Történések…nem betonon…

Halló, halló. A zsé terv lényege annyi volt hogy a szoros határidő miatt a kocsi Ákossal hazajön, mi Andrással elmegyünk valahová és egy ott beszerzett autóval Marokkó, Mauritánia, Mali, Niger, Benin útvonalon csak lemegyünk Grand Popóig. A terv elméletben nagyszerűen hangzott, azonban volt vele némi gond. Spanyolországban gond nélkül tudunk autót venni, de az olcsó kocsikat vagy elvitték Afrikába már, vagy nincs bennük váltó és/vagy motor.

Marokkóban csak a helyiek vehetnek és adhatnak el autót, az országból külföldi nem is tud marokkói autót kivinni. Mautitániában nem veszünk semmit, mert az nem jó hely. Maliban már annyira pocsékok az autók, hogy egy itthon 50e-ért eladhatatlan csoffadt vas kint simán ér ezer-ezerötszáz eurót. Megkerestük Piput (aki kint él Bamakoban), hogy keressen már nekünk autót, de nem sok mindennel kecsegtetett. Megnéztük a repjegyet és a naptárt, majd levontuk a logikus (csak nagyon szar) következtetést: ez a buli most nem jön össze.

Szombaton feldübörögtünk némi fék problémától kísérve Tuniszba, majd kompra szállva ma hajnalban hazaértünk. A plusz vicc a dologban, hogy a kompon összeismerkedtünk Hubával, akinek van egy eladó pöpec kis kocsija Bamakóban…ehhez már tényleg nem fűznék semmit. Kullogtunk hazáig…nagyon rossz a sikertelenség…”sírni tudnák” (sic).

Jövőre újra megpróbáljuk ha a sors is így akarja. Addig is lehet nevezni a Hungarian Challenge és B2B előfutam sorozatára (Bamako Kalandrally Bajnokság)…meg Bíró Laci is szervez májusban Kárpátalján túrát…szóval előttünk az év…ja és augusztus 14.-én indulunk Jerevánba…csók és bocs a buktáért…ez van.

Azért Djanetről teszek ide pár képet…csak hogy miről maradtunk le.

Kezdhetném káromkodással, de nem teszem.

Ma reggel Omárral kezdtünk (aki amúgy Amman) és némi telefonálgatás után elmentünk Gafsa-ba, ahol megkíséreltük becserkészni az algériai konzult. Amman Bey, aki amúgy szerintünk a túrák szervezése mellett üzemanyag csempészettel foglalkozik, mindent bevetett…a konzul viszont azt mondta hogy Magyaroknak nem tud vízumot adni…ekkor felhívtuk (Amman) az Le Keff-i konzult és ott is azt kapta vissza hogy nem kapunk semmit, menjünk Budapestre. Aztán elmentünk egy Isten háta mögötti kempingbe, ahol Amman csacsogott valami egy másik maffiózóval aki azt mondta hogy max zöldséges kocsiban tud átvinni minket a répák alatt.

A Tozeur-ba való visszatérés után felhívtuk a tuniszi magyar követséget, ahol az tényleg nagyon-nagyon segítőkészek voltak. Megkérdezték az algériai követséget, de az az infó jött vissza hogy az ég világon semmi esély nincs arra hogy Magyarok Tunéziában vízumot kapjanak Algériába. Szóval a szervezők nem nagyon értem hogy miben reménykedtek.

Iszonyú csalódottak vagyunk, mivel Líbia ugye kilőve és Algéria is zárva van. Deviszont !!! Jelenleg dolgozunk a „zsé” terven, amiben Ákos már nem vesz részt, de Andrással nem mondtunk le Grand Popó tengerpartjáról. Jelenleg egy francia sráccal csacsogunk, aki természetesen Algériából jön és vicces.

Semmi többet nem tudok elmondani…a Szekszes urak jól vannak, de feszültséget érzékelek köztük…majd megoldják :) Többet a mai naphoz hozzátenni…szóval Nektek küldenénk a következő számot a cicikkel :)

Azt azért hozzá tenném hogy a tuniszi követség az elmúlt harminc évben nem tud arról hogy valaha is vissza utasítottak volna kérelmet. bráhhhgááááábbbbpüpüpüpüpü.

Tegnap este a vacsi közben Esztike néni és Laci bácsi sült szalonnája életet mentett. Vettünk hagymát és mindenki jót evett abból is. Puszi érte ! :)

A Líbiával kapcsolatos tervünk dugába dőlni látszik, mert Béke tábor ide, Béke tábor oda nem nagyon valószínű hogy Magyarként rövid időn belül bejutunk az országba, meg kéne gájd is ott. Viszont a legnagyobb probléma vele hogy ahol Nigerbe át lehet menni, ott jelenleg éppen tuareg lázadás zajlik a hegyekben és elég kardozós a szitu…szóval nem kafa.

