Éjjel az álmunkat kb 150 helyi katona vigyázta, akik az út végéig elkísérnek bennünket és minden éjszaka őrzik a tábort és az autókat. Ja és éjszaka a táborban aludt a helyi rendőrfőnök is, aki mindenkit biztosított arról, hogy Mauritánia békés és biztonságos.

Megérkezett Idomu is, aki mindenkinek a jó „barátja”. A helyi pénzt 10%-kal rosszabbul váltja, mint az egyéb pénzváltók, de cserébe házhoz jön és garantálja hogy a pénz nem hamis :)

Reggel ébredés után az eligazításon elindult a hőbörgés a csapatok között arról, hogy akkor most egyeseknek miért is kellett 10 eurót fizetni a határátlépéskor a helyi erőknek. Szerintem annyira nem gáz a dolog, tekintve hogy pl Pesten a semmiért fizet az ember parkolódíjat, itt meg kb ugyanannyiért bemehetsz egy országba. Szóval először vesszenek a budapesti parkolóőrök és társaságok és csak aztán foglalkozzunk a Mauritán – Marokkói határátlépés problémáival.
Ja, és az indulók között volt olyan csapat, aki a Mauritániában található feladatot elkezdte megközelíteni Marokkó felől a sivatagban…ugye mondtam már hogy aknazár van a két ország között…ezért fújták le a tegnapi napot. Tegnapelőtt viszont nem az

Reggel a „mószerolós” Pappas csapat elakadt a kempingben (köszönöm Uram :) és egy másik versenyző csapatnak kellett kihúzni az autójukat a homokból. Remélem lefényképezték és este bemószerolják magukat a versenybíróknál összejátszás miatt.

Gyakorlatilag mindenhol, ahol megállunk (benzinkutak, ellenőrzőpontok) ott van egy teherautónyi katona, akik ránk vigyáznak. A helyiek eddigi tapasztalataink alapján barátságosak és segítőkészek.

Az első feladat egy „budi” megkeresése volt a sivatagban…nagyon fontos lett volna egy „Találj egy angol vécét” feladat is, de eddig hivatalosan ilyen feladatot nem kaptunk :) Ezután irány a Nemzeti Park (N20 02.487 W15 55.279 a bejárata) ahonnan gyakorlatilag átvágtunk a tengerpartig, majd onnen dél felé jó hosszan. Ez már itt a sivatag széle, így gumik leenged és irány befelé. Nagyon klassz kis út volt. Térdig érő homok, szél, dombok. Kafa. Az út első hamadának végén elkedett melegedni a hűtővizünk így tartottunk egy rövid pihenőt, ahol leszedtük a fényszórókat és a maszkot a kocsiról, hogy ne gátolják a hűtést. Ha gáz lesz akkor kiszedjük a termosztátot is :)
Aztán meg kellett keresnünk egy helyi boltost, akitől meg kellett szereznünk egy következő feladatpont helyének koordinátájához szükséges számjegyeket. 5000 oguja volt az induló ára, mi 100-ra tartottuk az infót. A végén némi kp és használt póló fejében szereztük meg a szükséges infót. Eközben kb 5-6 másik helyi henyélt a boltban és teát ittak, meg rajtam röhögtek… :)
VOlt egy kis homokvihar is, de rajtunk ez sem fogott ki. A kocsi egy isten. Én ilyet még nem láttam. Ahol mások lassulnak és elakadnak, ez ott van elemében. Majd kétszer olyan nehezek vagyunk mint mások, de míg mások szívnak, mi az egészből nem veszünk észre semmit :) Egyedül a niva versenyképes (Feri, nem csak horgászni jó, hanem a sivatagban is hibátlan ! Meg kell tartani azt az autót :), meg az UAZ…az is van egy…

A nap végén ismét a tengerparton alszunk, de immár nem egy öbölben, hanem az óceán parton közvetlenül. Az ide vezető út nagyon kafa volt. Apály idején jöttünk végig a homokos parton kb 20 km-t. Ha a vízben mentünk azért akadtunk el, mert kimosta a homokot a kocsi alól a tenger, ha feljebb a partra ott meg azért, mert a homokban süllyedtünk el. Itt is vigyáz ránk kb 10
A célba nem ért be a Quart…mondtuk hogy gagyi az a gumi :) A célban sztem max 15 autó van ma. A többiek bent ragadtak a homokban szerintünk…

+1: A mérgeskígyó támadás előtt összehúzza a a szemöldökét, de előtte iszik egy fröccsöt, hogy béke legyen a lelkében. Ha jönne egy és Mikire támadna az Ő szemében is béke lenne…sok béke…

+2: Miki tönkre tette a GPS-t, az iPodot, meg még sok minden mást csupán a jelenlétével. Holnaptól a csomagtartón utazik lespaniferezve.

+3: Egyszer voltunk a győri Audi gyárban, ott a gyártósor állt meg Tőle.

+4: egy órája próbálom ezt a postot feltölteni…lehet hogy Emil keze van a dologban.

+5: Újabb 20 perc. Biztos Emil keze van a dologban.

+6: Aki esetlen Thuraya telefont akarna venni, az inkább menjen el tyúklépésben Bhutánba és ott vásároljon telket zöldségtermelési célból előzőleg, mert csak akkor lesz méltó arra hogy ez a tetves műhold felengedje.

Ma reggel ébredés után a kempingben történt eligazításon elírás miatt töröltek két feladatot a rendezők, így gyakorlatilag

egyetlen feladat teljesítésének vágtunk neki.
A Marfokkó-Mauritán határátkelés gyakorlatilag megegyezik a Rejtő által megírtakkal. Az átkelés a következő képpen néz ki: Odaérve

a határra le kell állítani az autót a határátkelőt jelképező laktanya előtt. A sorompónál posztoló rendőrtől kérni kell fiss-t,

amit ki kell tölteni (név, cím, autó, stbstb). A kitöltött fiss-t be kell adni egy szoba ajtaján az útleveleddel együtt. Ezután

egy másik helyen név szerint szólítanak mindenkit (gondolhatjátok a Bögöthy-ből mi lett :) és ott rákerül a pecsét az útleveledre

és leellenőrzik a fiss és az útlevél egyezését. A pecséttel ellátott útlevéllel már be lehet állni az udvarba, ahol át kell esni

egy vámvizsgálaton. A vámvizsgálat során az autó közelébe nem megy egyetlen határőr sem, csak kapsz egy pecsétet arra a fehér kis

papírra, ami a Marokkóba való belépéskor kaptál. Ezen papír birtokában be kell menni a rendőrök által belakott irodába. Ebben az

irodában egy kifogástalanul öltözött rendőr ül egyetlen íróasztala mögött. Elkéri az útleveledet és felírja az adatokat. Amikor

ebben a helységben voltunk sikerült belesnem mindkét innen nyíló szobába. Az egyikben a szoba közepén egy széken ült egy ember,

aki tévét nézett és azt kapcsolgatta. A másik szobában egyetlen szárítókötélen egy alsónadrág száradt. Na amint a rendőr befejezte

a dolgát mehettünk az autóinkhoz és kiengedtek a sorompón. Aztán jött egy másik sorompó, ahol a helyi katonaság egy embere ült egy

bokorban (!!!) és az összes autó és összes ember adatait felírta kézzel egy óriási füzetbe. A bokor tövét két oldalról fal

keretezte…az egyikben ablak is volt, ahová a szél elől a katona az útleveleket és forgalmikat rakta.
A folyamatot lehet gyorsítani apró ajándékokkal…pl pólóval, cukorkával, mézzel, ceruzákkal, stbstb.
Ezeknek mind nagyon örülnek és ennek mindenki örül :)
Mindeközben vasalt egyenruhában lévő határőrök, csendőrök és rendőrök sétálgatnak csendes kuszaságban. Csodálatos :)
Mivel Marokkó és Mauritánia nincsenek túl jóban, ezért a két országot egy jó széles aknamező választja el egymástól. Az átkelésnek

több módja is van. Lehet az ember bátor és kitalálhatja érzés alapján hogy mere nincs akna. Lehet bérelni gájdot, aki megy előtted

, valamint előre küldheted a Quartosokat, hogy a szélfútta homokban keressenek olyan nyomokat, aminek a végén nincs felrobbant

autó :) Mi az utóbbit választottuk. A Mauritán határ déltől háromig zárva van, így a senki földjén sikerült töltenünk két órát a

tűző napon. A Mauritániába való bejutás sem egyszerű. Van határőrség, katonaság, rendőr és vallási vezető, akik mind-mind arra

törekszenek hogy megéljenek valamiből (nem szabad elfelejteni hogy Mauritániában az embereknek 95%-ban nincs semmi vagyona és az

állami kb nulla euro-t fizet nekik a munkáért) illetve hogy megóvják az ország vallását a fertőző európai csúnyaságoktól (holott

majd majd megvesznek értük). Az országban nem kapható szeszesital illetve annak birtokása is büntetendő. Divatos a megveretés, kéz

levágás stbstb. Mivel a határon a kutya nem nézett szét a kocsinkban, a mai este renben lesz. A mai nap célja Nouadhibou, ahol a

tengerparton van a szállásunk. Zuhanyozni itt se lehet (negyedikrovátka a puskatuson), mert ez egy üres tengerpart. Ameddig csak

ellátok senki nincs a tengerparton, ami homokos…nem értem miért nincs itt egy szálloda vagy szörf vagy kájt klub sem.
Eddigi infóim szerint ma nem esett ki senki sem, mindenki megérkezett vagy úton van.

Na ez a Tatooine elég gagyi egy hely. Van kb 20 sárból tapasztott álló és kb 15 összedőlt kunyhó. Víz nincs, áram nincs, vécé nincs, zuhanyzó szintén.
Ennek ellenére a Hetesbusz csinált egy nagyszerű bulit. Minden résztvevőt vendégül láttak. A sört a buszból mérték és hajnalig szólt az AC/DC. Köszönjük.

Reggel volt egy erősebb eligazítás, ahol kiderült hogy a Pappas csapata bemószerolta a másik versenycsapatot, mert azok nem mentek be egy sima kombival a focilabdányi sziklák közé, hanem elfogadták egy másik csapattól hogy beviszi egyiküket. Szimpatikus, nem ?
A Pappas-szal (nem a csapattal, hanem a céggel) egyébként van nekünk is élményünk. A mercit, amikor megvettük elvittük a Kárpát utcába hogy nézzék át és mondják hogy mi az állapota. A mai napig megvan a papper, ahol le van írva hogy minden baba, és hogy náluk volt szervizelve. A lap azt is tartalmazta hogy tuti jó a fényezés is.
Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog, mert tudtuk, hogy a kocsink eredetileg fehér volt és utólag lett ezüst színű. Aztán a felkészítés kapcsán elvégzett szervízek során kiderült, hogy nem jók a differenciál zárak és ezer éve nem volt légszűrő, gázolajszűrő és olaj cserélve az autóban. A szervízkönyvben pedig végig ott a Pappas pecsétje.
Jó lenne ha a Pappas elmélázna azon hogy mi a fenére is van olyan égtelenül nagy arca…a csapat is és a szervíz is.

A tegnapi útra jellemző volt hogy a táv a megjelölt 650 km helyett kb 850 volt. Mivel reggel csak 8-kor indítottak el minket, csak este 8 előtt néhány perccel értünk be. Ezek után a napot érvénytelenítették a verseny szempontjából, mert volt olyan csapat aki már 5-re beértek. Nem csak azért nem kell gyorshajtani, mert megbüntet a rendőr, hanem mert nem is kap érte senki pontot.

A megadott szállodában nem kaptunk már szobát este, így Miki keresett és talált másikat.
Éjszaka és reggel derült ki hogy melegvíz nincs, és az ablakom a szomszéd gyár dízel generátorára nézett. Ettől függetlenül aludtunk, mint a bunda.

Találkoztunk a Team Malibus-szal, az Akibújt-tal, a Quart-tal (utóbbiak szerintem követnek minket :).

Ébredés után volt egy nagyszerű fürdő. A szobában ha megnyitotta az ember gyereke a meleget nem történt semmi. A hidegvizes

csapból se nagyon jött sok minden, inkább csak csöpögött, így csak cicamosdás volt.
Reggel végre sikerült bebootolni a műholdas kapcsolatot, így megkaptuk az üzeneteket, de az internetünk nem megy. Köszönünk minden

jókívánságot és biztatást. Ulrich-ékat nem nagyon fogjuk megelőzni szerintem, mert mi szeretünk megállni nézelődni és ez nem

használ a ládák megszerzésekor…meg nem szeretünk reggel mindenki előtt kiállni az útra bemelegített motorral és futva vinni a

napi itinert se… :)
A kocsi is bírná, meg mi is, de nem ezért jöttünk…értelmes se igen van…mi inkább csak játszunk.
Ma reggel azt hittem nem látok jól. Beérkezett a Velorex. A köves szakaszon keresztül jöttek. Ott csattogtak el

előttünk…leborultunk előttük és magunkban mormoltuk a Teremtő nevét. Szerintem ők nyertek már most…Elképesztően nagy

teljesítmény amit eddig végigcsináltak.
Az eligazításon a Quartosok teljesen össze volt törve a kihirdetett eredményen…hiába no, a csúcson kellett volna abbahagyni :)
A kocsin megtapostam a kipufogót, így már nem ciceg. A légszűrő cseréje után visszatértek a lovak is, úgyhogy semmi gond :) Tegnap

