Történések…nem betonon…

Szombat reggel kedvenc unokaöcsémmel az oldalamon felkocsiztunk a városba ahol a metró jár és elmentünk megnézni a Csontbrigád André nevű terepjáróját versenyre való alkalmasság megállapítása céljából. Mivel a bal felső lengőkarból félig ki volt szakadva a felső gombfej, az autót alkalmatlannak minősítettük és immár együtt vágtunk neki a versenynek. A rajt a hungexpo területén volt valami kiállítás apropóján. Beiratkoztunk, megszereztük a napi feladatok pontjait és rögzítettük a csomagtartó tartalmát, valamint a hátsó ülést hogy Barnabás és Gazsi is biztonságosan utazzon. Még nincs vége, tovább »

Estig úgy volt hogy a Csontbrigád kétharmada és mi két csapatban vágunk neki a Budapest kerülő versenynek, de este Barnabás megfejtette hogy a kocsijuk kereke nem véletlenül dől meg kb 15 fokban, így drága jó unokaöcsémmel kiegészülve négyesben indultunk nyerni a Budapest-Budapest csellendzsen.

Az imént megjavítottam a világjáró notebook töltőjét, összeszedtem a térképeket, bekötöttem az invertert, kipakoltam a kocsiból a Kaukázus óta „ott felejtett” konzerveket és írtam egy listát arról mit kell reggel még pakolnom. Holnap délelőtt 11 felé rajtolunk a Hungexpo területéről…ha valakit érdekel, lehet jönni pacsizni. Addig is hallgassátok – Kevin Manning nyári kedvencét. Jóccakát !

Pénteken tovább bonyolódott az amúgy igen egyszerű helyzet és végül némi kavarás után az AT gumikkal és immár hátsó szélvédővel pimpelt mercivel indultunk. Este hét után cammogtunk le elég nagy ködben Barnabással Pécsre, majd a Tenkes csárdában ettünk este 10 körül egy gulyást és éjfél után értünk a Hosszúhetény melletti szállásunkra. A szállás – mondjuk úgy – sajátos volt. Mint megtudtuk kastély stílusban (!!!!!!) épült és az egykori démász főnökei jártak ide kufircolni. A kastély stílus, tapasztalati úton érzékelt, jellemzői: a párizsi és olasz felvágott alapú reggeli, a nyolcvanas évek végi berendezés, a rövid ágyak, és minden egyéb ami egy szot üdülőt jellemezhetett valaha. Külön érdekesség volt, hogy a Mecsek eme turisztikai ékkövében a melegvízzel nem volt probléma, sőt ! Legalább 60 fokos víz folyt a csapból…Hiányzott viszont a hideg víz, amivel gyakorlatilag hasonló helyzetet teremtettek az égiek, mintha csak hideg víz lett volna.

Reggel cicamosdást követően magunkhoz vettük a már említett párizsi alapú remeket és bementünk kávét szerezni Pécsre. A rajtról – hírügynökségi jelentések szerint – elkéstünk, más vélemények szerint a többiek értek oda túl korán…mindenesetre ez sem akadályozott minket az átütő erejű kezdésben. A pécsi Pappas udvara volt a rajt és a bemutató terem a nevezés helyszíne. Itt találkoztunk a régről már igen jól ismert egykori Bamako szervező hölggyel, aki most sem hazudtolta meg önmagát. Frusztráltan vette tudomásul hogy elkésett két köcsög, aki van olyan pofátlan hogy nevezni akar…és ráadásul akkora bunkók voltunk hogy nem találtuk ki hogy mennyit kell fizetnünk és hogy azt a jelentkezési processz mely’ pillanatában gondolja megkapni a művésznő.

Szóval elindultunk és kezdtünk mindenféle koordinátákat keresni. A versenyen az egyes pontok nem egy útvonalra felfűzve voltak elérhetőek, hanem kupacokban, szóval arra mentünk amerre csak kedvünk volt. ÉviA frusztrált nő okozta csapást követően a nap kisütött és egy pompás napon nagyon klasszul szétpakolt pontokat érintve ment a verseny. Volt egy picit sarasabb rész, ami apró szívást jelentett a kocsin lévő gumi miatt. Valahol a Dráva közelében találtunk egy mezőgazdasági területet, ahol közel 1m mély volt a sárban a nyom. Barnabás már itt kezdte feszegetni a „Barátunk a mélyszántás” vonalat, de akkor még nem hittem Neki :) Délután Szigetváron találtunk egy echte bajor vendégházat ahol csak a panzió lakóit szolgálják ki az étteremben. Szerintem ez nem más mint a dübörgő gazdaságunk ékes bizonyítéka…Barnabás szerint egyszerűen az alkalmazott félre érthetett valamit a főnöki ukászból.

Végül egy pizzériában ettünk csevapot, lepényt és ittam egy jó kávét. Némi sötétben valósi tekergés után pont határidőre értünk vissza a szállásra és némi csacsogás és sör után alvás a kéjlakban.

Vasárnap reggelre esett némi eső, minek kapcsán a gumiproblémáink tovább súlyosbodtak Gyakorlatilag minden problémás helyen barátunkon – a mélyszántáson – mentünk, majd a második napot hibátlanul teljesítve értünk a célba. Szerintem az első, a második és harmadik helyet is elfoglaltuk, de a hivatalos végeredményt még nem tudom mi lett.

A cél egy épített offroad pálya mellett volt, ahol Barnabás az ő Szent Szamurájait csodálta egy darabig, én meg még azt próbáltam kitalálni hogy miként tudnánk az agyagos pályán menni a mercivel…végül eljutottam oda hogy sehogy és eljöttünk haza :) Nagyon frankó verseny volt, részünkről elkövetett pocsék szállás választással.

Csak így tovább Ázsia Túra !!!

Ja, és tudtátok hogy lehet trabantból kvadot csinálni ? :)

Hétvégén fél Sysman és fél Csontbrigád felállásban mennénk ugye Pécs mellé autózni. Barnabással megyünk és megcsapkodjuk a Jeep klub tagjainak szája szélét pontkeresésben a tervek szerint, de van némi gond. Van három potenciális autónk…az öreg, az angol és a merci :)
Nagyon vicces, tekintve hogy az öregnek elkezdett sikítani a kuplungja (valószínűleg lekopott a szinter), az angolnak még nincsenek rendben a papperjai, a mercinek meg nincs hátsó szélvédője (mióta az árvízkor a Belegrádba való kaja és vízhordás után a helyi nemzetiség azzal mutatta ki háláját hogy jól kifosztotta az autót), Sümeg óta nincs külső visszapillantónk, illetve beindítani sem tudtam a múltkor. Innen szép nyerni :)
De a lényeg hogy hétvégén verseny !