Történések…nem betonon…

Reggel felkeltünk iszonyú menő rabat-i szállodánkban (Golden Tulip, később még fel fog bukkanni egészen meglepő kontextusban! – lorinc) és egy korlátozottan pompás reggeli után útnak indultunk Meknes-be. Az eredeti terv az volt hogy mást is megnézünk, de ez természetesen dugába dőlt. Szóval az autópályán elmentünk Meknes-be és egy gyors autós városnézés után leparkoltunk a főtér közelében.

Városnézés volt a cél, de ezt elég sokan elrontják. Szerintem kicsit rosszul állunk hozzá mi magyarok. Szóval álljon itt a mi módszerünk :)

Egy idegen városban vagy és gőzöd sincs arról hogy mit kell valójában megnézni és az hol van, így szükséged van valakire aki segít :) Mivel itt mindig van valaki, aki segít, ez iszonyú mázlis szitu. A lónliplanetben irogató langyi képű mikrobiológus gyakorlatilag semmi olyat nem tud, amit ne tudnál meg 10 perc alatt Te is. Csak beszélgetni kell hozzá egy kicsit. Szóval állj szóba a helyiekkel ! A városnézést leginkább a gájdok segítik… (Ezt a beszélgetés tulajdonképpen elég nehéz elkerülni. Lehet valami bennük a sarki róka génjeiből, akik pontosan 2 kilométeren keresztül üldözik az áldozatot, mert tudják, hogy több befektetett energia nem térülne meg. De addig – hiába minden mennekülési taktika, jobban ismerik a várost, és a legváratlanabb helyekről képesek ismét felbukkanni – lorinc). Ők itt laknak, mindenkit és mindent ismernek…ez a „munkájuk”. A jó gájd jellemzőit tekintve szimpatikus és beszél valamilyen közös nyelvet velünk . („Én barát. Barátok között beszélgetés csak félig nyelv. A másik fele szív” – ismeretlen gájd). A gájd frankó, mert egyrészt elzavarja a többi gájdot, másrészt segít fordítani és így a helyiekkel is érdemben beszélgethetsz, nem csak úgy. Az árazást előre le kell tárgyalni ! Nincs mismásolás, hangozzék el az a pénz, amit fizetni fogsz neki. A mi esetükben ez 20-30 dirham…ha jó fej az ember, akkor ez lehet 50 is, de az már jutalom. („Én nem kérni pénzt, ónem, nem-nem. Baráttól sosem. Barátok megajándékozzák egymást. Én adni idő, tudás, sok-sok szeretet! Te adni apróság, amit gondolsz. Hogy mindig emlékezzek rád” – ismeretlen guide). Te Ha vásárolni vagy enni akarsz (és akarsz, egyébként minek mennél be egy óvárosba :), akkor számold bele a gájd fizetségébe, hogy minden elköltött százasodból 5-10% az övé, csak erről nem beszélnek :) A gájd legyen szimpatikus, jól öltözött és hallgasson arra, amit mondasz neki…az legyen, amit Te akarsz….ha nem teszi amit kérsz, mehet amerre akar…egyrészt nem fog otthagyni…másrészt ez iszonyú szerencse is, mert másképp az életben nem találsz ki a zegzugos utcákból :) És ami fontos még…igaziból nem mi választjuk a gájdot, hanem Ő választ minket…kb mint a párválasztás…az illúzió megvan, de azért legyünk tisztában a lényeggel :)

A kialakuló kapcsolatot esetleg érdemes tesztelni…ott kell hagyni a fenébe és ha Ő az ideális, akkor nem hagyja magát lerázni. Ne hagyjon elbizonytalanítani az a tény, hogy mondjuk a gyerekek, kedvenc focicsapat, lakhely, bármi személyes dolog kapcsán egész mást mond időről-időre…a jó gájd természetesen nem adja ki magát gazdájának A megbeszélt séta során a gájd bevisz mindenféle helyekre…ahol jelzi, hogy most pár percre el kell mennie bármiért, az egy levevős hely lesz…ami nem baj, csak tudni kell róla :) (Ha különtermet nyitnak, az extra gyanús. A különtermekben nincsenek árlisták – lorinc).

