Volt valami német házaspár, akik a rendszerváltás (és 20 év házasság) után megvették életük második mercédeszét, ami nyilván egy G volt és kitalálták, hogy egy fél éves túrával ünneplik meg az enndékások csatlakozását. A dolog egy picit elhúzódott, mert utána 20 éveg járták a világ minden zugát. A mercédeszt évente egyszer visszajuttatták Németországba hogy a gyári szervízt megkaphassa az autó. 800.000 kilométernél is többet mentek az autóval és a mercédesz gyár egy kisebb összegért lefoglalózta az autót, hogy kiállíthassák a merci múzeumban, amikor majd véget és a körút. Körülbelül így kellene tennie a kiskunmajsai szesz és rozé-fröccs palackozó jövőbeni megkeresését is, amikor lefoglalózzák Lőrinc testét, hogy balzsamozva egy óriási mauzóleumban kiállíthassák, „másfélmillió hosszúlépés Magyarországon” felirattal. Bár addig még nagyon sok idő kell elteljen, hiszen a tartósítás szinte tökéletes és folyamatosnak mondható. :)
Reggel jól felkeltünk a festői Peshkopie-ban és gyors reggeli és némi zöldséges látogatást követően nekiindultunk a Napi cél Gjirokaster felé. A napi penzum a szokásos volt. Mentünk Nemzeti Parkban, meg hegyre fel, meg hegyről le. A napi szintkülönbség szerintem a szokásos 2 kilométer feletti volt. Kora délután eljutottunk Berat-ba, ami a világörökség része, de szerintem megfejthetetlen hogy miért az. Van persze sok ház, meg városközpont rehabilitáció, de igaziból semmi különös. Ja Barnabás és Gazsi végre izgalomba jött, mert megnézhettünk egy valami szent nevéhez kapcsolódó temlomot, ahol megtekinthettük az utolsó vacsora című festményt :) :) A templom azért épült, mert a kérdéses szent egyszer ott aludt egy szikla alatt valami három napot (odaverős buli lehetett előző nap) és ott hagyta a karja és lába nyomát a sziklában. Az szentséges talpat megsimogatva elindultunk Gjirokaster felé. Az út simának ígérkezett, de az út felénél beleszóltam a navigációba és ez egy kb másfél órás kitérőt jelentett egy kiszáradóban lévő olajmezőn, ahol nem mertnk kiszállni rágyújtani sem, olyan olaj szag volt.
Este a kender elosztás fővárosába érve felmentünk az óvárosba, ami monszun és családias vérbosszúk tömegei alatt is százszor jobban néz ki mint Berat. Megkerestük az ajánlott éttermet és egy kb 30 fogásból álló vacsival zártuk a napot…ebből kb 10 volt csak a Raki vonat része :)
Reggel a szállásunk környékét ellepték a rendőrök, akik elég komoly cuccot viseltek. A TEK elbújhat. Mindez köszönhető a nyári lazarati puskázásnak, ahol felszámolták a helyi fűtermelést a hatóságok. Volt több napos puskázás és letartóztattak két egész családot is, ami itt kb 150 ember lehet. A Zsákfaluban lefoglaltak hét darab Ferrárit, ami teljesen oké volt a 100 tonna fű mellett :)
A pontkereső expressz az ébredés után nem ragadott magával minket, de azért begyűjtöttük az útba eső pontok egy részét. Voltunk a Kék szem forrásnál, amiből 8 köbméter jéghideg és kristálytiszta víz ömlik ki másodpercentként (!!!), meg szabadkereskedelmi övezetnek nyilvánítottunk egy csacsik által védett tengerpartot, ahol jól megfürödtünk (ja, 30 fok van és nagyon jó a víz…otthon milyen idő van ? :) ). Megpróbáltunk bejutni egy elhagyott orosz tengeralattjáró támaszpontra is, de amikor az azt védő kiskatona felvette a puskáját a vállára téve elindult az amúgy nyitott kapu felé, akkor eljöttünk és nem erőltettük tovább a dolgot. Ja, meg láttunk egy rendőrt, aki egyenruhában horgászott
Amikor Sztálin után Hruscsov ült be az elnöki székbe, akkor mondta a helyi géniusznak, hogy engedjék el a vas és ipar országának vízióját és legyenek nyaraló ország. Enver fakkot mutatott és elhajtotta Hruscsovot. A tengeralattjáró támaszpontot teljes felszereléssel jól megtartotta, így a hegybe vájt támaszponton elvileg még ott vannak az öreg tengeralattjárók és minden egyéb is. Na ezt nem tudtuk megnézni sajnos.
Az estét a nyújork szállodában töltjük és vacsi ondövéj. Holnap irány Apollonia romvárosa és a mesés Tirana, majd Durres.
You must be logged in to post a comment.