktor.