Kukes igaziból egy albán koszfészek – már elnézést. Mondjuk én nagyon szeretem a koszfészkeket…amit nem szeretek, hogy Kukes-ben (Kukszinak mondják :) hogy van egy olyan szokás hogy valami félszédült szerencsétlen valami erősen ittas haverjával két valami észveszejtően nagy dobbal !!! Hajnalban !!!! Dobolva járkálnak a városban !! És a szálloda előtt járkálnak mint akinek fizetnek ! Fel s alá. Háááááhhhhhhooooogy ??
Reggeli az nem volt, de Ákosékkal és a csontos fiúkkal csapatostul indultunk neki a napra kiszabott 230 körüli kilóméterne némi autószerelést követően.
Az elején a tegnap már megtapasztalt „egyéb útvonal” besorolású retteneten caplattunk fel 5-600 méter magasra, majd egyszercsak az addigi kátyú halom véget ért és mindenféle murvás utakon mentünk
A murvás utakkal nincs nagy gond, azt szereti az autó is meg én is, de gyakorlatilag egy 200 körüli mélységű bináris fa bejárásával kellett megkeresnünk a helyes útvonalat térkép nélkül. Csodaszép volt minden és persze oldottuk ezerrel a feladatokat is…
A Hodzsa féle bunkerek, iszonyú tömegben repkedő bögöly csapatok között vezetett az út a Drina völgyében. A folyón való átkelést nagyon viccessé tették a hidak, melyeket szerintem még az oszmán birodalom katonái építettek valamikor az 1700-as években és az aktuálisan uralkodó diktátor deszkákat hordatott a tetejére maximum.
Iszonyú sokszor tévedtünk el és minden ilyen eltévedés egy hegy tetején végződött vagy valakinek a tanyáján.
Vicces ez az eltévedés dolog és pompás mulatság egy gyalog is nehezen járható úton 200 méteres szakadék szélén autózni, de azért kezdett elég lenni belőle délutánra, így a Drina egyik pöpec gyaloghídja tövében megálltunk fürdeni. Csatlakozott hozzán Arek és ifjú felesége is (az indulást megelőző napon keltek egybe és egy „just married” feliratú Rockyval jönnek). Pancsi után folytattuk az utat tovább és a Drina egyik nagyszerű átkelőjénél érintett meg Albánia :)
Megálltunk valami feladat miatt és a hídnál áldogáló 5-6 ember egyszercsak odament egy ifához és betolta azt, majd felszálltak a platóra és utaztak békésen. Ezután vettem észre a vízben valószínűleg mosás miatt parkoló markológép gémjét…ehhez jött a híd bizalom gerjesztő recsegése a háttérben. Szeretem ezt az országot !
Kis macedóniai kitérő után beértünk az albán kempingbe. 13 óra alatt tettük meg az utat :)
Ákos kocsija picit megforralta magát napközben, de alszunk egyet a helyes megoldásra még. A kempingben vacsi (Bagyi egy marék rizst választott a csak albánul beszélő étlapról ami hármas szám alatt szerepelt, mi Bandikával az ötöst ettük, mert mögé volt írva hogy 400 gramm), majd sátras alvás jön. Jóccakát.
0 hozzászólás.