Készen van a kocsi !!!! :D (tud valaki egy terepjárókhoz értő szerelőt ?! Aki viszonylag pontos időben és pénzben is ?! )
Szóval ilyen helyzetben nem hagyhattuk ki az erdélyi kört, s már a hivatalos rajt előtt egy nappal nekiindultunk. Az utat megfelezve, Déva külsőben aludtunk egyet egy nagyon klassz helyen lévő kis panzióban, ahol hármunknak egy éjszakát valami nyolcezer forintért adtak. Mivel nem volt rajtunk kívül senki a helyen, így még barátibb :)
Pémtek reggel búcsút vettünk európa „el nem árulós és át nem állós” felének nyelvei közül egyet sem beszélő vendéglátóinktól és elindultunk az ordás palacsinta és erdélyi borzaska hazája felé. Nyilván azok a népek, akiknek a hazájuk még fiatalabb mint 150 év, nem érthetik az autópálya építésének kapcsán hogy úgy is lehet lopni, ha közben épül is az út, de basszus…azért ennyi idő alatt még szerintem az elasztik kft is megcsinálta volna ezt a nagyon várt utat. Egyszerűen nem normális dolog az, hogy 10 óra kell hogy elérj Székelyudvarhelyre !
Nnnna mindegy…végül befutottunk és Gizi mamánál nyomtunk egy lájtos ebédet mielőtt felgurultunk volna Hargitafürdőbe.
A szállás egészen döbbenetes volt…nemhogy mosogató nem volt a szobában, de tiszta és jó szagú volt az ágynemű…meleg volt…és számok jelezték hogy melyik ajtó a tiéd. :) Még vadabb volt, amikor kiderült hogy van hideg sör és hogy a vacsora is finom. Gondolom Laci nem volt jelen, amikor a szállást választották, mert ezek külön-külön is idegenül hatnak a Havanna lakótelep árnyékában :D
Mivel a helyen volt már Peti, meg kellett tudnom mi van vele…szóval a csacsogás kedvéért ittunk 1-2 sört, majd lefeküdtünk aludni :)
Én komolyan nem értem hogy miért jön el valaki ilyen messzire és ilyen tájakra, aki versenyezni akar. Amikor lebattyogtunk reggelizni (ami megintcsak marha jó volt) szinte üres volt a parkoló. Hát mi ez a marhaság ? :) :) Valamikor elrajtoltunk és a Tusnád felőli oldalon csináltunk egy jó nagy kört. A szokásos Anna tó és Mohos mellett sikerült végre eljutni a Buffogó láphoz is, meg autóztunk egy csomót ott a tó felett…kafa volt. :) Azt is megtudtuk hogy Sanyit – a medvét – elköltöztették az Anna tó környékéről, mert annyira ráment már a kürtöskaláccsal sétálgató emberekre hogy műr előfordult hogy valakit fellökött, ráült a hátára és akkor engedte el, amikor az áldozat eldobta a vágyott édességet :) :) (Mindenesetre az árus a bódéjáról nem szerelte le a villanypásztort azóta sem). A tó után még voltunk valamilyen kis falucskában a hegyek között, ahol elosztogattuk a magunkkal vitt gyümölcsöket és Este eléggé ki voltunk purcanva és mivel az áfonyás sör is elfogyott, a vacsi után nem sokkal már ment az alvás ezerrel.
Ettől függetlenül nem sikerült korábban kelni a következő napon sem és az ivói víztározó és Madarasi Hargita környékére is késve érkeztünk. Láttunk vízesést, meg ettünk az Árpád csárdában, meg voltunk fent a Hargita tetején is. Alig várom azokat az időket, amikor Árpi már jogsival rendelkezvén, nemcsak a földutakon vezethet majd – mint most, ahogy a székelyek fontos hegyéről lekocsizott Szentegyházára – s én meg békésen zümmöghetek majd a helyiekkel minden fontos találkozási ponton. Mivel ez a nap még nem jött el, így a szállásig erős önmegtartóztatással kellett lennünk (lennem :) ).
A kirándulásunk harmadik napján délnek vettük az irányt. Voltunk a Vargyas-szorosban, meg a barlangban. Árpi egy akkora kutyával cimbizett, mint az autó, s a barátság zálogául megetette vele az ételünk és italunk nagy részét :) :) Jártunk pisztángosban, meg gejzírnél, meg valami szurdokvölgyben ittunk vasas vizet, meg láttunk egy fülű disznót és kafa hegyeket…ilyenek. Vadállat nap volt :)
A szállás iszonyú menő volt…a konyha szintén, az útvonal pedig lélegzet elállító…de basszus …én szeretem a kutyákat…komolyan…minden kutyát. De hogy egy baszott nagy jószágot mi a fenéért kell beengedni egy étterembe, ahol emberek esznek, még annál is érthetetlenebb számomra, mint az, hogy valaki egy alapítványi adományokból vásárolt pikappal jár versenyezni. :D :D
0 hozzászólás.