Történések…nem betonon…

Tegnap este rámverte az ajtót a szálloda vezetője, aki egy orosz mama. Kitalálta ugyanis, hogy az nem bolt neki, ha „csak” 65 euro-t fizetünk egy szobáért, sokkal jobb volna ha 100 euro-t adnánk neki. A mama nem beszélt csak franciául és persze oroszul…csacsogásunk végén – mivel nem volt kompromisszum képes, csak annyit kapott, hogy „igyi na huj”…ez van.
Az előzőek ellenére kaptunk reggelit, ami fincsi volt.
Endrének van némi hasmenése valamitől (tegnap jeget kaptunk az üdítőbe)…szedi a gyógyszert.
A reggeli eligazításon megkaptuk a mai itinert és indulás után szembesültünk azzal, hogy Nouakhchott közlekedése leginkább kaotikus. Olyan, mintha a Nagykörút és Üllői út kereszteződésébe próbálna egyszerre minden irányból bemenni oldalanként 400 autó…és ez megy minden sarkon. Ez a pesti közlekedésben szerzett tapasztalatainkat figyelembe véve elég nagy előnyhöz juttatott minket. Az egyik sarkon pl vagy 8-10 versenyzőtársunkat előztük meg :) Elnézést.
Mauritániában a Mauritánok laknak…miszerint Mórok. Történelmi emlékeinkből összeszedve arra jutottunk, hogy a Mór birodalom nagyon nagy volt régen…a mai Spanyolország déli része, Észak Afrika jelentős része is az Ő fennhatóságuk alá tartozott. Az ország jelenlegi méretéből következtetve viszont az látszik, hogy valami nem jött össze Nekik. Aki tudja mi a pontos sztori, lécci írja meg a kommentbe ! Köszi. A helyiek továbbra is kedvesek és mosolyognak. A rendőrök és katonák továbbra is vigyáznak ránk végig az úton és a szállodánál is.
A mai táv kb 750 km volt…a valóságban kb 600 volt. Gyakorlatilag csak betonon mentünk és volt egy 15-20 km szavannás füves, köves rész. Az úton végig kecskék, tevék és szamarak tobzódtak arra várva hogy elén vethessék magukat a megfelelő pillanatban.
A feladatok közül nem volt egyértelmű kb 2-3, ezeket csak félve adtuk be. HOlnap reggel kiderül hogy mennyire lettek jók. Itt, Tidjikja-ban, a helyiek arra álltak rá, hogy az ide tévedő turistáktól az összes pénzt megszerezzék egy tál kuszkusz fejében. Ma volt olyan motoros, aki 600 ft-nak megfelelő helyi szeszterciuszért vette a benzinnek literjét…nem tudta azt mondani hogy elmegy a következő kútig, mert nem volt mivel :)
Az út egyébként szép volt.
VOlt egy gyenge próbálkozásunk arra hogy valami szállás félét kerítsünk magunknak, de 5000 pénzért (forintnál gyengébb kicsit az guja) ajánlgattak egy büdös szobát a földön olyan szivaccsal, amit a New Yorki helyszínelők kb egy hétig csak lámpáztak volna. Kijöttünk vissza a város szélére a kempingbe és ma is a homokban alszunk.
A táborban itt vannak Akibújték, meg a Brillum, meg a Fütyülős. A „szálláson” találkoztunk jó sok motorossal (KTM-esek tuti voltak köztük, de a többieket nem ismerem még). A Quart-ot napközben és reggel láttuk, de aztán eltűntek a szemünk elől és most nem láttm Őket.
Velünk minden rendben van. A hangulatunk is jó, így holnap bemegyünk a homokba és mindenkit megelőzve (mert nem lesz kávézó) megnyerjük a holnapi szakaszt :)
A Velorexet nem láttuk kb 2-3 napja…nem tudom merre járnak…sztem Kiffába mentek.