Történések…nem betonon…

Szóval ott tartottam hogy reggel a holland kedvenccel ébredtem. A napi etap inkább a távolság leküzdésére szolgált, mintsem a szép meglátására. Immár együtt vágtattunk az autópályán Törökország felé. A görög autópályák kb annyira szépek, mint Lendvai Ildikó egy holland kamionos karjaiban, így nem vesztegetnék rá sok szót.

Amivel viszont adós vagyok az Albániával kapcsolatos. Bennem olyan kép élt az országról hogy gazdasági csődtömeg és káosz Európa közepén mérhetetlen szegénységgel. Alapvetően kb tényleg ez a helyzet, de valahogy olyan nagyon egyszerű és szép az egész összkép. Az emberek segítőkészek a gyerekektől kezdve a felnőttekig. Úgy általában mindenki beszél németül és/vagy angolul és ha nem megy a szóban, akkor mutogatva, hadonászva csak átadja amit akar. Az ország – bár a tengerpartot nem láttuk – egyszerűen csodás. Balatoninál alacsonyabb árakon lehet szobát találni és jó kajáik is vannak…meg dobolnak…de ez mindegy. Híres embert nem sokat sikerült összeszedni onnan…van ugye Hodzsa a diktátor, Teréz Anya (tudtátok ? én nem…a mai Macedónia területén született, de albán családban), James Belushi és Delhusa Gjon…írójuk is van t’án, de a nevét nem tudtuk megtalálni (Balaton szeletet ér a helyes megfejtés)…ja és él a vérbosszú és a család tisztelete. Nagyon frankó. Mindenkinek csak ajánlani tudom. És még nagyon fontos, hogy albánul a sikattyút úgy kell mondani hogy „morzek”…ha valakinek hasznos az infó :)

Szóval autópályán elrobogtunk a török határra és rövid pepecselést követően már mentünk is Isztambulba a mai adu ász feladatot megoldani. A nem tudom milyen autóbusz pályaudvaron kellett megtudni hogy mennyibe kerül a jegy Athénba. Az alábbi képen látható a pályaudvar kb egy negyede és minden színes táblácska egy-egy irodát jelöl, ami potenciálisan tartalmazza a nekünk kellő infót :)

Isztambulból kifelé elképesztő dugóba kerültünk és kb két óra alatt jutottunk át a Boszporuszon. A végét kicsit meg kellett húznunk idő hiány miatt, de Bandika zseniális navigációjával időre beértünk és jelen pillanatban második helyen szereplünk a versenyben.

Napi feladványunk: Mennyi bankkártya olvasóval lehet optimálisan kiszolgálni szerintetek egy benzinkút látogatóit ?

A szállásunk ma Sepanca-ben van a tó partján. Über szálloda…meleg víz, ingyen wifi, fajitas. ELnézést a csúszásért a hírek kapcsán, de a műholdas telefonunk nem pontosan úgy akarja az igazságot ahogy azt mi szeretnénk. Holnap ismét kb 600 kilométer a táv és utána egy pihenőnap egy kempingben.

Az éjszakát egy kanos, de valószínűleg igen ittas medve által lakott sátor mellett töltöttük…volna. De mivel úgy horkolt, hogy elaludni sem volt esély, az éjszaka közepén áthúztam a sátrat a hollandok LC-je mellé. A hollandok igen liberálisan nevelhetik a gyerekeket, mert hajnal kettőkor még sikítoztak a sátorban, így áthúztam a sátramat a kemping másik végébe, ahol egy sitt rakásra sikerült a sötétben letelepednek, így aztán áthúztam a sátramat a ladások kocsija mellé, ahol egy böndő tüske halomba sikerült lepakolnom…de tudjátok mit ?! Lesz*rtam.

Otthon is vannak problémáim a kamionosokkal, de itt ezek köszöngetnek egymásnak. Van ugyan nyilván rádiójuk is, de hát éjszaka lévén nem tudják megállapítani egymás nemzetiségét, így hosszú hosszú dudálással köszöntötték egymást. Nem tudom hogy a dobosokat szeretem inkább vagy a kamionosokat…szerintem az út végére kiderül.

