Történések…nem betonon…

Volt valami német házaspár, akik a rendszerváltás (és 20 év házasság) után megvették életük második mercédeszét, ami nyilván egy G volt és kitalálták, hogy egy fél éves túrával ünneplik meg az enndékások csatlakozását. A dolog egy picit elhúzódott, mert utána 20 éveg járták a világ minden zugát. A mercédeszt évente egyszer visszajuttatták Németországba hogy a gyári szervízt megkaphassa az autó. 800.000 kilométernél is többet mentek az autóval és a mercédesz gyár egy kisebb összegért lefoglalózta az autót, hogy kiállíthassák a merci múzeumban, amikor majd véget és a körút. Körülbelül így kellene tennie a kiskunmajsai szesz és rozé-fröccs palackozó jövőbeni megkeresését is, amikor lefoglalózzák Lőrinc testét, hogy balzsamozva egy óriási mauzóleumban kiállíthassák, „másfélmillió hosszúlépés Magyarországon” felirattal. Bár addig még nagyon sok idő kell elteljen, hiszen a tartósítás szinte tökéletes és folyamatosnak mondható. :)

Reggel jól felkeltünk a festői Peshkopie-ban és gyors reggeli és némi zöldséges látogatást követően nekiindultunk a Napi cél Gjirokaster felé. A napi penzum a szokásos volt. Mentünk Nemzeti Parkban, meg hegyre fel, meg hegyről le. A napi szintkülönbség szerintem a szokásos 2 kilométer feletti volt. Kora délután eljutottunk Berat-ba, ami a világörökség része, de szerintem megfejthetetlen hogy miért az. Van persze sok ház, meg városközpont rehabilitáció, de igaziból semmi különös. Ja Barnabás és Gazsi végre izgalomba jött, mert megnézhettünk egy valami szent nevéhez kapcsolódó temlomot, ahol megtekinthettük az utolsó vacsora című festményt :) :) A templom azért épült, mert a kérdéses szent egyszer ott aludt egy szikla alatt valami három napot (odaverős buli lehetett előző nap) és ott hagyta a karja és lába nyomát a sziklában. Az szentséges talpat megsimogatva elindultunk Gjirokaster felé. Az út simának ígérkezett, de az út felénél beleszóltam a navigációba és ez egy kb másfél órás kitérőt jelentett egy kiszáradóban lévő olajmezőn, ahol nem mertnk kiszállni rágyújtani sem, olyan olaj szag volt.

Este a kender elosztás fővárosába érve felmentünk az óvárosba, ami monszun és családias vérbosszúk tömegei alatt is százszor jobban néz ki mint Berat. Megkerestük az ajánlott éttermet és egy kb 30 fogásból álló vacsival zártuk a napot…ebből kb 10 volt csak a Raki vonat része :)

Reggel a szállásunk környékét ellepték a rendőrök, akik elég komoly cuccot viseltek. A TEK elbújhat. Mindez köszönhető a nyári lazarati puskázásnak, ahol felszámolták a helyi fűtermelést a hatóságok. Volt több napos puskázás és letartóztattak két egész családot is, ami itt kb 150 ember lehet. A Zsákfaluban lefoglaltak hét darab Ferrárit, ami teljesen oké volt a 100 tonna fű mellett :)

A pontkereső expressz az ébredés után nem ragadott magával minket, de azért begyűjtöttük az útba eső pontok egy részét. Voltunk a Kék szem forrásnál, amiből 8 köbméter jéghideg és kristálytiszta víz ömlik ki másodpercentként (!!!), meg szabadkereskedelmi övezetnek nyilvánítottunk egy csacsik által védett tengerpartot, ahol jól megfürödtünk (ja, 30 fok van és nagyon jó a víz…otthon milyen idő van ? :) ). Megpróbáltunk bejutni egy elhagyott orosz tengeralattjáró támaszpontra is, de amikor az azt védő kiskatona felvette a puskáját a vállára téve elindult az amúgy nyitott kapu felé, akkor eljöttünk és nem erőltettük tovább a dolgot. Ja, meg láttunk egy rendőrt, aki egyenruhában horgászott

Amikor Sztálin után Hruscsov ült be az elnöki székbe, akkor mondta a helyi géniusznak, hogy engedjék el a vas és ipar országának vízióját és legyenek nyaraló ország. Enver fakkot mutatott és elhajtotta Hruscsovot. A tengeralattjáró támaszpontot teljes felszereléssel jól megtartotta, így a hegybe vájt támaszponton elvileg még ott vannak az öreg tengeralattjárók és minden egyéb is. Na ezt nem tudtuk megnézni sajnos.