Deviszont ! Van két újabb emberünk, akik elvileg megoldják az algériai vízumunkat, mert közeli rokonuk a határőr parancsnok/külügyminiszter/benzin csempész kapitány/Muhammad tábornok (megfelelő rész aláhúzandó)…ha már a szervezők nem nagyon haladnak. Az egyikük a douz-i medzsik risztorant algériai tulaja (a hely állat amúgy), a másik Omár, akit amúgy az uszkve 150 km-re lévő kempingben is névről ismernek mondván „maffia bossz”…az algériai határ mellett…szerintetek ?! :)

Amúgy Omárt a Szekszes András szerezte kábé nyolc perc alatt :)

Reggel ébredés, kv és reggeli, majd Douz-t elhagyva irány Tozeur. Ehhez át lehetne kelni a sóstón, de sajna az „esős évszak” miatt nem engednek be a katonák a tuti útra. A hivatalos főúton megyünk ahol az őrbottyáni polgármester könnyes szemmel hajtana végig, mert mindenütt térkőbőlvalósi járda van vagy épül. Datolya ültetvény hegyeken megyünk keresztül a tó partján.

Itt délen már az 504-es Peugeot uralja az utakat pickup formában, melyet szárított hal farkával díszítenek a legprofibbak. A platón elfér kecske, birka és feleség…akár egyszerre is :)

A sóstó medre elképesztő. Sík mint egy asztal és csillog a homok ha látszik egyáltalán csillog a sókristályoktól…a délibábon lebegnek a hegyek.pffff. A só bányászata ésszerűen zajlik. Nem hordják össze a földet a mederből és szedik ki a sót, hanem a vizet engedik be a kialakított lepárlókba, így szép marad a hely. Meg is kóstoltuk, sőt kenyérrel fogyasztva meg is tízóraiztunk.

Volt ma Ronald Reagen-es képpel díszített fodrász üzletünk, és a kb 25 fok ellenére is nagykabátban flangálnak a helyiek. Tozour nagyon világi hely. Fankó város…ittunk narancslevet, így tudom hogy a narancsnak nem is olyan az íze, mint amit otthon kapunk.

Holnap reggel nyolckor találkozunk Omárral és minden kiderül. Jelentkezem amint van valami.

Végül az immár általunk összedobott bé és cé terv miatt a sós tó környékére tervezett homokozást elfelejtettük és kicsekkolás után elmentünk Gabes-ből Matmata falucskába. Van itt egy berber falu ahol van kábé 500 ház , de már csak felüket lakják. A fiatalok bekültöznek a városba vagy Új-Matmatába ahol már nem kell a föld alatt lakni.

A berber házak kb úgy néznek ki mint a csillagok háborújában az ifjú Luke ahol lakik. Passzol a hasonlat, mert azokat a jeleneteket itt forgatták. Jelenleg szálloda van a kecóban…vicces a menta tea az űr-ajtók mellett :) A helyi öltözet perfekt módon egyezik Obi-Vanéval.

Voltunk persze igazi berber házban is. Ez is egy kb 5 méter átmérőjű gödör, ami ugyanilyen mély. A közepén van egy kút szerű gödör, amiben az ide jó ritkán beeső vizet gyűjtötték. Egy házban 2-3-4 szett „lakás” van. Egy lakásban van hálószoba amihez tartozik „zuhanyzó”, „gyerekszoba”, meg konyha. A nők tök spontán szőnyeget szőttek éppen és csak egy volt férjnél, így a többi ha meglátta a fényképezőt jól elbújt. A faluból amúgy az ég világon semmi nem látszik messziről. Szecskáztam gájdot, aki amellett hogy iszonyú fontos volt, adott tippet vízumra vonatkozóan…merthogy a szervezőink igen keveset haladtak a dologgal és kezdjük elveszteni a beléjük vetett hitünket.

Szóval a bé és cé terv az algériai határon való vízum vásárlás és a Líbián keresztül való Niger-be való beutazás. Mindkettőhöz kell útlevél és utóbbihoz líbiai gájd, aki vállalja a felelősséget azért hogy nem lopjuk el az országot és nem fertőzzük meg a helyieket a nyugat mocskával :)

Matmata után elmentünk Ksar El-Haluf-ba (N33 17.477 E10 09.454). A ksar egy másik fajta berber település, ami a hegy tetejére épül és körben két szinten kis kuckók vannak. Volt ott oliva prés, berber „templom” Mekka felé néző szentéllyel és a plafonon berber módra stilizált égbolttal. A chef anyja és apja berber, de Ő arab…hmmm.