Mindenesetre a kemping reggel eléggé máskpp nézett ki mint amit sátor huzigálás közben a sötétben láttam belőle :)

Reggelire kaptunk finom sajtos rántottát és közben a betonon futkosó tarisznya rákokra bambultunk. Evés után Ákos kocsijával kellett valamit tenni, mert a hegyek között nem vicces a baj. Már tegnap megszületett a diagnózis, miszerint megfáradt hengerfej vagy átégett tömítés miatt nem kafa a sztori. Víz leereszt, termosztát kiszerel, hűtő sapka megpimpel. A megoldásban nem voltunk biztosak, így Bagyi és Bandika elhúztak feladatot megoldani én meg beültem Ákosékhoz hogy hátha gond lesz.

Az első 20 kilométeren természetesen ismét megforraltuk a motort, így a kupakot vissza pimpeltük majd egy minket sztoikus nyugalommal figyelő benzinkutastól megkérdeztük hogy ihatunk-e a kúton valamit és hogy tölthetünk-e vizet a csapjából. Mosolygott és mondta hogy természetesen. Tényleg imádom Albániát…a kút kávézója építés miatt zárva volt és egyetlen csapból sem folyt a víz. Mondam az embernek hogy nincs víz, mire ő vigyorogva bólogatott és mondta hogy igen, igen, már egy hete ez a helyzet :)

A kupak pimpeléssel gyakorlatilag eljutottunk álmaink vágyához, lett egy autónk, ami az aszfalton 40 fokban képes volt 80-at stabilan menni. Az albán-görög határátlépés álomba illő volt…összefutottunk Bagyiékkal és együtt mentünk át Görögországba: Ők belépés után eltűztek, mi meg battyogtunk szépen kényelmesen. Valami vé betűs városban ettünk giroszt megbeszéltük egy török ismerőssel hogy van egy hangerfejes autónk és hogy holnap Isztambulban kéne egy szerelő, aki egy nap alatt megcsinálja az autót. Így is lesz :)

Este valamikor fél tíz felé érkeztünk meg a hangyaboly kempingbe (erről nemsoká részleesebben), ahol Bagyi és Bandika eléggé emelkedett hangulatban áztatták magukat a tenger vizében. Gyors sajtos vacsi és alvás…lett volna ha a kempingben meg lehetett volna állni bárhol is 4 másodpercre anélkül hogy 20 hangya fel ne mászott volna az ember lábára.

Ezen okból kifolyólag a sátras körtáncot már nem voltam hajlandó eljárni, így a hálózsákkal lemetem aludni a tengerpartra. A tegnap már szóba hozott hollandok között vagy nyilván pár akinek nincs gyereke….az ilyeneknek kutyája van. Az első kutyás hollandokra jellemző hogy addig etetik a kutyájukat, amíg egy kitömött zoknihoz nem lesznek hasonlatosak. A kitömött zokni a korral megkopik, de attól még a család kedvence marad, akit elhoznak persze nyaralni is. Gondolom a luxus lakóautóban alszanak apuval és anyuval együtt és reggel kiengedik a szerencsétlent hogy az éjszakai anyagcsere cölibátus után végre könnyítsen magán.

Na a parton reggel arra ébredtem hogy a zokni, felszabdulva az éjszakai rabságból az arcomtól kb 80 centire végzi előbb kis-, majd nagy-dolgát, hogy a sikert a gazditól jövő örömujjongással könyvelhessék el. Szép napot hollandia. Esetleg van valakinek holland kamionsofőr ismerőse aki dobol ???

