Reggel felkeltünk iszonyú menő rabat-i szállodánkban (Golden Tulip, később még fel fog bukkanni egészen meglepő kontextusban! – lorinc) és egy korlátozottan pompás reggeli után útnak indultunk Meknes-be. Az eredeti terv az volt hogy mást is megnézünk, de ez természetesen dugába dőlt. Szóval az autópályán elmentünk Meknes-be és egy gyors autós városnézés után leparkoltunk a főtér közelében.
A hajón nem nagyon történt semmi már. az előre jelzetthez képest késtünk egy órát, majd kikötöttünk Tanger ipari kikötőjében. A kikötő zsír új, és iszonyú nagy…van benne egy csomó hajó, meg konténer, meg daru. A határőrök és rendőrök dácsiákkal száguldoznak és szúrós szemmel tekintgetnek. A határon az első próbálkozásunk kudarcba fulladt a bejutás kapcsán. Még nincs vége, tovább »
A hajón nem nagyon történt semmi már. az előre jelzetthez képest késtünk egy órát, majd kikötöttünk Tanger ipari kikötőjében. A kikötő zsír új, és iszonyú nagy…van benne egy csomó hajó, meg konténer, meg daru. A határőrök és rendőrök dácsiákkal száguldoznak és szúrós szemmel tekintgetnek. A határon az első próbálkozásunk kudarcba fulladt a bejutás kapcsán. Az épp aktuális vámos kijelentette, hogy az autó papírjai hamisak (-Örülj hogy van valamink egyáltalán !) és ebbe az országba mi ugyan be nem megyünk. ELment, került egyet, majd vissza küldött a tranzit területre. Kerestünk egy másik határőrt, aki először szerintem átengedett volna, de aztán odajött az előző és mondta hogy itt ő most felfedezett velünk kapcsolatban gyakorlatilag egy világbéke ellenes összeesküvést és mi ebbe az országba ugyan be nem tesszük a lábunkat. Ekkor én már kezdtem elveszteni a türelmemet és megtörtént a mágia. Lőrinc felvette a velencei kalapját (úgy néz ki benne kicsit, mint egy gyakorló kényszeres szerintem) és bement a vámra. A papírokkal elkezdett üldözni mindenféle embereket, aminek eredménye az lett, hogy az egyik vámos hajlott arra, hogy rányomja azt a nyomorult pecsétet a vámpapírunkra…de aztán egy sárga ruhás rendezkedő ember hatátására gyakorlatilag az összes autót átirányították egy egészen máshol lévő titkos sorba (…merthogy sorok nélkül lehet élni, de minek ?! :), ahol kábítószer kereső kutya várt minket, meg egy hatalmas röntgengép. Még nincs vége, tovább »
Az autóban a híres VOBOX gyár terméke szolgáltatja a zenét (és a világítást – 15ezer lumenes fényerővel izzanak a kezelőszervei, nem lehet lejjebb venni vagy kikapcsolni; abban bízunk, hogy mivel kínai, hamarosan elromlik – lorinc). A termék kizárólag illegális zene hallgatására alkalmas, tekintve hogy csak memóriakártyáról hajlandó megszólalni. Lőrinc elég gyorsan végzett az általa preferált előadók összeválogatásával, mert felmásolta az AC/DC összest egy pucukára és Fehérvárnál betolta, hogy hallgassuk (szokásos Árpádbarokkos túlzás – természetesen van még egy-két finomság a sztikken, beteg japán mangazenék például, de azokat az éjszakai dűnelovaglásokra tartogatom – lorinc). Még nincs vége, tovább »
…jövő héten ismét elindulunk a szépséges Afrikába…Hárman megyünk…a két „másik” lentebb látható. Az egyik képen Lőrinc, a másikon az autó (aki kitalálja melyik az autó, korlátozott számban kulcstartót kap ajándékba…aki csak szíveket kommentel – de sokat – az is) :) :)
Van rajtszámunk is…65…bár kirándulni megyünk, nem versenyezni, úgyhogy nem világos hogy minek…szóval ha valakinek van tuti tippje arra vonatkozóan hogy mit nézzünk meg/fényképezzünk le/hozzunk haza neki Olaszország, Marokkó, Mauritánia, Szenegál, Guinea-Bissau útvonalon az ne habozzon megosztani ötletét/kérését ! …mecsetek ajtaja, kecske, kő és a híres mauritán pálinka nem érvényes kérés…
Végre, végre, végre :) Hétvégén volt egy pompás offroad verseny a kárpátaljai Szolyva környékén. Úgy volt az eredeti tervben hogy pénteken indulunk Endrével és Lacival, de ez csütörtökre módosult, így picit kapkodva sikerült elkészülni. A harci notebookomat nem sikerült előkészíteni, a kompresszor csövét otthon felejtettem a papucsommal, az emelővel és pár egyéb hasznos holmival egyetemben. A csörlőnk nem működött, világításunk nem volt igaziból, de beszereltem egy rádiót (ami később zárlatos lett) és betettem a hűtőt :)
Íme egy tömör összefoglaló Lacitól arról hogy miként kell kötéllel tolni egy öreg vasat :)
Picit megkésve, de törve nem…Fonyótól visszaszereztem a táskámat és notebookomat és fényképeimet :)
Szóval álljon itt az út, ahogy én láttam…1000 kilométer tankolás nélkül robogóval :)
A rajt napján deggel fél hét körül indultam a PeCsához. Szép napsütéses idő volt és viszonylag gyorsan felértem. Miután csurig tankoltam a motort, mentem a rajthoz. Rajt után megvártam még Barnabást, aki mondta hogy kijön, de aztán elaludt, majd kilenc körül elindultam. A nógrádi várnál utolértem Zoliékat, valahol Szlovákiában, meg Fonyóékat :)
A legelején le kell szögeznem hogy egy cseppet sem vonz az aszfalton való közlekedés. Nincs benne pláne. Az ember beül a kocsijába…elkocsizik ahová csak akar…közben azon izgul hogy valami félkegyelmű/kialvatlan/részeg (tetszőleges rész aláhúzandó) nehogy nekimenjen. A mai autók megbízhatóak és műszaki szempontból sincs semmi különös izgalom. Gondoltam eddig :)
Aztán jött Szabi és a Nansen Projekt, aminek keretében szervezett egy túrát, aminek a célja hogy áthaladjon egy nem létező országon, majd erősítse a lengyel-magyar barátságot és a végén elérje a Balti tenger partján fekvő Hel falucskát. Pici nehezítés a dologban hogy az első kb 1000 kilométeren – ha megoldható – ne tankolj.
Még ebben sincs pláne, mert ha a kocsi hátuljába betesz az ember egy két hektós hordót tele gázolajjal, akkor nincs más dolga, mint kocsikázni. Itt jött egy András barátommal való beszélgetés, aminek kapcsán előjött hogy hát ezt bizony robogóval lenne truváj megcsinálni…Szóval robogó van, ezerkilométeresmágia kész…szombaton reggel 8-kor indulás a Petőfi Csarnoktól :)
You must be logged in to post a comment.