A két genya reggel már nem mert a recepción megjelenni. Szerintem sejtették, hogy a meleg víz teljes hiánya miatt némi gondjuk lehet a vendégekkel. Szóval bújkáltak Gyakorlatilag az ég világon semmi nem történt egész nap. Egy picurka hegyi kanyart tettünk, de az ottani út jelentős részét is leaszfaltozták már. Találtunk egy víz által elmosott gátat, ahol a kavicsokon „hogyjutunkátatúloldalra” játékot jétszottunk, de kb ennyi.
Egy igen unalmas úton aztán elmentünk Tan-tanba, majd a reptér mögötti szakadék megtekintése után elértük a jól felszerelt tatuin nevű szállást. Ez konkrétan egy szeles placcon lévő semmise. Valami agyag kecók vannak itt és hideg. (Az orosz versenytársak is értetlenkedtek, hogy miez. Miután elmagyaráztuk nekik, hogy egy beszívott holland hippi épített ide egy ilyen fura kempinget, majd amikor elfogyott a fű, és kijózanodott, akkor felszállt az első repülőre hazafelé, és itthagyta a bamakósoknak meg a kecskéknek az egészet. Erre persze jött a kérdés, hogy de mégis ki akart volna itt megszállni és miért, de erre már mi is csak a vállunkat vonogattuk – lorinc).
Az egyik agyag kunyhóban aludtunk (saját szoba mindenkinek, hihetetlen luxus!! – lorinc), majd reggel felkelés és indulás délre. A Smara felé vezető útról egyszerűen átvágtunk Layoune felé. Gumik 1 bár fölött…nap süt…az út rossz…mi kell még ? :)
Autóztunk egy nagyot…kitűnő volt százas tempóval menni a semmi közepén. Aztán picit eltévedtünk és mikor már minden elveszett a semmi közepén, előszedtük a szovjet hadsereg térképét és lőn csoda ! Még az is jelölve volt rajta hogy hol bokros a terület. Gyakorlatilag az egyetlen valóban működő térkép. (Tulajdonképpen annyi történt, hogy megtudtuk, jó felé megyünk :) – lorinc)
Aztán jöttek az első dűnék, majd ismét az uncsi aszfalt. Amikor már szét ültük mindenünket az autóban, megérkeztünk Bojdour-ba. Egy utcás városka két szállodával és legalább ötre való széllel. Ettünk teveburgert, majd egy skoda favorittal kiránduló csapattal és Andrásékkal tovább jöttünk Dakhlába.
Holnap irány a határ és remélhetőleg holnapután át is kelünk az igen fejlett infrastruktúrával, kedves emberekkel telített Mauritániába.
0 hozzászólás.