Irány Isztambul…de ez már egy másik történet…

Kukes igaziból egy albán koszfészek – már elnézést. Mondjuk én nagyon szeretem a koszfészkeket…amit nem szeretek, hogy Kukes-ben (Kukszinak mondják :) hogy van egy olyan szokás hogy valami félszédült szerencsétlen valami erősen ittas haverjával két valami észveszejtően nagy dobbal !!! Hajnalban !!!! Dobolva járkálnak a városban !! És a szálloda előtt járkálnak mint akinek fizetnek ! Fel s alá. Háááááhhhhhhooooogy ??

Reggeli az nem volt, de Ákosékkal és a csontos fiúkkal csapatostul indultunk neki a napra kiszabott 230 körüli kilóméterne némi autószerelést követően.

Az elején a tegnap már megtapasztalt „egyéb útvonal” besorolású retteneten caplattunk fel 5-600 méter magasra, majd egyszercsak az addigi kátyú halom véget ért és mindenféle murvás utakon mentünk

A murvás utakkal nincs nagy gond, azt szereti az autó is meg én is, de gyakorlatilag egy 200 körüli mélységű bináris fa bejárásával kellett megkeresnünk a helyes útvonalat térkép nélkül. Csodaszép volt minden és persze oldottuk ezerrel a feladatokat is…

A Hodzsa féle bunkerek, iszonyú tömegben repkedő bögöly csapatok között vezetett az út a Drina völgyében. A folyón való átkelést nagyon viccessé tették a hidak, melyeket szerintem még az oszmán birodalom katonái építettek valamikor az 1700-as években és az aktuálisan uralkodó diktátor deszkákat hordatott a tetejére maximum.

Iszonyú sokszor tévedtünk el és minden ilyen eltévedés egy hegy tetején végződött vagy valakinek a tanyáján.

Vicces ez az eltévedés dolog és pompás mulatság egy gyalog is nehezen járható úton 200 méteres szakadék szélén autózni, de azért kezdett elég lenni belőle délutánra, így a Drina egyik pöpec gyaloghídja tövében megálltunk fürdeni. Csatlakozott hozzán Arek és ifjú felesége is (az indulást megelőző napon keltek egybe és egy „just married” feliratú Rockyval jönnek). Pancsi után folytattuk az utat tovább és a Drina egyik nagyszerű átkelőjénél érintett meg Albánia :)

Megálltunk valami feladat miatt és a hídnál áldogáló 5-6 ember egyszercsak odament egy ifához és betolta azt, majd felszálltak a platóra és utaztak békésen. Ezután vettem észre a vízben valószínűleg mosás miatt parkoló markológép gémjét…ehhez jött a híd bizalom gerjesztő recsegése a háttérben. Szeretem ezt az országot !

Kis macedóniai kitérő után beértünk az albán kempingbe. 13 óra alatt tettük meg az utat :)

Ákos kocsija picit megforralta magát napközben, de alszunk egyet a helyes megoldásra még. A kempingben vacsi (Bagyi egy marék rizst választott a csak albánul beszélő étlapról ami hármas szám alatt szerepelt, mi Bandikával az ötöst ettük, mert mögé volt írva hogy 400 gramm), majd sátras alvás jön. Jóccakát.

Dobrüj gyeny. Ma reggel Ivanjicából elcsattogtunk a studenicai kolostorhoz, ahol jól megnéztük magát a kolostort és a kertjét. Út közben a hegyi szerpentin egyik pihenőjében főztünk egy jó kávét és elfogyasztott azt közösen a Csontbrigád nevű csapattal akik szintén verseneznek. KVzás közben természetesen kiszedtük belőlük az összes titkukat és megtudtuk taktikájuk minden részletét.

