Történések…nem betonon…

Mivel picit unatkozom, ezért írom, hogy mi volt ma :-)

Reggel a pompázatos Azalai hotelben keltem és egy gyors reggeli (miért ??? miért van az, hogy mindenhol csak vajaskenyér van???) után eltaxiztam ifjú, szennát megszégyenítő taxis barátunkkal a lisboa szállóba, ahol a csapat másik része rendezkedett be. A mai feladat kb annyira nyúlt el, mint a fékünk megjavítása…immár második napja próbáltam megoldani hogy egy kafa afrikai repülő hazavigyen.

Miközben Tibi szerelt (szerintetek csak akkor szerel, ha tényleg szükség van rá, vagy akkor is, ha egyszerűen kedve támad hozzá ? :) valamit az angol betegen, mi különböző hülye útvonalakat nézegettünk mindenféle webes keresőn. Ekkor derült ki számomra, hogy az egész rendszernek nincs igaziból semmi értelme, így egyszercsak elmentünk a helyi TAP kirendeltségbe, hogy megbeszéljük a hazautat. Mondanom sem kell, hogy az offiszban senki nem beszélt sem angolul, sem németül, sem oroszul. Mindenesetre azt kiderítettük, hogy (bazeg) a portugál légitársaságnál nem lehet a Bissaubol Dakarba indulo portugál repülőre jegyet venni. Hogy az ember mindezt megtehesse, ahhoz át kell menni egy valamilyen kuckósabb irodába… Amikor átmentünk oda, ők mondtak, hogy tudnak Dakarba jegyet adni, de csak három nap múlva, és azt a TAP tudja megmondani, hogy hogyan jutunk el onnan Budapestre vagy Bécsbe, mert ők csak Madridba és Lisszabonba tudnak jegyet adni…akkójóvanakkó…vissza a szállásra…új terv kell. Ekkor jött Dani ötlete, hogy menjünk Marokkón keresztül Párizsba, és onnan fapadossal haza.

Mivel a helyi agysebészekben már nem volt meg a bizalom, tekintve hogy a köztünk lévő vibrálás megszűnt, így irány a net :-) :-) :-) …ami kb olyan lassú volt, mint amikor 99-ben meg wapot programoztam a pannonnak.

Ezt a problémát tetézte, hogy egyetlen bank egyetlen kártyáját sem fogadta el egyik nagy foglalos oldal sem, csak úgy, ha az otthoni gépemet bevonva átvertük őket…innen szép nyerni…otthoni gépen proxy fel és lőn világosság…és ennyit a bankok védelméről :) :)

Hatunk jegyét az okos oldalak egyike sem engedte együtt befoglalni, így egyesével kattintgattam (volna) végig a foglalásokat…de nem…egyszercsak leállították a szálló generatorát és elment az áram. Az ok gyorsan meglett :-), a generator picurka épületében lakott vagy három helyi és nem tudtak aludni a motor hangjától…probálkoztunk kérlelni őket, hogy ne most akarjanak aludni, de semmi. Nosza, keressünk másik netet. Mire meglett, letelt valami okos foglalási határidő, így a már említett okos foglalós oldal nem engedett repülőjegyet foglalni…a tap irodában már pénzt számoltak, nem segítettek…a kis kuckós irodában meg nem volt net…a vége az lett, hogy este megvesszük a hiányzó négy jegyet a reptéren.

A Lisboa szállóba még épp időben értem, hogy lássam a 30 kilóméteres rekord távolságból visszatért és immar széthullott hátso diffivel ácsorgó angol beteget Tibi keze között :-)

Este 9 utan kijöttünk a reptérre és megismerkedtünk a biztonsági személyzettel, meg a reptér vezetőjével, meg a helyi air maroc képviselővel, aki segített, hogy mindenki elinduljon haza. Ja, meg az egyik táncos asszonnyal is találkoztunk aki, mint kiderült, határőr es szeret minket :-)

Irany Banjul, majd Casablanca, aztan Parizs és végul Budapest :-) fél négyre otthon leszunk.

+1: Andras es Mariann jol vannak, az autót próbálják eladni és lehet hogy elmennek Bamakóba emiatt.

Asszem ennyi volt ez a túra…jók legyetek, csók.