A legelején le kell szögeznem hogy egy cseppet sem vonz az aszfalton való közlekedés. Nincs benne pláne. Az ember beül a kocsijába…elkocsizik ahová csak akar…közben azon izgul hogy valami félkegyelmű/kialvatlan/részeg (tetszőleges rész aláhúzandó) nehogy nekimenjen. A mai autók megbízhatóak és műszaki szempontból sincs semmi különös izgalom. Gondoltam eddig :)
Aztán jött Szabi és a Nansen Projekt, aminek keretében szervezett egy túrát, aminek a célja hogy áthaladjon egy nem létező országon, majd erősítse a lengyel-magyar barátságot és a végén elérje a Balti tenger partján fekvő Hel falucskát. Pici nehezítés a dologban hogy az első kb 1000 kilométeren – ha megoldható – ne tankolj.
Még ebben sincs pláne, mert ha a kocsi hátuljába betesz az ember egy két hektós hordót tele gázolajjal, akkor nincs más dolga, mint kocsikázni. Itt jött egy András barátommal való beszélgetés, aminek kapcsán előjött hogy hát ezt bizony robogóval lenne truváj megcsinálni…Szóval robogó van, ezerkilométeresmágia kész…szombaton reggel 8-kor indulás a Petőfi Csarnoktól :)
Elég húzós lesz napi 8-10 órát lenyomni a robogón. Egyáltalán milyen robogó az, amin az ember képes fél óránál többet ülni naponta. Egyáltalán fel fog tudni menni a Magas Tátrába?
Holnap Zagyvaszántón leszünk, ha tudnánk mikor érsz ide, akkor kimennénk integetni.