Az estét a nyújork szállodában töltjük és vacsi ondövéj. Holnap irány Apollonia romvárosa és a mesés Tirana, majd Durres.

Hú ! Szóval pár napig nem tudtam feltölteni semmit, meg az írás is csak kissé volt kedvemre. Sveti Stefanban elég jó nyitó muri sikerült. A Barnabástól kapott ajándék vodka olyan simán fogyott el, hogy szinte észre sem vettük. Másnap reggel volt jajgatás persze, de a reggeli valamit javított a csapat akaratán. Sylvester Stallone félmeztelen pózolt a nyaralója eblakában, de nem sikerült tól jó képet készítenem róla :)

A reggeli indulát követően a hibátlan kis csapatunk japán-német-amerikai járműveivel felmásztunk 1560m-re a Kotori öböl fölé és megnéztünk valami emlékművet, majd miután többen jelezték hogy az akarat nem elégséges már a további feladatok megoldásához leültünk pizzát enni a következő kisvárosban.

Miután mindenki jól lakott, elindultunk Podgoricán keresztül végre Albániába. A határ zsírkirályság volt. A pici sor és pici kavarodás a személyautók és kamionok között nem zavarta meg Gazsit, hogy egy Milos nevű kamionossal komolynak tűnő szerelmi viszont alapozzon meg (Réka, szerintem a dolgozóban kell majd neki ágy :) ). Ilyen kocsiba való bekacsintást és ezzel egyidőben megvalósított far-riszálást még nem láttam 130 kilós embertől :) Égett a 425.425–ös frekvencia a gratulációktól. Az Albániába való bejutást és sikeres pontgyűjtést egy gyors kv-val ünnepeltük meg az első benzinkútnál, majd végre fel a hegyre. Kitűnő bemelegítés volt.

A könnyű és rövid szakaszon gíűjtöttük a pontokat, de természetesen nem tudtunk beérni időben az esti kempingbe. Ezen már csak az tudott volna segíteni, ha fél agyhalott túra társaink nem bömböltetik az iszonyú gáz zenéjüket és nem esik az eső, de ebből egy sem sikerült :)

Reggel nem voltunk valami frissek, így Lőrinccel úgy döntöttünk, hogy csak a raki ami segíthet rajtunk, így erőforrásainket nem kímélve költöttünk el közel 2.5 eurót 3 decinyi adagra. Lőrinc ekkor leszakadt, így két autóval indultunk neki a Skhodra-Thethi útvonalat. Az út iszonyú szép volt. Bár néhány helyen eléggé összetorlódott a mezőny, azért sikerült elég nagyot autózni. A feladatok kapcsán egy helyen volt probléma, ahol is egy idős néni valami kasza félével támadt, mert muzulmán és Őt ne nézzük…amiben persze igaza volt…de kábé ennyi.

Gyakorlatilag egész nap fel-le mentünk a helyek között és pontot vadásztunk. Asszem majdnem mindent megtaláltunk, így nem is kérdés kik nyerik meg majd a versenyt. Nagyon szép ez a hely. Aki tud, jöjjön és nézze meg ! :)

Thethi egy nagyon picurka falu ahol most kilencvenen laknak. A második véhá és 1990–es évek közi időszakot egész nagy békességben töltötték, mert a hely olyan rohadt messze van mindentől, hogy egyszerűen nem jutottak el odáig az ideológia hithű képviselői. Még bunkereket sem építettek…ami elég nagy szó ebben az orszégban. Manapság már vendégházakat üzemeltetnek és nagyon finom vacsorákat adnak az arra tévedőknek. A célba időben értünk (!!! bocsássá’meg !!!) és vacsi után szolíd pálinka kóstolgatásba kezdtünk. A sok gugolós között az erdélyból érkező csapat által meóztatott áfonya viszi a prímet. Ennél jobbat nem nagyon lehet szerintem készíteni. Aztán persze az egykori trabantos hős megsértődött, mert nehezen viselte hogy megkértem hogy hurcikolja odébb a hangfalait és az eső is rákezdett, úgyhogy le is léptünk aludni.

