A legnagyobb Isten áldása a wizzair olcsó repjegyeinek megléte. Gyakorlatilag olcsóbban utazunk már mintha autóval megyünk neki a célpontnak. S mióta Budapestről direkben is elérhető Kutaisi, szerintem nem is nagyon éri meg autóval menni. (kb 2700 km és három-négy nap az út…ha az üzemanyagot, autópálya díjakat, kaját és szállást is hozzáadod, kb ugyanaz jön ki, mint a repülőjegy és autó bérlés).
Szóval vettünk két jegyet Kutaisi fényes városába és vissza…meg béreltünk autót is. Nem kell beszarni, Grúziában pompásan el lehet boldogulni angol és/vagy orosz nyelven. Utóbbi esetén érdemes az első három mondatban tisztázni hogy tökre nem vagy orosz, mert a dél-oszét háború és területvesztés óta van némi megakadás ezen két nép barátságában :)
Szóval vettünk repjegyet és béreltünk egy „terepjárót”. Utóbbit megteheted a wizzair oldalán is, de ha mondjuk lemennél Jerevánba – ami a baltás gyilkos kiadatása óta szintén őszinte kalandokat ígér – akkor jobb pl a naniko-t megkeresni. Tényleg érdemes valami magasabb hasú autót bérelni, mert a grúz (georgiai !! ezt szeretik…mert a grúz, az az orosz gruzin-ból van) utak néha – nem túl vészesen, de – elfogynak :)
Miután hajnali öt körül megérkeztünk, jól átvettük előre lefoglalt terepjárónkat, ami nem volt terepjáró…de ellenben nagyon nagy volt, és elindultunk Potiba tengert nézni. Végig esett az úton a nyomorult eső, de amikor kiértünk a tengerhez, akkor elkezdett konkrétan szakadni…szóval jól ott hagytuk a vizet. A terv szerin a zugdidi piacon vettünk volna enni, de ehelyett mekis burgerrel ünnepeltem, míg Evi puffasztott rizst majszolt :)
Zugdidi után elindultunk a Kaukázus Challenge szokásos útvonalán Mestiába. Út közben megnéztük a kötelező vizierőművet és jól megérkeztünk a napfényes Mestiába. Mestia maga az eu támogatások felhasználásának rossz példája. Épül itt vizierőmű egy nagyon kicsike hozamú folyón, meg van egy soha meg nem nyitott nagy épület a régi tér helyén…meg a városka közepétől nincs már út a reptérig.
Szerintem a csúcs az, hogy építettek egy etnográfiai múzeumot a szvaneti régióról, láthatóan csilliárd lariból, de hogy minek, azt még a helyiek sem értik. Mestia amúgy továbbra sem a jó kaják gyűjtője, mert a legjobb étteremben sincs igaziból semmi különös. Itt is érvényes, amit kb egész Grúziában (Georgia…bocsássál meg ! Grúzia az orosz név…s nem csipázzák az oroszokat):
- ne egyél levest, mert általában rossz. a grúz (georgiai!!) konyha a Szovjetúnió előtt nem ismerte a leves fogalmát…főzni sem tudják
- koriander mindenek felett. petrezselyem helyett használják kb mindenbe.
- ami péksütemény vagy egyéb pékáru, az kiváló
- a hacsapuriból az adzsáriai és a megruli a legmenőbb.
- Mindenhez kérjél szilvaszószt és diós salátát
- jó a víz…igyál helyi sört…leginkább Argo-t !!
- a csacsa bármi lehet…ne kíváncsiskodj, gyorsan idd meg és kész
- a saslik is bármi lehet :) :)
Amit mi találtunk kajáldát elsőre, az vacak volt (A Maria Guesthouse után a jobb oldalon), a második meg rendben lévő (Cafe Panorama). A szállásunk meg olyan volt amilyen…Marina Guesthouse…de mindenképpen olcsó :) :)
A hosszú út után aludtunk egy nagyot és a szálláson meg nem kapott reggeli után felmentünk a Chalaadi gleccserhez, ami iszonyú menő hely…meg megpróbáltunk felmenni A Koruldi tavakhoz, de pöpec autónk nem bírta az emelkedőt sajnos…s a navigátor sem vett levegőt már egy idő után…szóval nem erőltettem. Inkább megnéztünk egy templomot :)
A következő naponfelkocsiztunk Ushguliba, ami Európa (szerintem Grúzia nem Európa, de mindegy) legmagasabban fekvő állandóan lakott és szerintem tehenek által leginkább összeszart települése. Van itt templom, meg „múzeum”, de leginkább szép hely. Miután kiváló török kávénkat elfogyasztottuk, vissza fordultunk és meg sem álltunk Kutaisi fényűző városáig. A Paloty nevű étteremben ettünk egy jó vacsit és a városnézést másnapra hagytuk. Kutaisiben nincs semmi kb. Szerintem azért a környék legszebb városa, mert ha benne vagy, nem látod önmagát. A a helyi fiatalokat lefoglalja a boxolós ütésmérő gépekbe történő pénzbedobálás, ami reggeltől estig elfoglaltságot biztosít. Ha nem lenne itt a fapados reptér, ugyanaz a koszlott hely lenne, mint 2010-ben volt.
