Alapvetően nagyon szeretem Kárpátalját, mert jó a kaja, finomak a vizek, ami egyet jelent a jó sörrel :) Hogy az élményt újra átélhessük, megcsináltattam a pajesz kuplungját, némi futóművet és csütörtök egy óra körül Bandival elindultunk a beregsurányi határ és Szolyva felé. Út közben nem történt sok minden. Kiszedtem a navigátorok Albert Einsteinjéből, hogy igaziból Ő is gyűjti a kuponokat, de mivel egy jellem, nem mindet…csacsogtunk az élet nagy dolgairól és szép lassan elértünk a határhoz. Az átlépés sima volt, felfedeztünk viszont egy teljesen védhető ötletet a dobozos kisteherautók üvegezésére egy-két ukrán rendszámú autón.

Szép kényelmesen elkocsiztunk az immár szokásos Elit szállóba, ahol – mint annyiszor ezen a hétvégi versenyen :) – mi értünk be elsőnek. Ettünk szoljankát és pelmenyit…utóbbit megtudtam hogy sok borssal és pici ecettel érdemes enni…bár szerintem amúgy is nagyon fincsi, majd egy két sör után alvás.

A péntek reggeli rajthoz kimentünk a verseny táborába és lepacsiztunk ismeretlen és ismerős komákkal, majd 9 körül raaaajt. Ja, csináltattunk a tojota fanok ellen matricát, amit persze még este megdelejeztünk, hogy legyen ereje :)

A dolog azonban picit szürkésebb volt az eddig festett ideális képnél, tekintve hogy szerintem egész héten esett és ez megmaradt a verseny három napján is. A sár egészen komoly volt és a patakok, folyók sem voltak azért annyira békések. A rajt után egymás után oldottuk meg a feladatokat és keltünk át leeeről fel, majd feeeeről lee. Volt köves patak, sáros patak, utca patak, kisfolyó patak..elég jól szórakoztunk. A matrica persze működött, mert láttunk és próbáltunk huzigálni kisebb és nagyobb tojotákat, meg volt széttört féknyergű tojota, meg láttuk, amint egy discovery (!!!) húz tojotát (!!!). Marci szerintem remegett volna gyönyörűségtől ha látja :)

De az élet nem habostorta, így a tojotások ellen-delejezése elrontotta a csörlőnket, majd felcsalt minket egy tuskóra is :) A nap büszkesége volt, amikor a sokak által megcsáklyázott és felcsörlőzött fotópontra simán felmentünk és közben igyekeztünk unott arcot vágni :) Ja, voltunk a Vereckei Hágón az emlékműnél is, ahol eltűntek a rendőrök és most kamerák vannak kint helyettük.

A célba beértünk szintidő alatt és az összes koordinátát sikerült bejárni. Kaptunk zsírlevest és még valamit aminek kérdeztem a nevét, de aki főzte sem tudta megmondani…erős pistával nem volt rossz :) Este némi ser és pálesz, majd szunya.

Reggel boltban keztünk, ahol az előző napi négyzetes szalámi és sajt mellé vettünk kvaszt, füstült halat és uborkát hogy ne legyen baj ha kint alszunk, ugyanis folyamatosan esett az éjszaka is. A napi feladatok átvátelekor – és kérem figyelni ! :) – mi voltunk a példa hogy nem kell mindig csörlőzni. Persze a többiek nyilván nincsenek tisztában azzal, hogy eme nemes eszköz az autón kb két alkalommal működött és kényszerből nem használjuk…de akkor is :)

Szóval begyűjtöttük az első pontot, majd mentünk a másodikhoz ééééés…olyan agyag volt, hogy a csuda simex gumis elvetemülteken kívül senkit nem láttunk felmenni. Mivel mi az emelkedő feléig jutottunk csak, előre küldtük Zsoltiékat, hogy hátha feljutnak, de aztán feladtuk és lejöttünk. Közben Béci kiérdemelt egy (delejezett) matricát a kocsijára, mert kihúzott egy elakadt tojotát és csak ugy vibrált a levegő a rontástól :) Aztán átmentünk a kövesebb oldalára a hegynek és simán felkocsiztunk a tetejéig. Nagyon szép volt minden és ha eltekintünk attól hogy végig esett az a nyomorult eső és igyekeztünk keveset kint lenni, pompás utunk volt.

A tetőn az elhagyott szovjet raketták sikója felett pompás ebédet csaptunk, majd visszatértünk a szállásra és elengedtük a napi feladatokat.

