A sztori ott kezdődik, hogy az autóm szokásos éves pénznyelését már januárban megkezdte…s gondoltam hogy tavaszra már minden egyben lesz. Megegyeztünk a melóban, érintettük a kényes pontokat…és bazmeg nem. A Salamon Zsolt ugyanúgy hozza a hazai átlagot mint bármelyik véletlenszerűen választott kotvány vidéki műhely. Az általa ígért határidő(k) közelükben sincsenek a valóságnak, a költséget a megegyezett végső összeghez képest az utolsó pillanatban még mintegy 30 %-kal próbálta emelni az aranykezű mester. S a kedvencem az utolsó mondata volt: „a difizárat nem tudtuk megcsinálni, ahhoz majd keress valakit, aki ért hozzá” :) :)
Szóval ott álltam hónapokkal a beígért határidő és sokadik újabb határidő után autó nélkül egy baba nevezéssel és szállásal, ámde Cegléd belvárosában az udvaron és azon agyaltam hogy mi a picsával tudnánk kimenni autózni egy nagyot :)
A másik merciben épp nem volt motor…a traktor lassú…gondoltam nincs megoldás…amikor egy kicsit jobbra fordítva tekintetemet, megláttam a kb egy éve be sem indított tűzoltót és „ebbe baz’meg elférünk !!” felkiáltással már bújtam is alá hogy mi és hol folyik belőle, meg nézem hogy MILYEN SZÉÉÉP :D :D
Szóval reggel becuccoltunk, megtankoltunk és nekiindultunk átvenni a nyertesnek járó kupát. Mohácson ütköztünk Gazsival és Barnabással, majd jól nem találtunk nyitva kb semmilyen halászcsárdát, így halászlé nélkül indultunk a napfényes Zenyicába. Mivel ez egy leutazós nap volt, nem volt más szórakozásunk, mint a dzsippel és nisszanddal érkező kollégákat nézni ahogy szerelnek a benzinkúton, majd befutni a helyi futball fővárosba.
Egészen pontosan az egyik futball fővárosba, ugyanis az ENSZ és az amcsik Bosznia kapcsán kódolták be leginkább hogy ne legyen unalmas a Balkáni sztori az elkövetkező időszakban (sem). Van ugyanis a béke zálogául országban némi szerb, némi horvát és némi bosnyák nemzetiség, akik létrehozták a Bosznia-Hercegovinai Föderációt és a boszniai Szerb Köztársaságot, ami pl a foci bajnokságban úgy néz ki hogy van egy elsőosztály (ami közös), s van a szerbeknek és a bosnyákoknak is külön másod-, harmad-osztálya :) Meg külön szövetsége, meg minden. Az ország alkotmánybíróságában pl a 9 tagból négyet a Bosznia-hercegovinai Föderáció, kettőt a Boszniai Szerb Köztársaság, hármat pedig az Európai Emberjogi Bíróság jelöl. micsoda függetlenség, micsoda szabadság !! :D
Nnnna…szóval a bosnyákok egyik legmenőbb stadionja melletti sport szállóban laktunk az amúgy kb atomcsapás súlytotta környéken, mely látványt csak a vacsora és reggeli íze és állaga múlt alul :) :)
A rajt reggele a szokásos idegbeteg kapkodással kezdődött, így amikor leértünk kajálni, a versenyzők többsége már rég Szarajevóban állt a dugóban.
A napra nagy terveink nem voltak a versenyt illetően. Kb egyetlen célunk a Szarajevói Téli Olimpia létesítményeinek megtekintése volt, illetve a TV tornyot akartuk megkeresni, ahonnan a szerb hősök a várost lőtték három és fél éven keresztül, s kb 19000 városlakót lőttek agyon.
Miután kinézelődtük magunkat elkezdtük utunkat a festői Zabljak felé. Igaziból Boszniára és a bosnyákokra mi sem jellemzőbb, mint hogy a határőr kifelé menet kísérelt meg egy zöld kártya ellenőrzést, ami természetesen nem volt nálunk. Most őszintén…kifelé ? Zöldkártya ?
A türelemjátékot megnyerve lepacsizhattunk a határátkelő vad urával (táváriskapitán !! :D ), aki nagy kegyesen elengedett egy fél óra várakozást követően és átjutottunk Montenegróba, ami már a határ után azonnal nagyon állat volt ! A Mratinje duzzasztó tározója mellett vezet az út, ahol az alagutak össze-vissza kanyarognak és van bennük útelágazás és nincs bennük világítás…jobb mint Grúzia :)
Felcaplattunk a Durmitor tetejére és a nemzeti parkon keresztül csapattunk Zabljakba, ahol volt vagy 10-12 fok mire odaértünk és nyilván kikéstük a szintidőt is. De nagyon megérte, mert naplementében a fennsík elég faszán néz ki :)
A szállásra mi sem jellemzőbb, mint hogy nem volt benne fűtés, Árpi szobájában volt egy mosogató és egy rezsó…Evi meg sírva fakadt a zsír alapú ételek láttán. Szerintem nem volt ultra gáz :)
A második versenynapon a Zabljaktól keletre fekvő területen oldottunk meg kb minden feladatot. A két autóból álló nagyszerű csapatunk CB rádiókkal felvértezve kommunikált és vitatkozott leginkább azon hogy mikor és mit együnk, meg hogy „aztnézdittálljunkmeeeeg!!” :)
A verseny második és harmadik napján mentünk szerintem a legszebb részen, a Tara felé verettünk, meg a Nemzeti Park útjain és hát ami a nemzeti parkban van, arra nem nagyon lehet mit mondani.
Iszonyú klassz helyeken kocsiztunk és gyűjtöttük be a pontokat…meg közben szívatott a csapat szókeresőben….meg ettünk pisztrángot, meg bárányt, meg tóparton kolbászos kenyeret. Elég menő volt :)
Szóval amellett hogy a szállás szokás szerint erős választás volt és a kaja is mondhatjuk hogy félkezes volt (fél kézzel jobbat csinálok), a verseny egészen szuper volt. Szép hely, klassz útvonalak és feladatok…innentől nem csoda hogy klasszul éreztük magunkat :)
Menjetek GTT-re, mert az jó !! Kösz Laci :)
0 hozzászólás.