ahogy 4-5 kocsit megelőztünk a köves területen nagyon telement porral a szűrő és fuldokolt a motor…de már ismét egy ménes áll

rendelkezésünkre.
A lelkiismeret furdalásom elmúlt, mert kiderült hogy nem is hoztunk sertésmájkrémet, csak marhát így az öreg is hitének megtartója

maradhatott.
Ma reggel az első Tata környéki feladat megoldását követően Akka és Tarhjicht érintésével mentünk tovább Utóbbinál felmentünk még

a hegyek közé, majd az ottani 3 feladatot megoldva rátértünk a tengerparti szép széles autóútra (ami itt még nem a tengerparton

megy, de majd holnap). Ja, és már Tagmout falucskában is menő az autók kővel való megdobálása…cserébe nem álltunk meg és nem

kaptak ajándékot és kenyeret…így jár aki dobál. Tan-Tam előtt találkoztunk a 001 csapattal, akik elmesélték hogy nem kaptak infót az első feladatban való koordináta tévedésről és egy röpke 3 órás kerülővel átmentek Algériába ahol a katonák nagy érdelkődést tanusítottak arra vonatkozóan hogy ugyan mi a búbánatot keresnek ott. Vesztettek 3 órát…
Tan-Tan után fordultunk délre az útról és egy laza ~90 km-es szakasz után jutottunk a kempingbe.
A Tarjicht-et követő útszakaszon gyakorlatilag egy vízmosások közti úton kellett menni a hegyek között. Nagyon klasszul lehetett

autózni. Itt el is tévedtünk egy pillanatra, de kb fél órás útkeresés (előzőleg elvesztettük :) után meglett a tuti és

haladhattunk szépen. A mai nap elég laza volt és kb 18:00-ra szép kényelmesen megérkeztünk a Tatooine nevű kempingbe ahol a napi

ETAP vége és a szállásunk van.

Az erő legyen Veletek !

+1: Nem tudom olvastátok-e valahol már, de én ma reggel tudtam meg hogy az egyik csapatnak elromlott a kocsija még Valencia-ban

(?). Ezután lebuszoztak Almeria-ba, ahonnan áthajóztak Marokkóba és vettek egy Dacia Logan-t. Kaptak új rajtszámot és ma reggel

láttam Őket. Most 158 a rajtszámuk :)

Tegnap nem sikerült lebeszélnem a Quart-osokat az út folytatásáról és a verseny feladásáról, pedig elég sokáig próbálkoztam. Hajnalban a szobámba beérve viszont rettentő élményben volt részem. Nem tudom emlékeztek-e a Showderes filmre, ahol Fábri Sándor és Wahorn András utaztak Szibérián keresztül és egy nagyon tutter étterem mellékhelyiségben mutatták meg, hogy egy normális wc csésze volt úgy besüllyesztve a padlóba, hogy fajansz is legyen (mer’ az menő), de az oroszos szokásoknak megfelelően állva is lehessen kakálni.
Na, az én kicsi szobámban a bejárati ajtó mellett volt egy nagyon tutter kis wc – rendes kis méretű kis szoba ajtóval. A fürdőszoba is rendben van. Van ajtaja, van benne mosdó, meg kád, meg csap, meg egy bidé…elképzelve a bokán nadrággal átugráló „mosdani” vágyót a mostani pillanatig sem bírom ki röhögés nélkül :)
Ma reggel egy viszonylag durva szakasszal kezdtük a napot. Egy 30 kilométeres bevezető után felmentünk a hegyekbe és egy kb 70 kilométeres részen élveztük a tájat, sziklákat, hegyi utakat. Az út maga elég durva volt. Kezdődött egy kis emelkedővel, ahol felmentünk 2000 méter magasba, majd egy sziklás rész következett amelyen feljutottunk 2500 m-re. A kilátás elképesztő volt. Tiszta Colorado völgy. Fent üzleteltünk a helyi berber asszonysággal és fiával, majd leereszkedtünk a túloldalon. Láttunk homokot, sziklát, havat, birkákat és tevéket ezen az úton. Ezután elmentünk Zagorába, majd onnan Tatába egy köves földút beiktatásával. Ez az út volt kb 80 km hosszú és 25-ös átlagot tudtunk rajta menni. Volt olyan csapat aki 8.5 óra alatt tudott végigjönni…nem volt egyszerű.