Ha van még valami, írjátok kommentbe és majd bővítjük a listát. Na szóval Meknes-ben meglett a gájdunk, Mohamed…(Mohamed berber. Illetve beduin. Illetve szerafista zsidó. Mohamednek egy gyereke van. Mohamednek nincs gyereke, mert az ő szívébe nem fér más, csak a barátai – lorinc) A Mohamed nem kimondottan ritka név errefelé, minden szempontból megfelelt a fenti feltételeknek…azt azért hozzátenném, hogy Meknes-ben ne keressen senki egy Mohamed nevű gájdot a főtéren, mert szerintem lesznek vagy ötvenen. Mohamed kapcsiból elvitt minket a berber óvárosba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy aprócska utcák szelik át sikátor szerűen a város középső, fallal bekerített részét és a házak nagy részében picurka boltok vannak.

Ezek a boltok gyakorlatilag mindent árulnak, amire bárkinek valaha is szüksége lehet, csak ha meg akarjuk ezeket venni, nem kell messzire, egy nagy böszme bevásárló központba menni, hanem egyszerűen megvesz az ember a szatócsnál/péknél/asztalosnál/díszek készítőjénél amit csak akar és kész.

Megtudtuk, hogy Meknes frankó berber város, három kapuja van, amit régen este kilenckor zártak és reggel 5-kor nyitottak, van kb 40 kilométernyi városfala, meg mezőgazdasága. Beszéltünk barátságról (Lőrincről és Mohamedről kiderült, hogy gyakorlatilag rokonok), római romokról, vízről, meg a minaret tetején lévő bogyók jelentéséről (a szent könyveket, vallásokat jelképezik…beleértve a kereszténységet, zsidó vallást). Aztán valami történt és vettem egy eredeti jedi ruhát, amit azóta viselek…ettől elkezdtek egyértelműen szeretni a helyiek…a japán zászlós, halálfejes kocsiban ülő berber látványa szerintem feldolgozhatatlan számukra és inkább szeretnek :)

A lónliplanetes samesz tippje teljesen passzolt gájdunk terveihez (szerintem csúszik az 5% :) és becígölt minket egy szőnyeges emberhez (az egész úgy indult, hogy szerettünk volna inni egy teát. Persze, persze, ő tud egy helyet, ahol nagyon jó teát adnak! – lorinc). Ha elképzel valaki egy régimódi elaadási folyamatot, az hasonlíthat az itt történtekhez. Gyakorlatilag egy végtelenségig kidolgozott forgatókönyv szerint zajlottak az események. Beléptünk, sziaszia…gájdunk mondja: van egy kis dolgom, de pár perc múlva itt leszek…hát persze, menjél csak. És ekkor felvittek minket egy emeleti terembe, ami tele volt szőnyegekkel. Elindult az ismerkedés, egymás családjainak bemutatása, pár berber szó megtanítása, majd jöttek a szőnyegek. Minden szőnyeghez tartozik egy mese. Ez a mese általában az atlaszról, kisbabákról, ősi berber történetekről, télről-nyárról szól…iszonyú érdekes, érdemes végig csinálni…aztán jön egy kis teázás, majd indul a kőkemény alkudozás. A tetszik-nem tetszik játékban végül két szőnyeg vett részt és az eredeti ár jelentős csökkentését követően cserélt gazdát. Lőrinc igen férfiasan alkudozott, és bár el kellett szakadnia két általa hőn szeretett tárgytól is, de megérte :) (Végül némi pénz, és az értéktelen netbookom, valamint a használt mobiltelefonom cserélt gazdát. Döbbenetes élmény, a végén szabályosan remegett a lábam – lorinc).

Ettünk még egy jó csirke savirmát és kicsike sült kolbászkákat, menta teával, majd indulás dél felé, mert vár minket Marrakech főtere. Mostanáig Khenifra városáig jutottunk, ahol valami France nevű szállodában alszunk, ami annak ellenére tiszta és rendes, hogy egy nem feltétlenül rendes és tiszta szállodáiról híres nemzet nevét viseli.

Reggel fék javítás (mert nem húzhatjuk tovább már) és vár minket a mesemondók és kígyóbűvölők tere :)

Addig is mindenki menjen Meknes-be, ha erre jár, mert nincsenek turisták, ellenben frankó az óváros és jó a menta tea ! (Meknes maga a csoda! – lorinc)

Iggy Pop – Passanger