Szombat reggel kedvenc unokaöcsémmel az oldalamon felkocsiztunk a városba ahol a metró jár és elmentünk megnézni a Csontbrigád André nevű terepjáróját versenyre való alkalmasság megállapítása céljából. Mivel a bal felső lengőkarból félig ki volt szakadva a felső gombfej, az autót alkalmatlannak minősítettük és immár együtt vágtunk neki a versenynek. A rajt a hungexpo területén volt valami kiállítás apropóján. Beiratkoztunk, megszereztük a napi feladatok pontjait és rögzítettük a csomagtartó tartalmát, valamint a hátsó ülést hogy Barnabás és Gazsi is biztonságosan utazzon.
Valamikor 11 körül rajtoltunk el és némi városi tekergés után a győzelem elérése érdekében mindent elkövetve álltunk meg a pilisszentiváni focipálya mellett a kocsmában felfrissülni és enni egy kicsit. Az útvonal nagyon szép volt. Dimbes dombos lankás vidéken kellett a pontokat összeszednünk. Kicsit sajnáltam hogy nem esett az eső előzőleg, de azért a dombok között néhol elég saras volt az út. A legmélyebb vizünk kb 80 centis volt, de igazi probléma nem volt első nap.
Délután öt körül értünk a napi speciál helyszínére ahol egy jó meredek domb oldalán kellett egy rövid pályán végigmenni. Annyira jó volt, hogy mentünk rögtön két kört, majd elunva a pontvadászatot, irány a Tök falu gasztronómiai és vendéglátó büszkesége a Patkó csárda. Volt ott egy közös vacsi és a szállásunk is ott volt. A vacsi egy jó levesből és klasszik csülök péknéből állt. Utóbbi szerintem gáz volt, Barnabás és Feri szerint jó…itt kérném jegyzőkönyvbe venni hogy a csülök pékné kihagyhatatlan része a csülök…ami itt nem volt egyértelműen jelen.
Vacsi után ki aludni tért, ki sörözött egyet. Kialakítottuk a bolgár-magyar tengelyt és megtárgyaltuk az élet fontosabb dolgait, sőt egy apróbb világ megváltásra is futotta. Közben lenyúlták a kabátomat, benne pár fontosabb cuccal, de a személyzetet nem hatotta meg kiszolgáltatotságom. Az üzletvezető belemondta a képembe hogy nem tud segíteni és legjobb lesz ha rendőrt hívok. Mire mondtam neki hogy ez a telefonom híjján nem fog menni. Ő erre ismét biztosított arról a tényről hogy ez az én problémám. Köszi szépen.
A szállás rendben volt, de a másnap (!!!) a reggelire nagyon sokat kellett várnia mindenkinek. Én mondjuk örültem neki, mert megtaláltam az előző napi vacsorából kispórolt csülköt. Becsempészték a reggeli rántottába, ami ettől jó ízű volt és laktató :)
A második nap etapja Zsámbék felett a régi rakéta bázis mögött volt nagyrészt. Picit punnyadtan kezdtük terv nélkül, de aztán felszívtuk magunkat és jó kis nap lett a végére. Két speciálunk volt. Kellett kispuskával célba lőni és a máriahalmi pályán volt megint egy kis hegymászás. Befutó előtt még ettünk egy jó pizzát Zsámbékon, majd irány a cél.
A verseny és útvonal az őszi versenyhez hasonlóan hibátlan volt, bár a zöld festék használatát tiltanám a jövőben és az is hasznos lenne ha mindenféle kétkerekes kocsival nem állná el az utat Tibi egy 20 cenits gödör miatt…érezné hogy ezt nem illik :)
De mondjuk ez mindenkinek ugyanolyan szívás volt. Szóval köszönjük a szervezőknek és a pálya megíróinak…legközelebb is megyünk.
Tibinel megtekintettem a kepeket, nektek is lesz meg?
nem nagyon…nem fotóztuk agyon magunkat.