Idézném az egyik kedvenc blogom (Gyűlölt ellenségeink) összefoglalóját a célterületről…hibátlan :)
„Tudjuk, hogy nem tisztességes dolog az efféle remény és jövőképmentes helyeken élezni a nyelvünket, de továbbra sem bírunk ellenállni az olyan országoknak, amelyeknél három számot kell tárcsázni a 00 után, ha fel akarjuk hívni őket. Maradunk hát az exoszmán határokon belül. Egy nép amelyik mindent a buta görögöktől vett át, amit nem, azt pedig a koszos latinoktól. Ezen felül még azon óriási vívmány kötődik hozzá, hogy a románok ősévé bírt válni. Európa közmondásos utolsója, aki szemmel láthatólag nem is vágyódik ennél feljebb.
Természetesen az imént csak vicceltünk, hiszen Albánia legalább olyan messze van Európától, mint Izrael. Egy muzulmán nép a Balkánon az kettőből semmi, ami az európaiságot illeti. Valójában ez a muzulmán dolog is inkább csak legenda, hiszen ma már többen vannak az ortodoxok – persze nem mintha ez közelebb hozná őket Európához. Legtöbbjük viszont hitetlen gyaur, így hiába okozott jópár államcsődöt és társadalmi összeomlást, és hiába vonták ki hivatalosan a forgalomból, Albániában továbbra is a kommunizmus az erkölcsi alapvetés. Hiszen sosem próbáltak még ennél jobbat. Az se tévesszen meg senkit, hogy NATO-tagok lettek, és az EU-ba törekednek. Ezen dolgok tekintélye ott veszett el, ahol a szlovák hadsereget NATO-elemmé, a leplezetlenül korrupt Romániát pedig EU-taggá tették. Ahová már bárki bejuthat, ott Albánia számára is nyitva áll az ajtó.
A Mercis a luxusvillája, a gyerek a szamárral Európa felé tart.
Kétségeink vannak viszont azzal kapcsolatban, hogy az albánok valóban nép lennének. Elvileg az ősrégi trákokhoz van valami közük, csakhogy mi Szkander bég 15. századi sunnyogásáig semmiről sem tudunk amit albánok csináltak volna, és utána 400 évig megint mindent áthat a nyomasztó, üres csend. De még ha igaz is a trák ősiség legendája, ettől csak a belgák és a macedónok esnek hanyatt, mi nem.
Erről a fényképről nem tudtuk kideríteni, hogy a rablóbanda ittjárta előtt, vagy után készült.
Attól, hogy valakik régen éltek, még nem éltek szükségszerűen különbül, mint a somme-i lövészárkok németjei. Azt már tudjuk, hogy a görögök butaságát csak a szegénységük múlta alul; nos, a trákok ezt a szintet nyaldosták alulról.
Ugye mindenki ismeri a szüntelenül provokáló, majd a megérdemelt verés elől az anyjához szaladó gusztustalan óvodás karakterét? Az albánok is nagyon önérzetesek és büszkék tudnak lenni amikor a velük egy súlycsoportban bénázó népekkel izmoznak. Igazán kiteljesedni viszont akkor tudnak, amikor egy az egész környéket ellepő nagyhatalom szolgálatába állva elszívhatják a levegőt a szomszédaik elől. Na, nem mintha megszakadna a szívünk a szerb-macedón-görög szerű söpredékekért (kiváltképp a szerbekért nem), de az albánok gerinctelensége sosem ismert határokat.
Albán igények. A világbéke kedvéért Thesszalonikit és Nápolyt lehagyták a térképről
Jellemző, hogy a középkorban, a két világ határán élve a nép egyik fele katolikus, a másik ortodox volt. A törökök alatt persze iszlamizálódtak, majd a komcsik idején készségesen lettek hithű ateisták. Micsoda ismerős simulékonyság, nemde? Elképzelhető, hogy ez a többieknek is feltűnt, és most nem csak úgy passzióból rühelli őket az egész környék mint a szart. A törököknek persze megpróbáltak ellenállni – egyszer. Az imént említett Szkander bégnek is érdekes módon török méltósága volt, és szóljon aki tud ezen kívül akár egyetlen albán lázadásról! Amint észrevették, hogy a szerbeknek rosszabb a török iga alatt, mint nekik, egyből megbékéltek az új status quoval, és elkezdtek berendezkedni a hosszú távú seggnyalásra. Egyik nép sem adott annyi béget, pasát és vezírt a szultánságnak, mint ezek a szurtos albánok, akik lubickoltak az Oszmán Birodalom hátbakéselős-selyemzsinóros, rothadó fertőjében. Természetesen ezt megelőzően sem volt egy önálló pillanatuk sem. Bizánci, bolgár, vagy éppen velencei szolgálatban szedték be az adót – arcukon gyermeki örömmel – a saját ellenségeiktől. Az igazat megvallva nehezen hisszük el, hogy semmi közük az örményekhez. Az albán karrieristák leghíresebbje Mohamed Ali egyiptomi pasa (naná, sohasem otthon próbálkoznak – ez is milyen ismerős), aki hűséges típus volt. Csak éppen mindig máshoz. Amint ráeszmélt, hogy az angolok már menőbbek a levantei partoknál, mint a jó öreg törökök, azonnal szembeállt egykori kenyéradóival. Nekünk magyaroknak meg kéne fontolnunk az albánok és a szerbek együttes leigázását. Soha többé nem lenne gondunk a majrés rácokkal, a szkipetárok imádnák legyilkolni őket magyar zászló alatt.