Reggel pompás reggelit kaptunk és egy elég hosszú nap után eljöttünk Peshkopie-be…vagy -ba. Az út a 2010–ból (?!) más ismert Drinit völgyön keresztül érkezett meg a városba. Eredetileg nem akartunk lejönni az aszfaltról, de Lőrincet és Őzit annyira elkapta az offródozhatnék, hogy nem tudtunk ellenállni. Iszonyú jót autóztunk és majdnem beértünk időben a napi célba.

Nyilván a versenybírák majd levonják az amúgy hibátlan feladatlapunk pontszámából, amit gondolnak, de egye fene… a murván száguldás egy 100 méteres szakadék szélén elég sokat megér…simán adunk érte akár 20 pontot is :) :)

Holnap pihenés lesz. Megyünk Beratba és Tepelenébe…kultúrkodni fogunk…ennyi :) :)

+1: A kempinges indulás előtt csináltam pár fotót a versenyzők autóiról… árpi ? Melyik a legvaddiszóbb szerinted ? :) :)

Idézném az egyik kedvenc blogom (Gyűlölt ellenségeink) összefoglalóját a célterületről…hibátlan :)

„Tudjuk, hogy nem tisztességes dolog az efféle remény és jövőképmentes helyeken élezni a nyelvünket, de továbbra sem bírunk ellenállni az olyan országoknak, amelyeknél három számot kell tárcsázni a 00 után, ha fel akarjuk hívni őket. Maradunk hát az exoszmán határokon belül. Egy nép amelyik mindent a buta görögöktől vett át, amit nem, azt pedig a koszos latinoktól. Ezen felül még azon óriási vívmány kötődik hozzá, hogy a románok ősévé bírt válni. Európa közmondásos utolsója, aki szemmel láthatólag nem is vágyódik ennél feljebb.

      Természetesen az imént csak vicceltünk, hiszen Albánia legalább olyan messze van Európától, mint Izrael. Egy muzulmán nép a Balkánon az kettőből semmi, ami az európaiságot illeti. Valójában ez a muzulmán dolog is inkább csak legenda, hiszen ma már többen vannak az ortodoxok – persze nem mintha ez közelebb hozná őket Európához. Legtöbbjük viszont hitetlen gyaur, így hiába okozott jópár államcsődöt és társadalmi összeomlást, és hiába vonták ki hivatalosan a forgalomból, Albániában továbbra is a kommunizmus az erkölcsi alapvetés. Hiszen sosem próbáltak még ennél jobbat. Az se tévesszen meg senkit, hogy NATO-tagok lettek, és az EU-ba törekednek. Ezen dolgok tekintélye ott veszett el, ahol a szlovák hadsereget NATO-elemmé, a leplezetlenül korrupt Romániát pedig EU-taggá tették. Ahová már bárki bejuthat, ott Albánia számára is nyitva áll az ajtó.

A Mercis a luxusvillája, a gyerek a szamárral Európa felé tart.

     Kétségeink vannak viszont azzal kapcsolatban, hogy az albánok valóban nép lennének. Elvileg az ősrégi trákokhoz van valami közük, csakhogy mi Szkander bég 15. századi sunnyogásáig semmiről sem tudunk amit albánok csináltak volna, és utána 400 évig megint mindent áthat a nyomasztó, üres csend. De még ha igaz is a trák ősiség legendája, ettől csak a belgák és a macedónok esnek hanyatt, mi nem.

