A legutóbbi szösszenetben szereplő terv picit mellé ment, tekintve, hogy reggel még mindig esett Marrakech-ben, ami nem lenne nagy baj, de ugyanez volt a helyzet az Atlasz lábánál is. A féket az eső miatt természetesen nem kezdtük megjavítani, így nélküle indultunk el :) Az esőtől picit megijedtünk, mert 2500-3000 méter körül a hegyekben az eső komoly gondot jelenthet a tervezett útvonalon. Ez a félelmünk teljesen felesleges volt, mert eső nem volt egy csepp sem, ellenben esett a hó, ami még a rendes hágót is közel járhatatlanná tette. Gyakorlatilag sík jégen autóztunk fel 2200 méter magasba, majd onnan le.

Még nincs vége, tovább »

Az esti fekvés egy kicsit későbbre került, tekintve hogy sikerrel megváltottuk a világot, és elkezdtük a felkészülést a mauritán határátlépésre (nem nagyon lehet alkoholt átvinni :) (Szerintem a gyógyszeres pakkban lévő Unicummal nem lesz gond… – lorinc). Reggel elindultunk a tervezett úton és átkocsiztunk egy csomó szép helyen.

Még nincs vége, tovább »

Reggel felkeltünk iszonyú menő rabat-i szállodánkban (Golden Tulip, később még fel fog bukkanni egészen meglepő kontextusban! – lorinc) és egy korlátozottan pompás reggeli után útnak indultunk Meknes-be. Az eredeti terv az volt hogy mást is megnézünk, de ez természetesen dugába dőlt. Szóval az autópályán elmentünk Meknes-be és egy gyors autós városnézés után leparkoltunk a főtér közelében.

Még nincs vége, tovább »

A hajón nem nagyon történt semmi már. az előre jelzetthez képest késtünk egy órát, majd kikötöttünk Tanger ipari kikötőjében. A kikötő zsír új, és iszonyú nagy…van benne egy csomó hajó, meg konténer, meg daru. A határőrök és rendőrök dácsiákkal száguldoznak és szúrós szemmel tekintgetnek. A határon az első próbálkozásunk kudarcba fulladt a bejutás kapcsán. Még nincs vége, tovább »

A hajón nem nagyon történt semmi már. az előre jelzetthez képest késtünk egy órát, majd kikötöttünk Tanger ipari kikötőjében. A kikötő zsír új, és iszonyú nagy…van benne egy csomó hajó, meg konténer, meg daru. A határőrök és rendőrök dácsiákkal száguldoznak és szúrós szemmel tekintgetnek. A határon az első próbálkozásunk kudarcba fulladt a bejutás kapcsán. Az épp aktuális vámos kijelentette, hogy az autó papírjai hamisak (-Örülj hogy van valamink egyáltalán !) és ebbe az országba mi ugyan be nem megyünk. ELment, került egyet, majd vissza küldött a tranzit területre. Kerestünk egy másik határőrt, aki először szerintem átengedett volna, de aztán odajött az előző és mondta hogy itt ő most felfedezett velünk kapcsolatban gyakorlatilag egy világbéke ellenes összeesküvést és mi ebbe az országba ugyan be nem tesszük a lábunkat. Ekkor én már kezdtem elveszteni a türelmemet és megtörtént a mágia. Lőrinc felvette a velencei kalapját (úgy néz ki benne kicsit, mint egy gyakorló kényszeres szerintem) és bement a vámra. A papírokkal elkezdett üldözni mindenféle embereket, aminek eredménye az lett, hogy az egyik vámos hajlott arra, hogy rányomja azt a nyomorult pecsétet a vámpapírunkra…de aztán egy sárga ruhás rendezkedő ember hatátására gyakorlatilag az összes autót átirányították egy egészen máshol lévő titkos sorba (…merthogy sorok nélkül lehet élni, de minek ?! :), ahol kábítószer kereső kutya várt minket, meg egy hatalmas röntgengép. Még nincs vége, tovább »

Az autóban a híres VOBOX gyár terméke szolgáltatja a zenét (és a világítást – 15ezer lumenes fényerővel izzanak a kezelőszervei, nem lehet lejjebb venni vagy kikapcsolni; abban bízunk, hogy mivel kínai, hamarosan elromlik – lorinc). A termék kizárólag illegális zene hallgatására alkalmas, tekintve hogy csak memóriakártyáról hajlandó megszólalni. Lőrinc elég gyorsan végzett az általa preferált előadók összeválogatásával, mert felmásolta az AC/DC összest egy pucukára és Fehérvárnál betolta, hogy hallgassuk (szokásos Árpádbarokkos túlzás – természetesen van még egy-két finomság a sztikken, beteg japán mangazenék például, de azokat az éjszakai dűnelovaglásokra tartogatom – lorinc). Még nincs vége, tovább »

…jövő héten ismét elindulunk a szépséges Afrikába…Hárman megyünk…a két „másik” lentebb látható. Az egyik képen Lőrinc, a másikon az autó (aki kitalálja melyik az autó, korlátozott számban kulcstartót kap ajándékba…aki csak szíveket kommentel – de sokat – az is) :) :)

Van rajtszámunk is…65…bár kirándulni megyünk, nem versenyezni, úgyhogy nem világos hogy minek…szóval ha valakinek van tuti tippje arra vonatkozóan hogy mit nézzünk meg/fényképezzünk le/hozzunk haza neki Olaszország, Marokkó, Mauritánia, Szenegál, Guinea-Bissau útvonalon az ne habozzon megosztani ötletét/kérését ! …mecsetek ajtaja, kecske, kő és a híres mauritán pálinka nem érvényes kérés…