Az autóban a híres VOBOX gyár terméke szolgáltatja a zenét (és a világítást – 15ezer lumenes fényerővel izzanak a kezelőszervei, nem lehet lejjebb venni vagy kikapcsolni; abban bízunk, hogy mivel kínai, hamarosan elromlik – lorinc). A termék kizárólag illegális zene hallgatására alkalmas, tekintve hogy csak memóriakártyáról hajlandó megszólalni. Lőrinc elég gyorsan végzett az általa preferált előadók összeválogatásával, mert felmásolta az AC/DC összest egy pucukára és Fehérvárnál betolta, hogy hallgassuk (szokásos Árpádbarokkos túlzás – természetesen van még egy-két finomság a sztikken, beteg japán mangazenék például, de azokat az éjszakai dűnelovaglásokra tartogatom – lorinc).
Négykor indultunk a BAH csomópontról és viszonylag gyorsan lementünk Balatonföldvárra, hogy ott találkozzunk Andrásékkal. Mivel náluk még semmi nem volt bepakolva, segítettünk kicsit (és megtudtuk, mire való a motorkerékzár-memóriakábel – lorinc), majd balatonkeresztúri gyors vacsit követően 8 körül indultunk el igaziból. Gyakorlatilag végig autópályán utaztunk Szlovénián keresztül Olaszországba. Velence után valahol elkezdtünk pilledni kicsit és Lőrinc nekikezdett élete első jobb kormányos autóvezetésének. Mivel mindezt a kedves és udvarias olasz kamionosok nem vették figyelembe, Lőrinc elkezdte szemmel verni őket. Az úton láttunk autópályát, Autogrill-t a bal, később a jobb oldalon, benzinkutat (ahol tényleg 1.808 euró egy liter gázolaj) és út feletti Autogrillt is. Semmi különös (attól eltekintve, hogy Árpád kénytelen volt elismerni, hogy jót kajált egy Autogrill-ben; talán mert ezúttal rám hagyta a választást – lorinc).
Reggel 8 és 9 között értünk le Genovába, ahol a szokásos jól kidolgozott kikötői rend fogadott. Autók kb 5-6 sorban, egymás hegyén hátán próbáltak bejutni a hajó előtti parkolóba. Feliratok természetesen sehol és jó olasz szokás szerint az olaszon kívül nem beszél senki semmilyen nyelven.
Összefutottunk egy szigetszentmiklósi csapattal, akik ipari mennyiségű jármű felett rendelkeztek és jelentős mennyiségű tapasztalattal, valamint mézes pálinkával kezelték a problémákat. Ők segítettek megtalálni a Grandi Navi pénztárt és hozzájutni a jegyekhez.
A pénztár egy klasszik plázában volt, ahol egy coop boltban bevásároltunk az útra és pénzügyeket intéztünk. Visszaérve a parkolóba, már az előbb említett csapat pompás merci busza mellettünk állt és Zoli (aki az ottani kapitány) ellentmondást nem tűrve vezényelte, hogy ki mikor hozzon innivalót, ki mikor igyon, indítson be és állítson be autókat. Természetesen Lőrinccel egy helyről valók és virtuális, közepesen pityókás városnézést tartottak nekünk a törökbálinti (törökszentmiklósi – lorinc) templom, pennimarket és visszakétuccávalnaottvanazmellett látnivalóiról.
Közben araszolgattunk előre és már nem bírtam tovább. Feladva a küzdelmet kivettem az észidíszí összest…tizenhat óra után feladtam és könyörögtem az életemért Lőrincnek…volt előzőleg is egy mélypont, amikor Lőrinc azt kérdezte, hogy „nem gáz, ha visszatekerem ?”…és meghallgattuk a Letderbírakkot kb tizenötödszörre…tudtátok hogy minden válogatás lemezen fent van ?! :) (Ekkor a 200. ACDC számon voltunk túl, és félő volt, hogy kifutunk az életműből. Vissza kellett tekerni vagy 10-15 albumnyit, mert közvetlenül utána Doors Bestof következett, és attól Árpád azonnal és menthetetlenül bealudt volna… – lorinc)
A hajó a szokásos. Szerintem minden hajó ugyanígy néz ki a Földközi tengeren és belül is hasonló. A hetedik emeleten („Pacific deck” – lorinc) lakunk egy pompás kabinban, ahol akkora kupi van kb két óra után, hogy ember nem látott olyat, de úgysem lakunk itt sokáig. A hajó bárjában – ahol azért rettenetesen drága minden, hogy még többet keressen a monakói herceg cége – még megtárgyaltuk, hogy hogyan fogjuk kitalálni a marokkói útvonalunkat és aludtunk délután négytől reggel fél hétig :)
Barcelonában megálltunk. Egy csomó megpakolt kamion kiment és egy csomó kamionnak megfelelő mennyiségű cuccot szállító marokkói kisbusz és 190d merci beszállt. Innentől kezdve a folyosók is tele lesznek hazafelé tartó utasokkal, akik senkitől nem zavartatva esznek, isznak, imádkoznak (a tehetősebbek Androidos müezzin-Appal csapatnak – lorinc) és alszanak a padlón.
Tanger-ben fogunk kikötni majd valamikor holnap dél körül és a mai tervek szerint meglátogatjuk Fes, Meknes, Sefrou és Marrakech városokat, valószínűleg átkelünk a Magas-Atlaszon (Demnate-Ouarzazte-Anezal-Askaoun-Tailouine) egy jó magas hágón keresztül és érzésünk szerint két nap alatt kellőképpen elfáradunk, majd Tatában csatlakozunk a hivatalos túra útvonalhoz…de ha végleges lesz a terv, megírom.
Minden szép, minden jó, az Angolnak elfogyott a jobb hátsó féke és picit mintha folyna belőle a hűtővíz, de majd megjavítjuk valahol. A Nastro Azzuro és a narancslé finom, az idő lassan, de melegszik, a tenger sima.
Olá…Jók legyetek ! :)
Holnap igyekszünk megint jelentkezni…addig is :) :) :)
>abban bízunk, hogy mivel kínai, hamarosan elromlik – na, ez be is fog következni. A mi hasonló készülékünk fényét 4 ralimatrica és 2 méter ducktape-pel tudtuk csillapitani. A doboz 2 napig birta a működést, utána viszont csak az akkusaru leválasztásával lehetett éjszakára meggyilkolni :) Nyomjátok, fiúúúúk!!