A kolostor után még mindig elvetemült hegyek között autózva átkeltünk először a szerb majd a koszovói határon léptünk át. A koszovói átkelés viccesebb. A szerb oldalon gyors útlevél ellenőrzés, regisztráció és mehetünk…a koszovói oldalon ENSZ rendőrök (szigorúan napszemcsiben és kőkemény tekintettel), valamint egy olyan határ, ami után már nem érvényes az európai biztosítás, rendszám és szerintem még a himlő oltás sem. A biztosítás uszkve 40 euró. A biztosító társaságok nevei mit ad Isten pont ugyanazok mint a határ „európai” oldalán, de neeeem….az a papper az nem jó. Költsék patikááááraaa ! :)

Mivel nem volt senki a határon ezért kb 20 perc alatt sikerült is abszolválni a feladványt…közben folyamatosan dübörgött egy pörkinsz generátor…nagyon autentikus volt :)

Szerbia jó hely. Nyomát sem találtuk az otthon terjengő szóbeszédeknek, miszerint a helyi rendőrök csak fél vese árán engednek tovább és egyébként is harapnak. Tök átlagos és rendes mindenki a benzinkutastól a pravoszláv papig bezárólag. A hegyek szépek, a patakok tiszták, a Lev pedig jó. Bájbáj Szerbia.

Koszovóban – nyilván a nemzeti büszkeség miatt – a koszovóiak nem nagyon foglalkoznak azzal hogy legyen mondjuk rendszám az autóikon…de nyilván ez biztosítás szempontjából nem jelentene semmilyen problémát :)

Kosovska Mitrovica-ban a várost két részre osztó híd két oldalán egymástól szétválasztva lakik a muzulmán vallású albán és katolikus szerb lakosság. A hídon fegyveresek őrzik a rendet. A városban óriásplakátok nészerűsítik a KFOR-t…klassz kis plakát. Páncélautók mennek rajta egy hídon…alatta meg kb az hogy éljen a káfor. Nem tudom hogy éljen-e…a tankok sebességét még szabálozni kell !

Mi kb annyi különbséget fedeztünk fel a két oldal között hogy a muzulmán oldalon menőbb kocsik vannak és szemetesebb a hely, illetve a vigyázz iskolások táblán a szerb oldalon a kisfiú kergeti a kislányt, míg az albánoknál a lány a fiút.

A Koszovóból való ki- és az Albániába való belépésünk sima volt. Semmi furcsaság, semmi felesleges dolog. Igaziból a határnál csaltunk kicsit, mert nem az itiner szerinti határátkelőt választottuk hanem elmentünk Gjakovába és az ottani csitti-fitti átkelőt tesztelvel léptünk be Albániába. A feladatokat a hivatalos útvonalon visszafelé igyekeztünk teljesíteni, miközben megválasztottuk a pedálokat legtöbbször nyomkodó sofőrt is :)

Kukes beli szállásunkig valami E jelű út visz, ami elvileg az európai közlekedési hálózat fő útvonala. Íme egy jellemző megjelenése eme pöpec kis sztrádának :)

A kukes-i szállás is megvan…hosszú nap volt…holnap 240 km a táv és 12 óra van rá. Szerintetek ? :)

Apropó. Nem tudja valaki hogy a Sszerbek miért vetik fordítva a keresztet ?

Hol is kezdjem ?! Szóval reggel a Szoborparkban volt a rajtunk és egy rövid és velős köszöntő és a csapatok bemutatása után elindultunk. Persze otthon hagytam a fostalicska turaját, így kis kerülővel felszedtük azt is dél felé tartva.

A szerb határátlépés sima ügy volt. Az agrobank határ menti irodájában váltottunk pénzt és tűz tovább. Összesen asszem hat feladatunk volt ma. Novi Sad környékén síremléket kerestünk egy kb két hektáros temetőben, majd a Duna partján eladó hajót kerestünk. Igaziból nem sokon múlt hogy meg nem alkudtunk rá.

Novi Sad-ból a Fruska Gora felé véve az irányt nagy titokra derült fény. Ugye otthon már nagy sikerrel építünk völgyhidat völgy nélkül, illetve alagutat hegy nélkül. Viszont az ígéret az hogy innentől ennek vége és mostantól otthon rend lesz. Deviszont !!! Hol talál munkát az a sok szakértő ???