Erről a fényképről nem tudtuk kideríteni, hogy a rablóbanda ittjárta előtt, vagy után készült.

Attól, hogy valakik régen éltek, még nem éltek szükségszerűen különbül, mint a somme-i lövészárkok németjei. Azt már tudjuk, hogy a görögök butaságát csak a szegénységük múlta alul; nos, a trákok ezt a szintet nyaldosták alulról. 

     Ugye mindenki ismeri a szüntelenül provokáló, majd a megérdemelt verés elől az anyjához szaladó gusztustalan óvodás karakterét? Az albánok is nagyon önérzetesek és büszkék tudnak lenni amikor a velük egy súlycsoportban bénázó népekkel izmoznak. Igazán kiteljesedni viszont akkor tudnak, amikor egy az egész környéket ellepő nagyhatalom szolgálatába állva elszívhatják a levegőt a szomszédaik elől. Na, nem mintha megszakadna a szívünk a szerb-macedón-görög szerű söpredékekért (kiváltképp a szerbekért nem), de az albánok gerinctelensége sosem ismert határokat.

 Albán igények. A világbéke kedvéért Thesszalonikit és Nápolyt lehagyták a térképről

 Jellemző, hogy a középkorban, a két világ határán élve a nép egyik fele katolikus, a másik ortodox volt. A törökök alatt persze iszlamizálódtak, majd a komcsik idején készségesen lettek hithű ateisták. Micsoda ismerős simulékonyság, nemde? Elképzelhető, hogy ez a többieknek is feltűnt, és most nem csak úgy passzióból rühelli őket az egész környék mint a szart. A törököknek persze megpróbáltak ellenállni – egyszer. Az imént említett Szkander bégnek is érdekes módon török méltósága volt, és szóljon aki tud ezen kívül akár egyetlen albán lázadásról! Amint észrevették, hogy a szerbeknek rosszabb a török iga alatt, mint nekik, egyből megbékéltek az új status quoval, és elkezdtek berendezkedni a hosszú távú seggnyalásra. Egyik nép sem adott annyi béget, pasát és vezírt a szultánságnak, mint ezek a szurtos albánok, akik lubickoltak az Oszmán Birodalom hátbakéselős-selyemzsinóros, rothadó fertőjében. Természetesen ezt megelőzően sem volt egy önálló pillanatuk sem. Bizánci, bolgár, vagy éppen velencei szolgálatban szedték be az adót – arcukon gyermeki örömmel – a saját ellenségeiktől. Az igazat megvallva nehezen hisszük el, hogy semmi közük az örményekhez. Az albán karrieristák leghíresebbje Mohamed Ali egyiptomi pasa (naná, sohasem otthon próbálkoznak – ez is milyen ismerős), aki hűséges típus volt. Csak éppen mindig máshoz. Amint ráeszmélt, hogy az angolok már menőbbek a levantei partoknál, mint a jó öreg törökök, azonnal szembeállt egykori kenyéradóival. Nekünk magyaroknak meg kéne fontolnunk az albánok és a szerbek együttes leigázását. Soha többé nem lenne gondunk a majrés rácokkal, a szkipetárok imádnák legyilkolni őket magyar zászló alatt.

 Albánia Anyácska a szerbek és a macedónok kihalását kéri Allahtól

Ugye tudjuk kik szeretnek ilyen színes házakban lakni?

    Roppant könnyen viselték az olasz fennhatóságot is, szerencsétlen digók pedig későn eszméltek rá, hogy az egyébként is balkanoid országuk még délebbre került a Brenner-hágótól a beszivárgott albánoknak köszönhetően. Természetesen a diaszpórában utazó népekhez hasonlóan utóbbiaknak eszük ágában sem volt rendes munka után nézni, így ahová csak elkerültek, oda exportálták saját hazai kultúrájukat. Ez az albán kultúra a rablás, gyilkosság, emberrablás, vérbosszú négyesre, illetve az ezekből tetszőlegesen alkalmazott kombókra épül. Aki azt gondolja, hogy ez 2009-ben, az Európai Unió előszobájában nem így van, az rosszul gondolja. Az egyszeri albán (Sami) még mindig az EU-szabvány határértéknél jóval többször baktat át szamárháton az ellenségéhez (Ali), hogy átvágja a torkát a szerencsétlennek. Ennek megindoklásához pedig bőven elég, ha Ali egykor ellopott Samitól két kecskét, noha Sami korábban Alitól csak egyet.

