Nagyon ellógtam ezt a blogot, de sosem késő pótolni az elmaradást :)
Miután tavaly elbuktuk az Afrika-csellendzs fogröntgenekhez kapcsolható verzióját, annak szellemében folytatódott minden azt követően is. Először is volt egy váltó hibás merci…ami maga az önellentmondás, mert egy merci automata váltója nem lehet rossz…soha…kivétel persze ha az istenadta Siemens gyártja a vezérlést és kábelköteget hozzá. Nam ragozom. Szívás volt és drága. Aztán volt egy próbálkozásunk a GTT évzárón télen, ahol az elég régóta viszonylag erőtlen motor szétcsapta a féltengelyt és az osztómű sem volt a topon. Aztán volt fékerő elosztó hibánk…meg abs hiba is. Meg pár apróság…ami száz rongy alatt javítható, már nem számolom :) :)
Szerintem három szamurájt biztos tudtam volna venni az egész költségéből, de nem álltunk át az erő sötét oldalára.
Zolika a végén úgy közölte hogy szerinte készen van a kocsi, hogy
„Kész a gé. El lehet vontatni :). Sosem volt ilyen jó. Egész piacképes..lehet hogy most kellene eladni :)”
Ami annyit jelentett, hogy mennek a zárak, van vákum a turbónál, a féltengely sebességjeladót kicserélte a megfelelő számú ricnit tartalmazóra és minden baba.
Péntek délután 4 körül indultunk el Kölesdre, ahol mit sem sejtve sétáltunk el vendégházunk udvarán található baromfi ól mellett. Miután megkaptuk a két ajtó zárjához rendelt két darab színezett kulcstartót tartalmazó kulcskarikát, elmentünk Sióagárdra nevezni. Sima volt minden, így felmentünk a hegyre megenni a pincepörköltet és ittunk pár fröccsöt.
Miután megnéztük a Tizedes meg a többiek első felét, indult az alvás…ami egészen fél ötig tartott, ugyanis a baromfiudvarban volt vagy hat dzsetleges kakas, akik miatt ötkor felkeltünk és megtekintettük az ébredező Kölesd nevezetességeit, mint a sajtüzem, kultúrház, templomok, önkormányzat. Fél hét körül ittunk egy kávét (egy majdnem 11 éves gyerek esetén normális hogy kv-t kér reggel ?) és mentünk reggelizni és rajtolni.
Barnabásékat persze megvártuk, mert két autó csak két autó, majd nekiláttunk a győzelemhez vezető út megtételéhez. Én konkrétan nem tudtam hogy ilyen fajta sár létezik. Valami olyan cucc, aminek a teteje úgy néz ki, mintha sima földút lenne…ami persze igaz is, de alatta ott van a legragacsosabb és legsüppedősebb izé, amit eddig módomban volt látni. Csodás hely. A földeken dolgozó traktorosok se járnak egy kerékkel ahogy láttam. Mindenki duplával nyomatja.
De hiába a szép traktor, hamar jött az érzés, miszerint „tökéletesen boldog lettem volna, ha az Isten elfelejt parasztot teremteni”. Ha van a parasztnak egy darab földje…amin átmegy egy földút…azt a paraszt beszántja…és ha erre Te rámész, akkor az bizony első ránézésre hatmillió-kétszázezer forint azonnali kárt jelent a paraszt fejében, a pillanattól függetlenül. Meg hogy magánterület…az még az aduász. Azok a kérdések hogy „Tábla?” meg hogy „Sorompó?”, meg hogy „érdekes, a térképen ez egy jelült közút” úgy suhannak el a füle mellett, mintha senki nem kérdezett vagy mondott volna semmit.
Jártunk a medinai NATO radar körül, meg találtunk egy vagy 20 méter magas elhagyott gyárépületet…meg kerestünk telefonszámot és pénzes telefonfülkét…meg akadtunk el szíjjel esőzött düllőben…pompás nap volt. Este hazafelé nyomattunk egy halászlevet a paksi csárdában és suhantunk hazáig :)
Szóval megvolt a kitűnő verseny, a szokásos parasztozás és utána lett belőle szokásos módon „objektív” indeksz cikk…elkényeztetett újgazdag parasztok urizálása, börtön, autó elkobzás és emberhalál…meg orbánviktor.
0 hozzászólás.