Történések…nem betonon…

Alapvetően nagyon szeretem Kárpátalját, mert jó a kaja, finomak a vizek, ami egyet jelent a jó sörrel :) Hogy az élményt újra átélhessük, megcsináltattam a pajesz kuplungját, némi futóművet és csütörtök egy óra körül Bandival elindultunk a beregsurányi határ és Szolyva felé. Út közben nem történt sok minden. Kiszedtem a navigátorok Albert Einsteinjéből, hogy igaziból Ő is gyűjti a kuponokat, de mivel egy jellem, nem mindet…csacsogtunk az élet nagy dolgairól és szép lassan elértünk a határhoz. Az átlépés sima volt, felfedeztünk viszont egy teljesen védhető ötletet a dobozos kisteherautók üvegezésére egy-két ukrán rendszámú autón.

Szép kényelmesen elkocsiztunk az immár szokásos Elit szállóba, ahol – mint annyiszor ezen a hétvégi versenyen :) – mi értünk be elsőnek. Ettünk szoljankát és pelmenyit…utóbbit megtudtam hogy sok borssal és pici ecettel érdemes enni…bár szerintem amúgy is nagyon fincsi, majd egy két sör után alvás.

A péntek reggeli rajthoz kimentünk a verseny táborába és lepacsiztunk ismeretlen és ismerős komákkal, majd 9 körül raaaajt. Ja, csináltattunk a tojota fanok ellen matricát, amit persze még este megdelejeztünk, hogy legyen ereje :)

A dolog azonban picit szürkésebb volt az eddig festett ideális képnél, tekintve hogy szerintem egész héten esett és ez megmaradt a verseny három napján is. A sár egészen komoly volt és a patakok, folyók sem voltak azért annyira békések. A rajt után egymás után oldottuk meg a feladatokat és keltünk át leeeről fel, majd feeeeről lee. Volt köves patak, sáros patak, utca patak, kisfolyó patak..elég jól szórakoztunk. A matrica persze működött, mert láttunk és próbáltunk huzigálni kisebb és nagyobb tojotákat, meg volt széttört féknyergű tojota, meg láttuk, amint egy discovery (!!!) húz tojotát (!!!). Marci szerintem remegett volna gyönyörűségtől ha látja :)

De az élet nem habostorta, így a tojotások ellen-delejezése elrontotta a csörlőnket, majd felcsalt minket egy tuskóra is :) A nap büszkesége volt, amikor a sokak által megcsáklyázott és felcsörlőzött fotópontra simán felmentünk és közben igyekeztünk unott arcot vágni :) Ja, voltunk a Vereckei Hágón az emlékműnél is, ahol eltűntek a rendőrök és most kamerák vannak kint helyettük.

A célba beértünk szintidő alatt és az összes koordinátát sikerült bejárni. Kaptunk zsírlevest és még valamit aminek kérdeztem a nevét, de aki főzte sem tudta megmondani…erős pistával nem volt rossz :) Este némi ser és pálesz, majd szunya.

Reggel boltban keztünk, ahol az előző napi négyzetes szalámi és sajt mellé vettünk kvaszt, füstült halat és uborkát hogy ne legyen baj ha kint alszunk, ugyanis folyamatosan esett az éjszaka is. A napi feladatok átvátelekor – és kérem figyelni ! :) – mi voltunk a példa hogy nem kell mindig csörlőzni. Persze a többiek nyilván nincsenek tisztában azzal, hogy eme nemes eszköz az autón kb két alkalommal működött és kényszerből nem használjuk…de akkor is :)

Szóval begyűjtöttük az első pontot, majd mentünk a másodikhoz ééééés…olyan agyag volt, hogy a csuda simex gumis elvetemülteken kívül senkit nem láttunk felmenni. Mivel mi az emelkedő feléig jutottunk csak, előre küldtük Zsoltiékat, hogy hátha feljutnak, de aztán feladtuk és lejöttünk. Közben Béci kiérdemelt egy (delejezett) matricát a kocsijára, mert kihúzott egy elakadt tojotát és csak ugy vibrált a levegő a rontástól :) Aztán átmentünk a kövesebb oldalára a hegynek és simán felkocsiztunk a tetejéig. Nagyon szép volt minden és ha eltekintünk attól hogy végig esett az a nyomorult eső és igyekeztünk keveset kint lenni, pompás utunk volt.

A tetőn az elhagyott szovjet raketták sikója felett pompás ebédet csaptunk, majd visszatértünk a szállásra és elengedtük a napi feladatokat.

Este ittunk végre egy jó kávét, ettünk levest és szuszkáztunk egy óriásit. Reggel – mivel a változatosság gyönyörködtet – esett az eső mint a franc, így jól eljöttünk haza.

Szuper volt minden, kösz Zsolti ! :)