Képek.

2012.01-BudapestBissau

Mivel picit unatkozom, ezért írom, hogy mi volt ma :-)

Reggel a pompázatos Azalai hotelben keltem és egy gyors reggeli (miért ??? miért van az, hogy mindenhol csak vajaskenyér van???) után eltaxiztam ifjú, szennát megszégyenítő taxis barátunkkal a lisboa szállóba, ahol a csapat másik része rendezkedett be. A mai feladat kb annyira nyúlt el, mint a fékünk megjavítása…immár második napja próbáltam megoldani hogy egy kafa afrikai repülő hazavigyen. Még nincs vége, tovább »

A tegnapi záró buli elég frenetikusra sikerült. Gyakorlatilag a miniszter asszony vendégül látta az egész mezőnyt. Az ingyenes bor és sör egy picit megvadította társaink egy részét, de amúgy nagyon hangulatos este lett. Volt helyi éneklés, meg helyi tánc. Kiderült hogy ez egész határátlépést az állam zsírozta simára.

Repjegyem nincs, de dolgozom rajta. A másodikai indulás egy picit elúszni látszik a madrid-budapest útvonalon, de ha sikerül, akkor a bissau-dakar-madrid-bécs útvonalon talán haza lehet menni.

Guinea-Bissau egészen hihetetlen orszag. Aki szereti az olcsó italt és ételt, meg a világörökség részét képező szigeteket, az áldozzon szerintem bátran 120 150 ezer forintot a repjegyre és jöjjön el…ha kell van kontaktom itt (miniszter :-)

A szokásos vajaskenyér alapú reggeli után közelről vehettük szemügyre a szépséges jövőt. Szenegálban – vagy a közelgő választások miatt, vagy attól függetlenül – de hiánycikké vált a gázolaj és a benzin. Kb a harmadik kúton volt még egy uccsó csöpögő kútfej, amiből megtankolhattunk. Az úton mindkét oldalon álltak a helyiek, meg a kamionosok, akik mind sorukra vártak.

Miutan szerencsésen megugrottuk a tankolás problemáját, irány Még nincs vége, tovább »

Reggel úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a mai szavannás földutazást, és lejövünk délre, egy napot kihagyva. Életem egyik legkeservesebb 750 kilométerén vagyunk túl. Néhol iszonyú rossz aszfalton vezetett utunk…meleg volt, mint a fene, és a felkavart por általában rohadás szagú. A mali határtól megjöttek a kamionok és a sötét, meg a kivilágítatlan biciklisek, motorosok, szamarak, kecskék és tehenek…pffff.

Megérkezve Tambába, bementünk a king burger nevű helyre, ahol szerintem az ország legjobb hamburgerét ettünk….majd az egész napi unalom után végre megtört a jég…bejött két hazánk fia és megkérdezte, hogy „mit lehet itt enni? „. A hely nevéből mire tippelsz, Te!? :-)

Mi magyarok amúgy iszonyú kretének vagyunk…például tudunk szemetes zsákba szemetet gyűjteni, de azt szépen becsomagolva otthagyjuk a sivatagban…nyilván jön majd érte egy szemetes kocsi :-) :-) :-)

Képesek vagyunk honfitársainkat a kompnál, a sorban megelőzni…felmerülhet a kérdés, hogy minek…de nem merül…elvégre verseny van…a Dakar örökösei vagyunk, vagy miafene :-)

?…jjjjaaaa, jut eszembe…kedvenc norvégunk a tengerparti nemzeti parkban három lukas kerékkel ért be éjszaka…a testvérét meg kint hagyta a homokban elakadva…a táborban honfitársaival kihagyták a hajnali apályt, meg a reggel nyolcast…remélem délután kettőkor azert elmentek erte…szóval ők is megérnek egy misét :-) Isten nem ver bottal alapon, a következő napon akkorát esett emberunk a kvaddal, hogy fel kellett adnia a versenyt.