Innen irány Douz felé, ami egy kis oázis fél millió (komoly !) pálmafával. Az oda-úton már van egy csomó „sétáló” akik a sivatagban valahonnan mennek valahová úgy, hogy mondjuk 80km-es körzetben az ég világon semmi nincs. Ja és aki nem sétál, az motort szerel. Ma este páncélos a vacsi lepénnyel és egy kis faszénen sült báránnyal. A szekszes fiúk pofik…a sátrat 23 perc alatt állították fel…meg kell becsüljük Őket :)

Alma elküldte hogy jókívánságait és a Cegléd ifiben és felnőttben is lealázta Orosházát…Kis családom kint szurkolt ezerrel :)

A csapatnak küldenénk a következő számot:

Árp, Pálmafák, Douz, Tunézia (N33 27.373 E9 01.873)

Nem bírván tovább az unalmas semmittevést, elindultunk délre. A tervezett útvonal: Monastir, Sfax, Gabes, Matmata, majd még Tataouine, Douz és Tozeur. Csütörtökön meg – ha lesz vízum – összefutunk a mezőny egyéb részeivel és irány Algéria.

Reggel lefénymásolattuk az útleveleket és nagyon gondolkoztam azon hogy a szálloda pecsétjével még tökéletesebbé tegyem, de túlzásnak éreztem :) Szóval vannak hiteles okmányaink és már hiteles papírok birtokában indultunk útnak. Tankolás után egy kicsit próbálkoztunk a régi főúttal, de Turkinál már elég volt belőle (egy erős 24km/óra átlagos sikerült elérni) irány az autópálya. A tunéziai autópálya északi részét szélesítik, így ott sem nagyon lehet rajta közlekedni, de később már pöpec. A hazai autópálya fejlesztések új irányaként ott is alkalmazni lehetne az itteni modellt…itt az autópálya jelentős részén két méteres hegesztett kerítés van az út mindkét oldalán ! Ha mondjuk mindezt a magyar időjárás miatt rozsdamentes acélból csináltatnánk, szerintem, elérhetnénk az 5 milliárdos kilométerenkénti árat is :) Egyébként a kerítés nem gátolja meg a birkákat és kecskéket hogy az út mellett legeljenek és az idegbajt hozzák a száguldozókra. Az út mellett gyakorlatilag végig olajfák vannak, amik szögesdrót híjján kaktusz kerítéssel vannak megvédve.

Láttunk újdonságot is ! A bárányok szállításának egy igen újszerű módja hogy ha a Peogeot pickup platójára gumipókkal rögzíted őket…valamennyire tudnak mozgolódni is, de pl ha le akarod pakolni akkor a gumipókkal ki tudod lőni őket ahová csak akarod.

Monastir-ban megnéztük a rabat-ot, ahol a „Názáreti Jézus” mellett a „Brian életét” is forgatták. Nagyon vicces volt hogy fel lehetett menni abba a toronyba ahonnan Brian leesett és elvitték az UFÓk :)

Természetesen a torony legtetején találkoztunk magyarokkal. Videóztak, Apu feldiktálta a kamerára hogy „ott a kikötő”, „ott a bevásárló központ” (értsd: óváros vagy medina a szokásos piaccal) és „az meg ott egy tér”. :)

A Szekszes Urakkal kiszúrtuk hogy tök természetes pózban fotózzák magukat a rabatot megnéző olasz lánykák, így mi is készítettünk egy sorozatot. Sajnos elveszik az életemet ha kirakom a blogra, de majd készítek belőle naptárat :) Pompás látvány, ahogy BéAndrás pajkosan a falhoz bújva, fél lábát megemelve néz huncutul a képen. :)

Sok időnk nem volt, de megnéztük még a kikötőt, átsétáltunk a medinán és indultunk tovább lefelé. Több dolog is felmerült ma amire nem tudjuk a választ és szeretnénk segítséget kérni !

Eljutottunk Gabes-be és szereztünk tuti szállást. Jelenleg van hármunknak 2,7 dínárunk, így a vacsi dobozos lesz. Saly Lacit és a Vodás csapatot csókoltatjuk és mindenkinek köszönjük a drukkolást ! Nektek küldjük a következő számot :)