 Kikötő az Ohridi-tó partján

     Mondanunk sem kell, hogy amilyen a belföld, olyan a külpolitika is. Most, hogy lerendezni látszanak a partit a szerbekkel, és orvul elvették tőlük Ősszerbiát, gyorsan új öldöklőpartner után kell nézni. Elvégre egy igazi balkáni kecsketerelő brigád azonnal kételkedni kezd önmaga létezésében, amint halálos ellenség nélkül marad. Az albánok ezt természetesen a másik szomszédban, a bolgárokban macedónokban találták meg. Albánia és Macedónia kapcsolatát elnézve nem tudunk másra gondolni, mint két – egyébként irritálóan csúnya és gnóm – kóborkutyára, amelyek úgy fognak együtt megdögleni, hogy egymás nyakát harapják. Lehetetlen megjósolni, hogy ezt a bolgárok vagy a szerbek fogják-e jobban élvezni.

     Albánia a maga nemében csúcstartó, és nem csak azzal, hogy Európában egyedüliként tudott Dél-Amerikát csinálni. Az egy főre eső bunkerek száma ugyanis meghaladja Magyarország egy főre eső holokauszt-emléknapjainak a számát. Ráadásul az alapvető európai technikai vívmányokba (közművesítés, aszfaltút, autó, stb.) csak az utóbbi években belekóstolt albánok olyan bunkereket kaptak állambácsitól megőrzésre, amelyektől bármilyen ellenség padlót fogott volna. Az összes nép a röhögéstől, az olasz pedig így jelzi, hogy megadja magát. Aprajafalva sajnos ugyanolyan történelmi zsákutcának bizonyult, mint maga Albánia, ráadásul ezt kedves kék törpök helyett borostás barna bűnözők őrizték.

     Végezetül szenteljünk némi figyelmet eme hegyi hordák leghíresebb szülöttjének. Teréz anya, éhező gyermekek megetetője, harmadik világbeli sátortáborok állandó lakója, a szeretet hirdetője azon nép gyermeke, amelynek fiai bicskával a kezükben jönnek világra. Legalább akkora bravúr ez, mintha egy magyar nem kívánná a telekszomszédja pusztulását. Aztán persze a nővér vérszomjas, álszent honfitársai elneveztek ám róla mindent a tiranai repülőtértől a főkórházig. Hiába, ahol nem akad Szent László, Hunyadi Mátyás és Rákóczi Ferenc, ott Lorántffy Zsuzsannával kell beérni.„

Alapvető igazságnak gondolom, hogy az igazi mercik lámpája szögletes és nem ilyen lekerekített fura formájú izé. És mivel a kivétel erősíti a szabályt, hát erősítse csak bátran. Egy éve adtam oda bagóért szívem csücskét valakinek és kb eddig bírtam :) Az autó alatt még mindig megvan a Murczin Zsoltiék által bepimpelt iszonyú jó bilstein futómű és maradt még pár gumi is a 2008–ból. A rásült fóliát, a rozsdát és foltokat a fényezésről eltüntették gondos kecskeméti kezek. Vált a váltó, indít az önindító és tölt a generátor és leszedtünk egy csomó mindent, amit lelkesedésből építettünk be még jó régen. Már csak a neon kell alá, egy komolyabb ültetés és készen vagyunk :) :)

Benedek Laci nyilván majd létrehoz egy újabb olcsójános kategóriát nekem, hogy nem vettem valami tojotát, de hát ez van. Csak akkor vagyok hajlandó vitába bonyolódni vele ha a difizárak száma az autójában legalább három :) :) Október 3–án indulunk Montenegróba és Albániába…utána meg egy kicsit más úton Görögországba…rokk! :)