Történések…nem betonon…

Reggel Endre volt kosarazni, Miki úszott hajnalban, én gyúrtam egy órácskát :)
Reggeli után elvetettük a tegnap este még jó ötletnek tűnő vár és bazár látogatást, mert a Quarttal vívott tegnapi küzdelem kicsit kiszívta az erőnket és kb 9-ig tartott míg mindennel végeztünk.
Ma a feladat gyakorlatilag az Atlaszon való átkelés volt. Eközben láttuk a hegyek között a királyi palotát (gondolom valami nyaraló féle), és elég sok havat is.

Érintettük a délelőtt folyamán Azrou és Midelt városát, majd ErRachidia-nál mentünk le először egy értelmesebb útra. A megszerzett marokkói topo térkép elég jó segítséget jelentett ma.
Marokkóban kb 10 km-enként van fix rendőri ellenőrzőpont. A posztoló rendőr, meg integet hogy menj tovább. Ezt tegnap annyira megszoktuk, hogy immár csak lassítottunk már. Ez – mint kiderült – nem kóser így, mert a táblánál meg kell állni és csak az integetés után lehet továbbmenni. Egy ilyen esetbe szaladtunk bele, és a rend éber őre kiszabta a büntetést…400 dirhammal vagyunk könnyebbek. A rendőr tök normális volt és elmondta hogy ez így nem karaj és ezentúl álljunk meg jól.
Tankoltunk is…ránkzsizsegtek a helyi gájdok, akik mindenáron al akartak adni Nekünk valamit…ásványokat, fosszíliákat…meg el akartak vinni shop-ba….vagy bárhová csak menjünk vagy vegyünk valamit :) Ajánlgattak mást is, de nem tudom hogy szerepeljen-e itt a blogban :) Valamiért ezt nézik ki belőlem…
Ja, és adtunk egy fél órás tévé és újság interjút a spanyol abc (?) tévének (Ha valaki tudja, vegye fel lécci !) a puszta kellős közepén, meg adtunk hogy egy sertésmájkrémet egy helyinek, ami valószínűleg bunkóság volt…muszlimok.

A napi szállás Tinrhir mellett van…akit érdekel hogy hol van ez, az ezt a koordinátát keresse a google maps-ban vagy a google earth-ben: N31 29.932 W5 32.543

Az „Akibújt” csapattal beszéltünk ma. Ők egy olajfa ligetben töltötték az éjszakát – és tegnap megnézték a bazárt, de csak a zárás utáni maradékot találták már meg.
Ma persze ismét találkoztunk a Quart csapattal (velük próbálok jelenleg dűlőre jutni, hogy adják fel és menjenek haza :). Itt vannak Akibújték, meg a Hummer, meg a Family Frost is mororostul, meg egy csomó más csapat, akiket most nem tudok felsorolni.  A szállás nagyon klassz és minden iszonyú olcsó az otthoni árakhoz képest.
Voltunk egy villanyoszlopot keresni egy faluban…a helyi gyerekek vagy tizen jöttek köszönni és autót nézni. Megajándékoztuk Őket néhány füzettel és tollal, meg egy frizbivel…annyira örültek neki és annyira kedvesek voltak hogy meg is könnyeztük Őket. Aki otthon ezentúl szegénységről beszél ezentúl, az megkergetem…jöjjön el Dél-Marokkóba és nézzen szét. Az Atlaszban egyetlen ceruza vagy toll is óriási örömet okoz a kölyköknek. Nemhogy nincs áram, vagy autó, de egy iszonyú méretű kősivatag közepén élnek az emberek. Igazából nincs semmi tulajdonuk csak egyetlen viskójuk és néhány birkájuk vagy kecskéjük és ennyi.
Nagyszerű nap volt. Hála a sorsnak hogy megadatott.

Holnap jön az első komoly terep, ahol elhúzunk majd a mezőnytől :)
Bon soire.