Este ittunk végre egy jó kávét, ettünk levest és szuszkáztunk egy óriásit. Reggel – mivel a változatosság gyönyörködtet – esett az eső mint a franc, így jól eljöttünk haza.

Szuper volt minden, kösz Zsolti ! :)

Pénteken Zoli kikocsiztatott Máriahalomra az autóért és némi csevegést követően egy tökéletesen működő autóval indultam Csibiért a zuglói közlekedési világközpontba. Megmondom őszintén nem értem, hogy mi zajlik azon az állomáson. A kocsma egyre csak nő a lépcső tövében – ami önmagában persze nem baj – de az egész környék egyre csumpibb.
Miután jól összeszedtük egymást, egy gyors óbudai kitérőt követően elindultunk Szécsénybe. Az út eseménytelenül telt…csak a végén adtunk az életnek „hogyan használd a GPS-t” leckét.
A szécsényi szállás tök rendben volt. Egy nagyszerű EU-s pénznyelőt csavarintottak fel gondolom jelentős földmunkával együtt és építettek egy csitti-fitti kis szállodát. Vendég szerintem havonta van vagy négy, de jó levest adnak és jó a sztapacska is…sör meg van a szemközti benzinkúton :)
Reggel jól felkeltünk és bereggeliztünk. Megérkeztek Barnabásék is és góóó.

A kuplung először az első domboldal tövétől mérve kb 13 méterre csúszott meg, de természetesen mit sem zavartattuk magunkat…a működő csörlőnk olyan magabiztosságot kölcsönzött, hogy gyakorlatilag csak azzal menve is biztos volt az első hely :) A hó gyakorlatilag elolvadt és a földön lévő falevelekkel kevert sár olyan utakat eredményezett, ahová inkább síléc kellett volna.
Reggel még megmosolyogtuk a simex mintás gumik búgásától félig megbolondult versenytársakat, azonban a nap későbbi részében már kezdtem elnézőbb lenni.

Voltunk hegyen, meg völgyön, fordítottuk meg egy helyben az autót, értelmet nyert Gazsiék kézi csörlője és kezdtem egy gyermekeket bámuló ős pedofil vágyaihoz hasonlóan gondolni a Lőrinc féle „mobil fix pontra” is :)

Persze a sárban való szívás elvitte az időnket és az egyszer megcsúszott szinter kuplung se kezdett már el tapadni és 6 körül begurultunk a magyarság ős szülő bölcsőjébe, a béri Andezit „Hotel”be. Kaptunk egy közepesen beázott szobát 180 centis ágyakkal. Soha nem fogom megérteni azt az asztalost, aki az ágy végére is szerel ilyen is véget. Az Ő falujában biztos nincs 181 centis vagy magasabb ember, de olyat csak hallhatott már, hogy valaki felteszi a kezét a feje fölé alvás közben ?! :) Mindegy…fűtés…melegvíz és alvás :)

A reggeli még a vacsoránál is szemérmetlenebb áron mért rántotta volt, ami mellé kapcsolt szolgáltatásként járt a helyi nőszemély beszólásainak csokra is :) Gyakorlatilag azt figyelte, hogy ki megy el fizetés nélkül és azon gyanúját gyakorlatilag mindenkivel megosztotta, hogy itt márpedig Őt folyamatosan megkárosítják…ezek a mocskok…van pofájuk megkárosítani Őt ! :) :)

A másnap (nem is volt másnap :) reggeli útvonal a bér környéki agyagos területeken volt. Télen nagyon megszívtuk a jég miatt ugyanezt, de a mostani sár igazi jóságnak bizonyult (volna). Az autó azonban már mindenféle felezős és zár nem használós trükk ellenére sem volt képes megmészni egy sima kis dombot, így sajna feladtuk a napot.

A verseny szokás szerint hibátlan volt. Iszonyú jó útvonalon, szerencsés időjárással kísérve saraztunk. Köszönjük a lehetőséget. Jövőre ugyanitt :)
A következő kör Kárpátalja lesz…4×4 Fest…legjobb :) :) :)

Végre lement a külföldi futamok által agyonütött időszak és lehet hazai versenyre menni. Természetesen nem sikerül úgy időpontot találni, hogy ne ütközzön máris két futam, így Benedek (vörldgét) Laci és az ÁzsiaRész egyszerre versenyez.