Albánia Anyácska a szerbek és a macedónok kihalását kéri Allahtól
Ugye tudjuk kik szeretnek ilyen színes házakban lakni?
Roppant könnyen viselték az olasz fennhatóságot is, szerencsétlen digók pedig későn eszméltek rá, hogy az egyébként is balkanoid országuk még délebbre került a Brenner-hágótól a beszivárgott albánoknak köszönhetően. Természetesen a diaszpórában utazó népekhez hasonlóan utóbbiaknak eszük ágában sem volt rendes munka után nézni, így ahová csak elkerültek, oda exportálták saját hazai kultúrájukat. Ez az albán kultúra a rablás, gyilkosság, emberrablás, vérbosszú négyesre, illetve az ezekből tetszőlegesen alkalmazott kombókra épül. Aki azt gondolja, hogy ez 2009-ben, az Európai Unió előszobájában nem így van, az rosszul gondolja. Az egyszeri albán (Sami) még mindig az EU-szabvány határértéknél jóval többször baktat át szamárháton az ellenségéhez (Ali), hogy átvágja a torkát a szerencsétlennek. Ennek megindoklásához pedig bőven elég, ha Ali egykor ellopott Samitól két kecskét, noha Sami korábban Alitól csak egyet.
Kikötő az Ohridi-tó partján
Mondanunk sem kell, hogy amilyen a belföld, olyan a külpolitika is. Most, hogy lerendezni látszanak a partit a szerbekkel, és orvul elvették tőlük Ősszerbiát, gyorsan új öldöklőpartner után kell nézni. Elvégre egy igazi balkáni kecsketerelő brigád azonnal kételkedni kezd önmaga létezésében, amint halálos ellenség nélkül marad. Az albánok ezt természetesen a másik szomszédban, a bolgárokban macedónokban találták meg. Albánia és Macedónia kapcsolatát elnézve nem tudunk másra gondolni, mint két – egyébként irritálóan csúnya és gnóm – kóborkutyára, amelyek úgy fognak együtt megdögleni, hogy egymás nyakát harapják. Lehetetlen megjósolni, hogy ezt a bolgárok vagy a szerbek fogják-e jobban élvezni.
Albánia a maga nemében csúcstartó, és nem csak azzal, hogy Európában egyedüliként tudott Dél-Amerikát csinálni. Az egy főre eső bunkerek száma ugyanis meghaladja Magyarország egy főre eső holokauszt-emléknapjainak a számát. Ráadásul az alapvető európai technikai vívmányokba (közművesítés, aszfaltút, autó, stb.) csak az utóbbi években belekóstolt albánok olyan bunkereket kaptak állambácsitól megőrzésre, amelyektől bármilyen ellenség padlót fogott volna. Az összes nép a röhögéstől, az olasz pedig így jelzi, hogy megadja magát. Aprajafalva sajnos ugyanolyan történelmi zsákutcának bizonyult, mint maga Albánia, ráadásul ezt kedves kék törpök helyett borostás barna bűnözők őrizték.
Végezetül szenteljünk némi figyelmet eme hegyi hordák leghíresebb szülöttjének. Teréz anya, éhező gyermekek megetetője, harmadik világbeli sátortáborok állandó lakója, a szeretet hirdetője azon nép gyermeke, amelynek fiai bicskával a kezükben jönnek világra. Legalább akkora bravúr ez, mintha egy magyar nem kívánná a telekszomszédja pusztulását. Aztán persze a nővér vérszomjas, álszent honfitársai elneveztek ám róla mindent a tiranai repülőtértől a főkórházig. Hiába, ahol nem akad Szent László, Hunyadi Mátyás és Rákóczi Ferenc, ott Lorántffy Zsuzsannával kell beérni.„
0 hozzászólás.