Ébredés után elfogyasztottuk reggelinket és elindultunk Tbiliszibe. Igaziból az út majdnem végig ingyenes autópálya, ami tényleg egészen kultúrált…már nem nagyon jönnek forgalommal szembe se traktorral, se lovaskocsival, se gyalog…azonban ez csak arra jó hogy lenyugtassa az egyszeri turistát. Amint beérsz Tbiliszibe elindul a Doom2 Nightmare fokozata. Kb ugyanaz a fíling, mint bármelyik afrikai nagyvárosban, csak itt százas tempót diktál minden helyi, nem használnak indexet és onnak lehet megismerni a nem helyi hülyéket hogy halálfélelem van az arcukon :) :)
Mivel a városban nem nagyon lehet parkolni, Evinek abszolváltam egy kb másfél órás városnézést, majd elfoglaltuk egy helyi lakását egy olyan házban, ahol kint ülős portás van…aki figyel :) :)
Felmentünk lanovkával a Mtatsminda parkba, majd lesétáltunk az óvárosba kajálni és nézelődni. Tbilisi elég menő. Igazi sétálgatós hely. Vsz el lehetne tölteni pár napot itt, mire az ember megnézné amit lehet…kisutcák…szőlőlugas…felújított épületek….meg összedőltek…nagyon kafa hely.
Jól kialudtunk magunkat és Mtskheta kolostor megtekintése után felkocsiztunk Ananurin és a Jvari hágón keresztül Kazbegibe. Megjegyezném hogy Jvarit Cegléd testvérvérosává kellene fogadni, mert a közel 2200 méter magas falucskában térköveztek…járdát…fantasztikus :) :)
Kazbegiben az a jó hogy nem mozdulsz ki a kis bérelt szobádból és csak kifelé nézel az erkélyról egy üveg borral a kezedben, akkor is el tudsz tölteni egy napot :) Ha ezt elunod, megnézheted a környékben található három vízesést (Gveleti kicsi és nagy vízesés, meg a Toti), meg felsétálhatsz a Szentháromság templomba is. A Toti kivételével mi mindet lenyomtuk egy nap alatt. A trinity kolostorhoz gaylog mentünk fel. Azt hittem hogy soha nem fogok tudni erről a „sétáról” beszélni. Ott tört el a nap, amikor úgy döntöttünk hogy nem a terepjáról által használt úton megyünk fel, hanem levágjuk a kanyarokat. Légvonalban szerintem max 500 métert tettünk meg, de ebben volt ugyanennyi szintkülönbség…sírtam :) :)
Mindenkinek fel kell oda menni, aki arra jár, de én kérem hogy ne menjetek a turistaösvényen !!!!! :D Azzal tudnám lefesteni az emelkedést leginkább, hogy komolyan felmerült bennem az út felénél hogy halottnak tetetem magam és akkor – ha észrevesznek – küldenek egy helikoptert a „holttestemért”, ami levisz :)
Kazbegiből adtunk mégegy esélyt Potinak, hogy megnézzük a tengert, majd visszamentünk Kutaisibe, ahol volt vagy 3 (4!!) óránk aludni, mielőtt hazavitt volna a wizzair.
Grúzia (Georgia) egyértelműen az ajánlott célpontok közé sorolandó…jó kaják…közepes borok (bármi egyebet is állítanak a helyiek)…gyönyörű tájak és klassz emberek. Ami kimaradt: Csiatura, a lanovkás bányászváros és az ország déli része. Legközelebb arra megyünk :)
0 hozzászólás.