A döntés megszületett, Bérre megyünk. Csibivel és némi pálinkával kelünk útra és jön a tájékozódás és navigáció doaenjével kiegészült Csontbrigád, Lőrinc nélkül. Lesz pici sár és pöti sőőőőr és pörc is…

Itt az én időm :)

A csütörtök reggeli indulás természetesen csúszott egy órát, de dél előtt már a határon voltunk. Berettyóújfalu külsőben találkoztunk Lőrincékkel és innen már együtt gurultunk. Kolozsvárig nem nagyon történt semmi érdekes. Megnéztük a megdöbbentő bánffyhunyadi cigány kecókat, melyek tetejét olyan ősi kultúrális jelképek díszitik, mint a mercedes jel és a falakon is megjelenik az Audi karikák sora. Egészen döbbenetes. T’án a tetők agyament díszítése valami indiai palotákra hajaz, de szerintem egyszerűen kínjukban csinálták ilyenre ezeket.

Kolozsvár előtt Lőrinc éles szemmel kiszúrta az autópályát és azon egy picivel rövidebb volt az út. Közben Még nincs vége, tovább »

Holnap reggel indulunk Erdélybe, ami nagyon frankó :) Repkednek a mínuszok Székelyudvarhely felett a hegyekben és holnapra 20 centi friss havat is mondanak. A tervek szerint Réka, Őzi, Barnabás, Gazsi és Lőrinc alkotja majd a csapatot és szánkózni fogunk és autózni a Hargitában, meg csíki sört inni Székelyudvarhelyen.

Kissé beárnyékolja az indulást, hogy a járművek felkészítése terén nem egyértelmű a fejlődés, így volt a héten defektes gumi, először be sem, majd macerásan beinduló autó, majd véletlenszerűen be nem kapcsoló differenciál zár. Emellett Pesten hagytam a kesztyűmet és sálamat is…a szétszórtság arra jó, hogy nem hagyja hogy unatkozzunk :)

Most van véletlenszerűen bekapcsolni akaró, de kikötött vákumcsöveken lógó szelepes zár, néha nem behúzó bendix, szokás szerint nem működő csörlő, szar izzítás illetve viccesen villogó hibajelzések teszik olaszossá a német technikát. Mindez azt sugallná, hogy menjünk busszal…de gyáva népnek nincs hazája ! Reggel kilenckor indulás :)

Péntek este már röfögött az autó és össze is cuccoltam amit kellett. Mivel a rajtnál találkoztunk Zolival, így fél hét felé indultam itthonról. A szállásunk az Andezit-ben volt, ami már előre biztossá tette a megfelelő hangulatot. Bér előtt elkezdett szemetelni az eső és nyomban le is fagyott az útra, így egy közepes drift után értem fel a rajthoz. Zoli persze sehol…késik…Ákosék sehol. Laci Bácsi és Bandi viszont megvannak és szépen látható, hogy rajtuk kívül kik töltötték még az előző estét és pálinkázással :)

Miután odahamisítottam Zoli aláírását a „mindentkifizetekéspénztnemkérek” nyilatkozatra (bocs :), megkaparintottam a pontokat és mentem a kocsihoz…illetve mentem volna, mert reggel 8-ra gyakorlatilag egy szép nagy jégpályává változott a környékkel együtt a parkoló is :) És nagyon hideg volt.

Volt még némi térkép töltögetés, megpróbáltunk tervet kieszelni a nyeréshez, egész pici sikerral…dehát, ez eddig sem ment valami jól. A rajt után asszem a harmadik feladat környékén a jégen felevickétünk egy domb tetejére, majd próbáltunk lejönni onnan…és hol áll meg a konkurencia ? igeeeeen…a lejtő alján. Gyakorlatilag fél percig álltam a féken és csak egy picit gyorsultunk fel, mire hátulról telibe kaptuk őket :) Megálltak GPS-t nyomkodni. Mély érzelmekkel gondolok rájuk…és családjukra is :) :) A délelőtt nagyon klasszul ment. Gyakorlatilag minden megcsináltunk. A speciál után lassultunk le kissé és hiába változtunk át pontgyűjtő-kombájnná (heavy point harvester :) a délután már nem volt annyira hatékony. Voltunk Palotáson a pléh csárdában, ittunk kávét, meg kólát…meg nem tudtuk beindítani az autót és Ákosék – akkor még funkcionális, de valójában angol autóját kellett segítségül hívni, meg vettünk sört, mert emlékeztem hogy az Andeziték lehúzása az előző alkalommal a sör vonalon volt igen erős. Az eső egész nap esett, de legalább délután már nem volt nagyon fagy.

Első nap valamikor négy után mentünk be a célba, majd gulyás és – szerintem száraz, melegített – rántotthús és italozás következett. Lőrinc volt az utolsó legény, aki bár picit szunyókált az ikszfaktor alatt a cserépkályha tövében, de azért végigtolta az estét.