Napközben sikerült elérni hogy két nap után Miki is vezessen. Valószínű hogy sok volt a kihagyás, mert a kormány mögé ülve a következőt kérdezte: „Hogy kell ezt beindítani ? :)
Mivel a mai szakasz elég kemény volt, eléggé elúsztunk az idővel. Hét előtt – ami a beérkezési határidő – 8 perccel sikerült beérnünk a Tata Hotel parkolójába.

Nap közben láttam kidurrant lengécsillapítóval közlekedő kocsikat, meg kipufogó nélküli kocsikat, meg elakadt kocsikat, de a G csak megy és megy…egyetlen problémánk hogy a poros légszűrő miatt gyengül kicsit és 130-nál már nem megy nagyon többet, illetve hogy kicsit csörög valami a kipufogó környékén alul…holnap megdrótozzuk ha gázos.
A helyi gyerekek között ma szétosztottunk néhányat a Kastélydombi iskolások ajándékai közül. Nagyon örült mindenki ! :)
A feladatokat megcsináltuk. Elvileg ma kiderül hogy a 3 napos ETAP-nak mi lesz az eredménye. Kíváncsian várjuk hogy Almeria-ban mi kapcsolódik John Lenonhoz. Volt ott háza, van szobra, van róla elnevezett sétány és étterem/kocsma is  :)
Kiderül.
Amennyire tudom mindenki célba ért ma…legalábbis nagyobb problémát eddig nem hallotam senkitől.
Ja, és a csuda műholdas telefonunk jelenleg nem működik, így nem tudunk SMS-t olvasni rajta…
Holnap irány a Tattooine (így kell írni ?) kemping. Egy személyre 120 dirham a szállás (ami hat lepény ára), de ha csubakka vagy birodalmi katona öltözetben jössz ingyen van a szállás és a reggeli is.

Jó éjt mindenkinek.

+1: Igyekszem holnap valami rendes internetet keríteni, mert van néhány klassz képünk már.
+2: Az Akibújt is beért a ma napon. Lengéscsillapítő összekötőjük törött, de jönnek tovább.
+3: Bocs a késésért, de nem találtam internet kapcsolatot.

Reggel Endre volt kosarazni, Miki úszott hajnalban, én gyúrtam egy órácskát :)
Reggeli után elvetettük a tegnap este még jó ötletnek tűnő vár és bazár látogatást, mert a Quarttal vívott tegnapi küzdelem kicsit kiszívta az erőnket és kb 9-ig tartott míg mindennel végeztünk.
Ma a feladat gyakorlatilag az Atlaszon való átkelés volt. Eközben láttuk a hegyek között a királyi palotát (gondolom valami nyaraló féle), és elég sok havat is.

Érintettük a délelőtt folyamán Azrou és Midelt városát, majd ErRachidia-nál mentünk le először egy értelmesebb útra. A megszerzett marokkói topo térkép elég jó segítséget jelentett ma.
Marokkóban kb 10 km-enként van fix rendőri ellenőrzőpont. A posztoló rendőr, meg integet hogy menj tovább. Ezt tegnap annyira megszoktuk, hogy immár csak lassítottunk már. Ez – mint kiderült – nem kóser így, mert a táblánál meg kell állni és csak az integetés után lehet továbbmenni. Egy ilyen esetbe szaladtunk bele, és a rend éber őre kiszabta a büntetést…400 dirhammal vagyunk könnyebbek. A rendőr tök normális volt és elmondta hogy ez így nem karaj és ezentúl álljunk meg jól.
Tankoltunk is…ránkzsizsegtek a helyi gájdok, akik mindenáron al akartak adni Nekünk valamit…ásványokat, fosszíliákat…meg el akartak vinni shop-ba….vagy bárhová csak menjünk vagy vegyünk valamit :) Ajánlgattak mást is, de nem tudom hogy szerepeljen-e itt a blogban :) Valamiért ezt nézik ki belőlem…
Ja, és adtunk egy fél órás tévé és újság interjút a spanyol abc (?) tévének (Ha valaki tudja, vegye fel lécci !) a puszta kellős közepén, meg adtunk hogy egy sertésmájkrémet egy helyinek, ami valószínűleg bunkóság volt…muszlimok.