Mi jól vagyunk. Fontolgatjuk, hogy letelepszünk itt…de még nincs végleges döntes…ami biztos, hogy holnap reggel bemegyünk a helyi nemzeti parkba vizilovakat, majmokat es krokodilokat nezni…itt tartunk :-)

Ja, ma lehet hogy eladtam a kocsit a hamburgeres előtt :-) ha ez igaz, akkor gyalog megyünk tovább :-)

A frenetikus nouakchotti kávé és jeges koka kóla elfogyasztása egy picit visszaadta a világba vetett hitünket…pláne, hogy utána elmentünk kajálni egy utcai büfébe. Miután a vacsi megvolt, elindultunk Boutlimitbe, hogy a következő reggelen nekivágjunk az utolsó mauritán szakaszunknak Rosso felé. Az esti Nouakchott vicces arcát mutatta. A kétszer két sávon minimum három autó, de a porban az út mellett még három autó ment egymás mellett. A sötétben mindezt a világítás nélkül szembejövő szamaras kocsik tették még izgalmasabbá.

Boutlimitbe érkezve Lőrinc kivett egy kör alapú, fürdőszobás, de melegvíz és wc csésze nélküli szobát, ahol igen keveset aludtunk a beszakadt ágyon…innentől az ibis hűségkártyés dolog szerintem leginkább mese, mint valóság :-)

Reggel hatkor keltünk és indultunk a határra. A megfelelő útra picit nehezen találtunk rá, de végül Lőrinc egy helyi öreggel letárgyalta a problémát, és míg a versenyzők minden lehetséges úton megpróbaltak délre hatolni (majd fordultak hasonló lendülettel vissza), addig mi, az értékes információ birtokában elsőre a megfelelő helyen fordultunk le. Az út nagyon állat volt, egy szavannás területen mentünk kb 250 kilométeren keresztül Rosso-ig. A mauritán határon Idomu hathatós segítségével jutottunk át gyakorlatilag érdemi esemény nélkül. Lezárták a határt és csak mi mehettünk át…a helyiek csak leskelődtek a vaskapun. Meg is sajnáltam Idomut, mert azt hittem öregszik. Az atkelésért és határért csak 50 eurót kert kettőnkért, nem értettem a dolgot…komp es lezsírozott határ ilyen olcsón?! Aztan megláttam az összesen kb 5 eurós jegyet és megnyugodtam :-)

A szenegáli oldalon a határ remek :) Mi 11 körül értünk át, és uszkve 5 óra alatt elintéztem a papírmunkat :-) kozben pötikadú, meg pénzváltás, meg pólóért kocsimosatás, meg amit akartok :-)

A határról csak akkor lehet kimenni, ha fizetsz kilépő jegyet :-) Átalánydíjas, szóval legközelebb fogom javasolni az óradíj alapú számlázást :-)

Az esti szállás a pusztában volt. Tibivel, meg Szabiékkal csacsogtunk, majd alvás…Holnap irány valahova dél felé. Jók legyetek, csók! :-)

Mivel nem tudom hogy hanyadik résznel tartunk, ezért ez a bizonytalan cím. Mindennek persze oka is van, miszerint Lőrinc úgy gondolta jó lesz az, ha vindóz frissítéseket telepít a notebookra. :-)

Mivel nem lett jó, így nincs már módszerunk a fényképek küldésére és a műholdas netezesre. Szóval picit ritkábban és picit kép nélkül :-) Még nincs vége, tovább »

Nagyon sokféle járművet láttunk eddig. Utaztunk hajón, találkoztunk a túra résztvevőivel és a helyi járműveket is folyamatosan látjuk. Csináltam pár fényképet róluk, hogy lásd, mik gurulnak itt az úton. Van néhány versenyautó, meg a helyiek autói is :)

Még nincs vége, tovább »

A két genya reggel már nem mert a recepción megjelenni. Szerintem sejtették, hogy a meleg víz teljes hiánya miatt némi gondjuk lehet a vendégekkel. Szóval bújkáltak Gyakorlatilag az ég világon semmi nem történt egész nap. Egy picurka hegyi kanyart tettünk, de az ottani út jelentős részét is leaszfaltozták már. Találtunk egy víz által elmosott gátat, ahol a kavicsokon „hogyjutunkátatúloldalra” játékot jétszottunk, de kb ennyi.

Még nincs vége, tovább »

A reggeli ébredés egy picit koraira sikerült, mert Lőrinc próbált még éjszaka villanyt kapcsolni, de mivel a generátort leállították, így picit zajosra vette a figurát a sötétben. Hét körül keltünk igaziból, és éreztem, hogy ma féket fogok javítani.

Még nincs vége, tovább »