Megmondom én. Szerbiában. Itt sem kell hegy az alagúthoz :)

A Fruska Gora egy Nemzeti Park, ami nagyon szép és nagyon kacskaringós út vezet rajta keresztül. A hegyek után meg kellett keresnünk egy éttermet, ahol méhkasokat találtunk és az Utolsó vagyora helyi mását. Ittunk olyan buborékos vizet hogy szinten nem volt benne víz se :)

A hegyek között kacskaringóztunk még vagy három órát és megérkeztünk Ivanjicába. A hegyi falvakban gyakorlatilag mindenki traktorral és lovas kocsival jár. Gyakorlatilag itt nem az a gázos ha traktorral mennek a dizsibe, hanem ha fent marad az eke.

A szállásunk pöpec, tiszta és tágas. Frankó. A sétáló utcán van az éttermi része, ahol megtekinthettük a helyi párválasztási szokásokat. Ez kb abban merül ki hogy a helyi lyánykák magas sarkú cipőben és semmi kis szoknyában grasszálnak fel s alá az utcán, míg a kanok a kocsmák kerthelységében ücsörögve felmérik a kínálatot és közben rém kemények. A látvány egészen megdöbbentő. Életemben nem láttam még hasonlót. Bandika szerint a hajógyári sziget szórakozóhelyei léteznek itt az utcán. :)

A mobilomat szerintem elhagytam napközben, a Lav típusú sör pompás ha pleskovicát eszünk vacsira. Minden csapat beért. Mindenki jól van. Este jelentkezünk.

Addig is egy gyengusz helyi gitáros Szerbia tiszteletére:

Ma reggel amikor elhoztam a kocsit a szerelőtől elgurultam Bagyihoz útban a melóba…már akkor is éreztem valamit ami nem kerek a fék körül. Hazafelé megerősödött bennem a gyanú hogy valami nem kerek az angol hátsó része körül fékezés kapcsán.

Itthon aztán gyorsan lebontottam a féket és lőn világosság. Mindkét hátsó fékre mondhatjuk hogy ránézésre nem tűnik tökéletesnek :)

A jó fék az jó a hegyekben…a rossz meg gáz. Nem az angollal megyünk.

Ja, és reggel 8 körül a régi hetes főút mellett a szoborparkban várunk mindenkit szeretettel :)

http://www.hasznaltauto.hu/kishaszonjarmu/nissan/nissan_navara-4043635

Ha nem lenne fent már, a leírás:

„OK, hadd kezdjem azzal, hogy ezt a Navarát kizárólag a legférfiasabb férfiak (vagy nők) vehetik meg. Barátom, ha egy autó mellszőrt tudna növeszteni, akkor ez a Nissan a délután 5 órás árnyékban úgy nézne ki, mint Tom Selleck, annyira férfias. Félreértések elkerülése végett: ezt az autót nem azért gyártották, hogy beállj vele a plázába Abercrombie & Fitch inget venni, nem is azért, hogy jóga órákra járj vele, vagy az IKEÁ-ba… Még nincs vége, tovább »

Ketten is megkérdezték ma hogy miért dízel kocsi a preferált egy ilyen túrán.
Szerintem a válaszok:

• Ha száraz helyre mész azért mert ott általában nem árulnak benzint.
• Ha vizes helyre, akkor meg ezért :)

Nos akkor befejezve az angliai autó beszerzős túrát, újra itthon :) Megvan a kirándlós, otteladós autó, ami 18 éves és maga a luxus. Jöttünk vele több mint 1800 kilométert, így lehet tudni hogy eldurrant egy fűtés cső, az első difi engedi az olajat, az olajteknő szintén tömítés cserére szorul, valamint a jobb hátsó fék ami beteg.
Amúgy tényleg hibátlan a sárkány ! 33″-os MT gumik, bőr belső, tetőablak, automata váltó, sok zónás légkondi, ülésfűtés, superselect osztómű, állítható futómű…és ami a durva hogy minden működik !

Van pár infó a hasonló cipőben járók számára, így álljon itt néhány ezek közül. Még nincs vége, tovább »