A napi szállás Tinrhir mellett van…akit érdekel hogy hol van ez, az ezt a koordinátát keresse a google maps-ban vagy a google earth-ben: N31 29.932 W5 32.543

Az „Akibújt” csapattal beszéltünk ma. Ők egy olajfa ligetben töltötték az éjszakát – és tegnap megnézték a bazárt, de csak a zárás utáni maradékot találták már meg.
Ma persze ismét találkoztunk a Quart csapattal (velük próbálok jelenleg dűlőre jutni, hogy adják fel és menjenek haza :). Itt vannak Akibújték, meg a Hummer, meg a Family Frost is mororostul, meg egy csomó más csapat, akiket most nem tudok felsorolni.  A szállás nagyon klassz és minden iszonyú olcsó az otthoni árakhoz képest.
Voltunk egy villanyoszlopot keresni egy faluban…a helyi gyerekek vagy tizen jöttek köszönni és autót nézni. Megajándékoztuk Őket néhány füzettel és tollal, meg egy frizbivel…annyira örültek neki és annyira kedvesek voltak hogy meg is könnyeztük Őket. Aki otthon ezentúl szegénységről beszél ezentúl, az megkergetem…jöjjön el Dél-Marokkóba és nézzen szét. Az Atlaszban egyetlen ceruza vagy toll is óriási örömet okoz a kölyköknek. Nemhogy nincs áram, vagy autó, de egy iszonyú méretű kősivatag közepén élnek az emberek. Igazából nincs semmi tulajdonuk csak egyetlen viskójuk és néhány birkájuk vagy kecskéjük és ennyi.
Nagyszerű nap volt. Hála a sorsnak hogy megadatott.

Holnap jön az első komoly terep, ahol elhúzunk majd a mezőnytől :)
Bon soire.

Nem is tudom hol kezdjem a mai napot. A tegnapi Quart visszavágó elmaradt, mert a kollégák nagyon elhúzták a feladatokat és nem győztünk várni rájuk.
Este belefolyt kb 3 deci tusfürdő a táskámba. A tusfürdő felül volt, a ruháim alatta. Nem tudom próbált-e valaki már tusfürdővel átitatott melegítőalsót kitisztítani. Kicsit habzik.
Ma reggel Endre tüsszögéséről megállapítottuk hogy spanyolnátha. Szerencsére a megfelelő kúra meghozta a várt eredményt, ma már kutya baja, de az esetleges szövődmények miatt tovább kúráljuk.
Reggel ébredés után megreggeliztünk és mentünk a komphoz. Sima ügy volt, feljutottunk. A kompon közösen megnéztük DzséLó főszereplésével azt a filmet, ahol valami esküvők vannak, de nem sikerülnek, majd aztán mégis.
Aztán…o ó ó Afrika. Marokkóba átérve átverekedtük magunkat az útlevélvizsgálaton (meglepő módon semmi gáz nem volt), majd jöttek a kocsi papírjai, melyekre a pecsét megszerzése elvitt vagy egy órát…
A vámosokhoz való átgurulásunkat megelőzően a következő párbeszéd zajlott le a kocsiban:

Endre: Mielőtt bemegyünk a vámra nemkéne eltenni a csomagtartóból az FHM-eket (ezeket vesztegetni hoztuk…errefelé tltják az ilyen tartalmakat :)
Miki: Ááááááá, senkit se érdekel.
Határőr1: (elkéri az útleveleket, majd a csomagtartót nézi) Ez meg mi ?

Miután összegyűlt három határőr és megnézegette az újságot, majd a benne lévő DVD-t sasolták, majd meghallgatták Miki mondását arról hogy ez nem is pornó, mert ebben nők vannak és férfiak nincsenek. Némi bizonytalankodást követően végül az újság is megmaradt és el is engedtek :)

Marokkóba bejutva gyorsan megtapasztaltuk hogy az itteni közlekedés leginkább arra emlékeztet, amikor a nagykörúton 200 tahó merdzsós próbálja egymást megelőzni…mindeközben az út szélén véletlenszerű irányokba közlekedő és tetszőleges számú utast szállító robogó közlekedik a szintén itt közlekedő 3-99 éves emberekkel együtt. Érdekes itt egy jelen pillanatban 3 tonna körüli kocsival menni.
A mai hivatalos cél Nador lett volna, de hogy a holnapi útból faragjunk, eljöttünk Fes-be.
Az úton megtapasztaltuk a helyi autós közlekedés és tudomány részleteit. Van néhány szabály, amit okvetlenül rögzíteni kell:

– Bármit csinálsz,látsz vagy érzel dudálj !
– Ha előzésbe kezdesz, azt csak akkor kezdd el ha kanyarban, emelkedőn vagy és szembe jön valaki
– Egyenes útszakaszon, ha nem jön senki szember előzni tilos.
– Ha valami nem tetszik, akkor vakuzd meg az előtted vagy szemben jövőt. (mivel a mercin hátul is van lámpa, mi tudunk még hátrafelé is vakuzni :)
– Bármilyen autód is van előzz !

