Reggel úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a mai szavannás földutazást, és lejövünk délre, egy napot kihagyva. Életem egyik legkeservesebb 750 kilométerén vagyunk túl. Néhol iszonyú rossz aszfalton vezetett utunk…meleg volt, mint a fene, és a felkavart por általában rohadás szagú. A mali határtól megjöttek a kamionok és a sötét, meg a kivilágítatlan biciklisek, motorosok, szamarak, kecskék és tehenek…pffff.
Megérkezve Tambába, bementünk a king burger nevű helyre, ahol szerintem az ország legjobb hamburgerét ettünk….majd az egész napi unalom után végre megtört a jég…bejött két hazánk fia és megkérdezte, hogy „mit lehet itt enni? „. A hely nevéből mire tippelsz, Te!? :-)
Mi magyarok amúgy iszonyú kretének vagyunk…például tudunk szemetes zsákba szemetet gyűjteni, de azt szépen becsomagolva otthagyjuk a sivatagban…nyilván jön majd érte egy szemetes kocsi :-) :-) :-)
Képesek vagyunk honfitársainkat a kompnál, a sorban megelőzni…felmerülhet a kérdés, hogy minek…de nem merül…elvégre verseny van…a Dakar örökösei vagyunk, vagy miafene :-)
?…jjjjaaaa, jut eszembe…kedvenc norvégunk a tengerparti nemzeti parkban három lukas kerékkel ért be éjszaka…a testvérét meg kint hagyta a homokban elakadva…a táborban honfitársaival kihagyták a hajnali apályt, meg a reggel nyolcast…remélem délután kettőkor azert elmentek erte…szóval ők is megérnek egy misét :-) Isten nem ver bottal alapon, a következő napon akkorát esett emberunk a kvaddal, hogy fel kellett adnia a versenyt.
Mi jól vagyunk. Fontolgatjuk, hogy letelepszünk itt…de még nincs végleges döntes…ami biztos, hogy holnap reggel bemegyünk a helyi nemzeti parkba vizilovakat, majmokat es krokodilokat nezni…itt tartunk :-)
Ja, ma lehet hogy eladtam a kocsit a hamburgeres előtt :-) ha ez igaz, akkor gyalog megyünk tovább :-)
