Nagyon szeretem a kürtöskalácsot. Nem a kókuszos, békönös-sajtos és mittudomén milyen ízűt. A diósat. Szerintem van a diós és van a többi…amiből a többi lehet éntőlem román is. …de nem ezért mentünk el a versenyre, hanem azért mert működő csörlőnk van az autón :) :)
Csütörtökön lementünk Gyulára, ahol a rajtot képzelték el lelkes rendezőink. Azt hiszem mondhatjuk hogy Gyulán az égvilágon semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne minket. Persze van fürdő és van másik fürdő, de talán még a hamburgeres lángost árusító büfé is jobban tűzbe hozott ezeknél a helyeknél. Szóval jól lekocsiztunk Árpival Gyulára és ott unatkoztunk :)
Közben mindenféle helyi és szegedi erő bevonásával próbáltunk lakatost szerezni Gazsinak, akiknél pindurkát meggyengült az alvázban valami, de aztán nem kellett.
Szóval a verseny reggelén jól felkeltünk és kolbász alapú reggelinket elfogyasztva indultunk nevezni. Út közben Úriemberekhez méltó módon segítettünk beindítani a jövőben szerzett pontjaik feléért hányatott sorsú versenytársainkat, majd a maradék pontjaikért kölcsönadtuk nekik a szupi bikakábelünket (visszakaptuk a dobozban, köszi :) ). Laci, majd a pontjaikat kérlek vezesd át hozzánk ! :) 
Nem akarok titkot csinálni abből hogy az első napon két órával kikéstünk – emiatt is jó hogy az uazos kollégák pontjai is a mieink lettek. A kikésés oka az volt hogy a 6:30-as potenciális – de pindurkát sem reális – rajd időpont helyett 10 órakor sikerült elindulnunk. A kései időpont nem jelentett akkor érzékelhető problémát, így átcsapattunk a román határon és megkezdtük a napi pontvadászatot. Gazsi, Barnabás és Máté lelkesedésénél csak a mi lendületünk volt megdöbbentőbb. Mi sem jellemzőbb a versenynapra, mint az, hogy a navigátorom egyszer sem aludt el menet közben :) Mentünk hegyen-völgyön, keltünk át folyón, kerültünk el ezer lejes büntetést…rém izgalmas és még ennél is szebb volt a bemelegítés.
Nagyon sok klassz helyen jártunk, de igaziból a napnyugta volt a legmenőbb. Kb akkor késtünk ki a célból és még vagy 130 kilométer volt hátra :) A cél felé száguldtunkban leesett az irtó bénán felpimpelt csoda lámpánk, de magabiztosságunkra jellemző hogy még ekkor sem használtuk az amúgy tökéletesen működő csörlőnket :) :)
Torockóra beérve megszereztük a szállást és megvacsoráztunk és kicsi csacsogást követően, némi Csengetett MyLord nézés után, aludtunk egyet. Másnap reggel tarjáskarajosszalonnásrántottás reggelink elfogyasztásával kezdtük a második napot, ami
Az első igazi versenynapon egyből korrució lefülelésével kezdtük a reggelt. oldalra fordítva teszek is ide egy fotót hogy ne lehessen felismerni…öööö….Misit, ahogy átveszi a nagyértékű ajándékot. A román korrupcióellenes ügyészség számára biztos használható így is :)
Szóval miután bűnözőt fogtunk, elmaradt a kávézásunk és egyből (kb 10 óra lehetett) indultunk és belevetettük magunkat a versenybe. Az első versenynapon nem tűnt fel a dolog, de az van, hogy kialakult egy szuperképességem. Ha nem a kormány mögött ülök, egészen jól tudok navigálni :) Megtaláltuk a helyes utat mindenfelé…sütöttünk szalonnát…nem gyújtottuk fel az erdőt, majd próbáltunk fát vágni a torockói iskolának, de nem volt fejsze…klasszul telt el a nap :)
Este Gazsival vásároltunk pár nyelvoldó szert hogy régi sérelmeinket átbeszélhessük, majd vacsi után némi csacsogást követően vártuk a másnapot (ami jött is :) )
A vasárnapi versenynapon voltunk a sóbányában, meg piknikeltünk Gyuri bácsiékkal, meg úgy általában iszonyú menő volt. minden.
Nagyon jól éeztük magunkat. Klassz volt a terep (és legközelebb remélem esni fog az eső kicsit), klassz volt a szállás, a szervezés is a szokásos volt….és lefényképezhettem hogy mennyi az igazságalapja annak hogy egynisszantsosemkellszerelni :D :D :D
0 hozzászólás.