Na ezen szabályok a Nador Fes útvonalon lettek definiálva. Miki elég hamar belejött és mintha az út buszsáv lenne kezelte a problémákat. Az úton megvakuztunk kb 40 autót szemből. Hátulról csak a „kissssüjemercibuszost” osztottuk egyszer.

Nemtomhol megvolt az első kajálásunk. Egy echte arab helyen ettünk grillcsirkét mindenféle köretekkel valami levest,vizet és kólát. Öten fizetünk ~2400 forintot és vsz még le is vettek. A vacsi végén az egyik helyi a nagy beszélgetés hevében mintegy véletlenül megkérdezte hogy nem érdekelne minket némi tudatmódosító, de ezt természetesen elutasítottuk.

Fes-be érve megtanultuk gyorsan hogy mi az hogy gájd. Ha a helyiek azt látják hogy tanácstalan vagy akkor jönnek és segítnek :) Az első gájdunk elvezetett a belvárosba, aztán nem találtuk a szállodát.Megpróbáltam egy taxit fogni, hogy mutassa meg az utat, de Vele nem találtunk közös nyelvet. Aztán megjött a következő gájd, aki elvitt egy belvárosi szállásra. A Leonardó utca kutya füle volt ahhoz a környékhez képest..viszont a szálloda ! A külseje lepukkant, de belül egyszerűen csodálatos volt. Mivel a parkoló nem volt kóser és a Quart és a mi autónk is fontos még, végül kerestünk egy szállodát a POI szerint.
Ja, meg kell említenem, hogy a mai napot a Quart-tal együtt jöttük és most is együtt sörözünk. Jó lesz ez így :)

Ma nagyon sok csapattal találkoztunk a hajón. Megvan az Akibújt, a Pappas, Ulrich-ék, a Ceglédi Termál csapat is megvan, láttuk a Velorexet (elképesztő :), meg még egy rakás más csapatot…meg a Quart-ot :)

A kocsi rendben van, de egyes források szerint lassú :) A CB egyszerűen fantasztikus…felfedeztem mé két tekerentyűt rajta…lehet hogy profil-t kellene váltanom :)

A felborult opelről nem tudunk semmit…mi vigyázunk magunkra :)

Ollá, ollá !

Mindenki elég fáradt volt tegnap este a Quart-tal vívott küzdelemtől, így vacsi után aludtunk. Reggel jó korán keltünk, megreggeliztünk, majd az eligazításon megkaptuk a következő 3 nap itinerét. A mai napra a szervezők a Meyreuil – Murcia távolság megtétele mellett, négy „találd meg” feladatot szántak nekünk.
Mivel ez a feladat mennyiség egyikünk fantáziáját se mozgatta meg különösebben, úgy döntöttünk, hogy nem Murcia-ban töltjük az éjszakát, hanem tovább megyünk egyenesen Almeriába. Eredetileg azt terveztük hogy a 11 órás komppal át is megyünk Marokkóba, de minannyiunkat nagyon aggaszt Endre tüsszögése így várhatóan azt kúráljuk Gorge receptje szerint ma este.
Reggel mikor beütöttük a célt, a képernyőn a varázslatos „Táv a célig: 1325 km” üzenet fogadott. Az út során érintettük a Montpellier-t, Narbonne-t, Perpignan-t, Barcelona-t, Valencia-t, Murcia-t és persze Almeria-t.
Reggel 7:20-kor indultunk és most 22:30 van. Ez a nap nagyon hosszú volt…szerintem azért, mert gyakorlatilag egész nap csak a gázon álltunk…unalmas is volt.

Az úton találkoztunk a két busszal, a Budapest Flotta „mentőjével”. A Team Malibus autóját Endre látni vélte ma reggel a rajtnál, szóval lehet hogy találtak valami szerelőt. A Family Frost motorosai is rendben voltak…egy benzinkúton találkoztunk Velük. A Wartburggal is előzgettük egymást néhányszor, meg láttunk egy „Szombathely-Budapest-Bamako” feliratú transportert is az úton. Előkerült a velorex is…Murcia előtt láttuk Őket a pályán.

Láttunk ma narancsligeteket spanyol hon délebbi részén tele gyümölccsel. Nem nagyon süt a nap, de ~16-20 fok lehetett ma. Most este már hideg van.

