Történések…nem betonon…

Mivel nem tudom hogy hanyadik résznel tartunk, ezért ez a bizonytalan cím. Mindennek persze oka is van, miszerint Lőrinc úgy gondolta jó lesz az, ha vindóz frissítéseket telepít a notebookra. :-)

Mivel nem lett jó, így nincs már módszerunk a fényképek küldésére és a műholdas netezesre. Szóval picit ritkábban és picit kép nélkül :-)

Ott tartottunk (asszem), hogy Dakhlában aludtunk. A szállás megvolt, reggeli a szokásos…ha elvesszük a felét, akkor üres bagett…ha a másik felét vesszük el, akkor meg vaj. Lőrincnek tartottam egy összetett városnézést, amelyben igyekeztem összefoglalni a város nevezetességeit…mint pl posta…szökőkút, repülőtér…miután kb negyed óra alatt végeztünk, elindultunk vissza a félszigeten észak felé. Van egy klassz tábor öregedő hippi szörfösöknek és lakóautós nyugdíjas franciáknak…kicsit északabbra van egy záptojás szagú termál kút és kb ennyi.

A félszigetről visszatérve fordultunk délre és kb két óra autózás után megérkeztünk pompás szállásunkra, ahol volt egy internet nélküli wifi hálózat, meg sajtos omlett Lőrincnek. Itt döbbentunk rá, hogy bár olcsó a szoba, de picit zavaró az, hogy a folyamatosan működő dízel generátor mintha a szobánkban szólna, meg hogy mi történt a notebookkal :-)

Reggel hatos ébredés után irány a mauritán határ. A marokkói oldalon nem volt különösebb változás. A bürokrácia kb hasonló, mint négy éve, de eltűnt a bokorban ücsörgő katona sajnos…így múlik el a világ dicsősége.

A mauritán oldalon viszont durva a változás. Eltűnt a pénzváltó hűtőszekrénye, meg a határőrök fa bódéja és lustasága. Helyette van kisház és segítőkész határőr sereg. A bejutás is sima, gyakorlatilag probléma mentes.

Mivel a határon való átlépés gyorsan ment, elmentünk fürdeni a titkos helyre, ahol nem sikerült Saly Laci csomagjat átadni a cimborájának, mert vasárnap lévén nem őrködik…majd bementünk a festői, kaszinóiról és kocsmáiról híres Nouhadibou-ba, ahol néztünk partra futtatott hajót, meg vettünk kenyeret és ettunk kebabot.

Az esti szállás valahol a semmiben volt, ahol végre talalkoztunk Tibivel (jelezném, hogy a senki földjén egy kinyílt végű felső lengőkart hegesztett két sorba kapcsolt akkumulátorról) Zolival és Danivel, akik bő két napig álltak sorba Rabatban, vízumért, meg Szabiékkal.

Reggel kis kávé után eljött végre az egyik legszebb nap a túrán…várt minket a Nemzeti park.

Északról mentünk be, és a hivatalos koordinátákon mentünk el kb 5 óra alatt a hivatalos bejáratig, majd onnan még vagy 4 óra volt, mire a parton lévő táborba értünk. Szuper volt. Most itt van mindenki (Lőrinc, András és Mariann, másik András és cimborája a skoda favorittal, és egy csomó egyéb csapat). Amint ezt fel tudom tölteni, akkor Nouakchottban, a mauritán fővárosban leszünk és kávét iszogatunk valahol. Túl leszünk pár tucat kilométer óceán parti autózáson, és sivatagi éjszakán. A következő esti cél Boutlimit, majd a szenegáli határ. Jók legyetek!

Ja…Jut eszembe, van egy mese.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy skandináv túrázó, aki az egyik országból való kilépés és a másik országba való belépés között, a senki földjén elhagyta a hasi tasit, benne minden pénzével, papírjával és természetesen az útlevelével. Hősünk kóvájgott a senki földjén, keresve elvesztett cuccait, de hiába. Honfitársait hiaba kereste már, szétcsúszott a csapat :-)

Ciki helyzet, de hősünk nem reménykedik hiába. Bátor ismerősökkel hozza össze őt a szerencse, akik sör és pálinka befolyásoltsag ködén keresztül azt találják ki hogy a helyi szervek mindenre számítanak, csak a befelé való embercsempészetre nem. Mivel a terv – apró kidolgozatlanságoktól eltekintve – hibátlan, így megvalósításba fogtak. Elhárították az adminisztrációs akadályokat, valamint elrejtették hősunket autójuk hátuljában, majd szemrebbenés nélkül becsempészték az országba. Közben értesítették a rendőröket, akik két óra alatt előkerítették a hasi tasi megtalálóját.

A mese eddig tart. Hősunk soha nem felejti el az átelt kalandokat és egy szép történetet mesélhet majd kalandjárol :-) Jó éjszakát gyerekek! Álmodjatok szépeket :-)

Plusz egy mese: meg is lett a megfejtés, hogy miért mások a katonák, rendőrok és határőrök ebben az országban. Egy helyi kereskedő mesélte el. Próbálták megjavítani a működést és kiküszöbölni a problémákat, de nem ment…erre fogták magukat és csináltak egy másikat…a meglévő mellé…aki a régiben benne volt, az nem lehet az újban…nem bonyolult :-) magyar foci, önkormányzatok, nyugdíjpénztár, rendőrség, nav…ezek jutnak eszembe első körben valamiért :-)