A legutóbbi szösszenetben szereplő terv picit mellé ment, tekintve, hogy reggel még mindig esett Marrakech-ben, ami nem lenne nagy baj, de ugyanez volt a helyzet az Atlasz lábánál is. A féket az eső miatt természetesen nem kezdtük megjavítani, így nélküle indultunk el :) Az esőtől picit megijedtünk, mert 2500-3000 méter körül a hegyekben az eső komoly gondot jelenthet a tervezett útvonalon. Ez a félelmünk teljesen felesleges volt, mert eső nem volt egy csepp sem, ellenben esett a hó, ami még a rendes hágót is közel járhatatlanná tette. Gyakorlatilag sík jégen autóztunk fel 2200 méter magasba, majd onnan le.
Az Atlasz déli oldalán leereszkedve már szép idő volt és tipikus falvak között autóztunk. A kasbah igaziból nem is várat/erődöt jelent, hanem négy tornyú házat…szóval az előzőeket kéretik figyelmen kívül hagyni.
Szóval láttunk egy csomó kasbát miközben ereszkedtünk lefelé a hegyek közül. Aztán a tavaszias idő egyszercsak szelesre fordult. Picit túl szelesnek kezdtem érezni, amikor egy kisebb homokviharban autóztunk jó darabig.
A szél azonban elállt és a festői Foum Zguid-ben kötöttünk ki estére, ahol az Iriki Hotelben töltöttük az éjszakát. Szaid – aki a recepciós, éjjeli őr és szakács munkaköröket tölti be a szállóban a nap 24 órájában – fincsi tazsint készített vacsorára, majd sört próbált nekünk szerezni, majd internetet próbált javítani. Arra vonatkozóan ködös emlékeink vannak hogy ki, mikor és hogyan került ágyba, de az egyértelmű volt hogy a következő reggelt a fék javításával kezdjük :)
0 hozzászólás.