A CB tökéletes…két hét múlva minden Sysman-es kocsijába szerelek egyet és azt használjuk mobil helyett :) A Quart úgy tűnik nem tanult a szombati estéből, mert apró gömb alakú üvegekkel terveznek visszavágni ma este. Meglátjuk.

A mai nap végén had idézzem Torgyán Józsefet, aki Chile-ből hazaérve csak annyit mondott az őt fogadó újságíróknak: „buenosz nocsesz”.

Tegnap éjjel, illetve ma hajnalban megpróbáltuk a Quart-IT csapatát hátráltatni némi tüzes víz bevetésével. Ádám arcán egyértelműen látszott ma este hogy sikerült stratégiai előnyhöz jutnunk Velük szemben a versenyben.
Azonban a „harc” áldozatokat követelt nálunk is, így ma reggel kicsit megcsúsztunk az indulással. Még futni se volt időm elmenni.
A reggeli eligazításon megkaptuk a feladatlapokat, sikerült leadni a tegnapit és go…vissza aludni egy kicsit, aztán reggelizni.
Gyakorlatilag utolsónak indultunk el Velencéből.
Voltunk ma Veronában, ahol szobrot kerestünk, utaztunk Cremona-tól a Pó folyó mellett (tényleg lapos vidék) Monaco-ban és Nizzában geocache-t kerestünk, Cannes-ban Walker-t a texas-i kopót.
A fogyasztásunk az autópályán csúcsokat döntöget, de problémánk egyébként nincs…

Az elmúlt két évben több fontos dologra is rájöttünk. Pl. egy IP cím kapcsán ha beírom hogy 121, az nem ugyanaz, mint a 212, a putty eredeti verziói nem képesek két számot összeszorozni. A mai nap axiómája, hogy a CB rádión az erősítés ha le van tekerve nullára, akkor az azt jelenti, hogy nem fog működni…szóval megy a CB is :)

A Team Malibus fék gondjai nem oldódtak meg tegnap óta, de azóta még elment egy hengerük és a főtengely szimmering sincs a topon. Az Urak egyébként optimisták. Láttuk beérni a Budapest Flotta, Ceglédi Termál kisbuszt, a Quart-ot, meg még sok más csapatot, akiket nem ismerünk még. Asszem ennyi volt ma…megyünk vacsizni.

Közben Kriszti elküldte a TV2 B2B-ről szóló cikkét…a cikk is jó, de a kéééép :)

Reggel a rajt után elkúsztunk a déenndébe, mert mondanom sem kell hogy az újonnan kapott rádió is kefe. Annyival többet tud mint az előző, hogy ez immár annyit tud hogy a kijelzője működik és gombnyomásra pittyeg. Gyakorlatilag másra egyelore nem tudjuk használni…Bagyi esetleg nem kell egy „nyomkodva pittyegő” a géptermetekbe ? Szívesen felajánlom :)
Ma hét feladatot kellett megoldanunk – amellett hogy eljöttünk idáig – kiderült hogy a csóri Csuka Csárda gyakorlatilag pesti árszinten adja a korsó Drehert (feladat volt, esküszöm ! :), és hogy a Várpalotai lőtéren a fagyott hó csúszik.
Endrével megmásztunk egy hegyet, eközben Miki autózott. Amikor feldobtam a kérdést hogy „ki megy a hegyre ?”, gyakorlatilag a há betűnél már jött a nem :)
Egy sör…
Igazából laza nap volt, de sok ez a 720 km egy napra…holnap ugyanennyi a táv, hnapután 1100 !
Magyarországon nagyon klassz volt az utunk. Gyakorlatilag mindenki szurkolt…a kamionosok, motorosok is ránk köszöntek. Körmend határában néhány srác kiállt az útra és egy hatalmas magyar zászlóval köszöntöttek. És mutatták hogy ARRA. Köszönjük :)
Hangulatunk kitunő. A pálinka még kitart. A kocsi gond nélkül ment. A fogyasztásunk továbbra is magas, de ez van. A CB-n kívül technikai problémánk nincs.
A szervezőket nem sikerült még elcsípni, így a feladatlapot egyelőre nem tudtuk leadni. A szervezés a szokásos laza stílusban megy :)
Akikkel találkoztunk itt a nap végén: Team Malibus (fékproblémákkal küzdenek, de úgyis megoldják), egy wrangler-t (vagy valami klónt) nagyon szerelnek a parkolóban. Itt vannak a piros nivával a kollégák, és az UAZ is megérkezett az imént. Információink szerint nincs dráma, mindenki megvan.