Picit megkésve, de törve nem…Fonyótól visszaszereztem a táskámat és notebookomat és fényképeimet :)
Szóval álljon itt az út, ahogy én láttam…1000 kilométer tankolás nélkül robogóval :)
A rajt napján deggel fél hét körül indultam a PeCsához. Szép napsütéses idő volt és viszonylag gyorsan felértem. Miután csurig tankoltam a motort, mentem a rajthoz. Rajt után megvártam még Barnabást, aki mondta hogy kijön, de aztán elaludt, majd kilenc körül elindultam. A nógrádi várnál utolértem Zoliékat, valahol Szlovákiában, meg Fonyóékat :)
Szlovákiában átmentünk az alacsonyabbik Tátrán, találtunk tavakat, meg kafa erdőben lehetett motorozni…de aztán eljött az a francos eső…Gyakorlatilag délután déltől a célba érésig esett…és hideg volt. A szállás egy tuti kemping, melegvízzel és fűtéssel, ami akkor a kánaánt jelentette nekem…és itt kiemelném hogy működő hajszárító nélkül el ne induljon motorozni senki :)
Az összes radiátort telepakoltam a ruháimmal és a cipőmmel, majd miután megszereztem Szabolcs tünci papucsát, már újra tudtam járni és mehettünk enni.
Zakopane világi hely. A sísánc (meg sípályák) miatt rengeteg turista jár ide, így tele van éttermekkel és tuti kocsmákkal. Az út mellett nem egy olyan házat láttam, aminek a hátsó kertjében sífelvonó volt…és ez nem vicc.
Este elmentünk enni a sport étterembe, ahol piros borscs levével meglocsolt káposztás pirogot ettem, de jó volt a húsossajtosgombástészta, meg a klasszik pirosra sütött hús is.
Az érdeklődők megtekintettek ahogy a mencseszterjunájtid kikapott a barszelónától erősen (gyakorlatilag minden „nemveszíthetamencseszter” mondásomnál kaptak egy gólt :), majd egyszercsak oda toppant mellénk Tamás. Tamás jó beszél magyarul és ügyvéd. Hortyból írja a doktoriját. Kb 25-26 éves lehet és három gyereke van…két három és egy két és fél éves…ahogy mondta, egyetem után volt egy picit bulizós fél éve…és hát Zakopanéban sok a turista :)
Tamás elvitt minket diszkóba, majd mentünk aludni.
Két érdekesség volt még az első napon. Ahogy esett az eső, beálltam a motorral egy buszmegálló alá a nem létező országban. Ahogy ott eszegetem a szendvicsemet, megállt egy cseszkó rendőr és nekiállt hablatyolni valamit…mondom neki inglis ? dajcs ? paruszki ? esetleg magyarul ? Erre láthatóan dühös lett, magyarázott még valamit, majd elhajtott…szerintem azt akarta mondani hogy soká jön a busz :)
A másik reggel történt a zakopane-i kempingben. A mellettünk lakó – tegnap erősen leittasodott – lengyel fiatalok egyike egy néger guminővel a hóna alatt álldogált a faház bejáratánál…de persze nem kell mindennek az okát keresni :) Lengyelország csodálatos…Lengyel – magyar két jó barát :)
Ja, a motorom fogyasztása picit magasabb volt a tervezettnél tegnap köszönhetően a hegyeknek és a hidegnek szerintem. 380 kilométer volt kb az út és 4l a fogyasztás…:)
————————————————————————-
A másnap (!!!) reggeli felkelés nem ment simán. Én természetesen letudtam a reggeli mozgást egy laza hegyi futással, de Fonyó és Ákos nem volt valami friss. Ők bio muffinból nyerték erejüket. A már említett néger nős lengyó srácot megcsodálva lassan szedelődzködtünk és próbáltunk valami reggelit szerezni Zakopane városában.
Hogy megismerkedjünk a helyi ízekkel, bementünk a káeffcébe és jól bereggelizve indultunk Krakkó felé. Mivel a cuccom éjszaka megszáradt és az eső sem esett, így nem érhetett baj. Az első naphoz hasonló hegyes-völgyes táj után immár a laza alföld volt csak előttünk…zumm :)
Krakkó – ahová bevitt az útvonalunk – nagyon frankó hely. Van vár, folyó, meg millió kvzó és étterem…de főleg hangulat Nekem kicsit hasonlít Prágára. Van éjjel-nappal nyitvatartó „Alkohol” feliratú bolt nagy ki- és bejárkálással, igazi lengyel piac, gettó, templom hegyek és egy halom más érdekes hely is.
Voltunk a várban, meg ettünk is egy jót. A menü gulyás volt (ami szerintem nem is az), meg zsírpirog. A zsírpirog elég laktató. Szerintem lisztet összekevernek tojással és zsírral a tésztának, majd megtöltik egy kis zsírban pirított hússal, az egészet kifőzik, majd leöntik pirított szalonnával és a zsírjával. Laktató, nem mondom.
Persze közben már kisütött a nap és vígan robogtam a napi cél felé, ami Varsó mellett egy tó partján volt. Ámerikás lakókocsik vannak sorban felállítva…pompás hely.
A vacsora bigos és pisztráng, némi helyi sörrel és zsubrovkával. Holnap hosszú nap lesz, irány észak, úgyhogy pihi.
A fogyasztásomat eme pompás napon letoltam 3.8-ra…nem tudom mennyi benzinem van még, de a cél továbbra is az ezer kilométer tankolás nélkül.
+1: Krakkóból küldenék egy feladványt (a cégéren lévő kép miatt). Mire gondolt a márketinges, amikor ezt a reklámot megálmodta a szerencsés emberek klubjának eme hirdetését szerintetek ?
————————————————————————-
A harmadik napon egy picit szétszakadt a mezőny. Kb délután egy órakor fogyott ki a benzinem, amikor is 1042 kilométert mutatott a GPS :) Gondoltam eltolom a motort a következő benzinkútig, de aztán revidiálván az álláspontomat és stoppoltam. Megállott Tadeusz, aki elvitt a kúthoz. Odafelé megegyeztünk abban hogy mit keresek itt, honnan jövök, hová megyek és mivel megállapította hogy a szellemek megszállták az agyamat, úgy gondolta segít picit…a kannát, amit vennem kellett, végül Ő vette meg. Én megtöltöttem benzinnel, visszavitt…tankolás…kajálás és gó. Innentől kezdve a küldetés tankolós része teljesítve lett, már csak Hel-be kellett eljutnom. Picit nehezítette a dolgot, hogy lemerült a telefonom, a fényképezőm, és kezdett elmúlni a GPS tápja is :)
Tölteni semmit nem tudtam, mert a táskám Fonyónál…mindenesetre rövid gdansk-i motorozás után felmentem (immár nem hatvannal) Hel-be és aludtam egyet, majd hajnalban irány haza. A vissza utat lezúztam kb 17 óra alatt és sietségemre jellemző hogy 3x tankoltam :)
Pompás túra, jó szállásokkal…ajánlom az érdeklődők figyelmébe !
fasza lehetett… grat! :)