Másnap (nem is volt igazi másnap ! :) reggel tea és 3 tojásból rántotta után kaptunk pontokat, meg itinert és gó. Ja, előtte lerendeztük Zolival a szállást és konstatáltuk, hogy a sör vonalon való lehúzás helyett (mellett ?) immár a szoba árak is a stratégiai ágazatba tartoznak. Basszus, egy fűtetlen, melegvizet nélkülöző szobáért elkérni 16 ropit, az azért erős kicsit egy éjszakára. És olyan vécé van, hogy mikor lehúzod, akkor rád fröcsköli (derék magasságig kábé) a vizet…igen, azt a vizet :) Pazar hely, na.

Szóval reggel a Pajero nem nagyon indult be. Próblátunk ilyen diszkós bika-kábellel életet lehelni bele, de végül Laci Bácsi rántott be…innentől nem álltunk meg :) Elég durva köd volt és elég havas a környék és Zoli is úgy navigált, mintha hóba dugta volna az orrát indulás előtt :) De azért haladtunk. Délután egy utánra  értünk körbe, illetve döntöttünk úgy, hogy elég volt a szívásból. Adtunk interjút, csacsogtunk még egy kicsit, majd irány haza.

Valószínű, hogy szép időben is jó verseny lett volna, viszont ebben a jeges, ködös, esős környezetben egészen pazar mulatság volt. Kösz Zsolti :) :)

Zolival hétvégén megyünk az Ázsia series futamsorozat második versenyére. Amellett hogy nagyon várjuk mindketten a versenyt és hogy persze nyerni megyünk, van némi probléma jármű ügyben, amit meg kell még oldani :) Jelenleg egyik autónk sem indul be. A német technika csúcsa áramellátás kapcsán küzd kihívásokkal és diszkós gumik vannak rajta, valamint a csörlője sem megy. A diszkós pajero pedig nem képes eljuttatni az üzemanyagot a tankból az adagolóig…szerintem megfagyott benne valami víz a jó ukrán tankolásunk miatt…valamint nem megy a csörlő :) Jó kis szerelős estém lesz a hidegben :) bizniszeszjúzsöl :) Holnap gyertek Bérre, mert az jó !

Csütörtök délután elég későn sikerült elkezdeni pakolni. Mint mindig, most is az utolsó pillanatban derült ki hogy az ukrán topo térképnek egy szegmense hibás, ami természetesen azt a területet fedné le, ahol a verseny lesz…meg persze a zöld biztosítós kártyát sem találtam meg…meg a fényképező töltőt se. Grrr. Végül a problémák egy részét megoldottam, egy másik részét meg egy üveg Tátra Tea mögé dugtam és gó. Csibi már készen várt és gyors tankolás után elindultunk Beregsurány felé. Az út esemény nélkül telt. A szállásunk le volt zsírozva és csak az esti nyugtató sörözés volt hátra a napból, majd alvás. Ja, és megismerkedtünk Laci bácsival és Bandival, akikkel némi pálinkát is ittunk.

A péntek reggeli rajt sima ügy volt. Szeretném kiemelni, hogy elsőnek (!!!!!!!) rajtoltunk el, így az az állítás meg is lett cáfolva, hogy sehová nem érünk oda időben…kösziszépen :)

Az első pontot benéztük kissé és egy sima ponthoz bementünk kocsival :) Aztán tisztázatlan körülmények között úszott a patakban a telefonom is. Nehéz lenne megmondani, hogy a vasúton keltünk átt többször vagy a Latorca mellékágain. Mindenesetre nagyon jól mulattunk.

Miután az erdőben megebédeltünk, picit eltévedtünk, mert nem találtuk meg a helyes utat. Kb egy órát töltöttünk eme apró navigációs probléma megoldásável, de végül meglettünk. Aztán elindultunk felfelé, aztán még feljebb…és még feljebb, aztán egyszercsak felértünk.

Aztán elindultunk lefelé és lassan vissza a táborhoz. Sötétedés után elég gáz volt fotópontot keresni, pláne úgy, hogy a csörlőnk is megadta magát kissé…nincs új a nap alatt…Kis késéssel értünk be a célba, de mivel lefizettük Bécit és Zsoltot is az előző nap kölcsön kapott százassal, így nagy levonást nem kaptunk :) Gombaleves és egy sült madár (én nem tudom mi volt ez. Csibi szerint az előttünk vendégeskedő olasz vadászok által haza nem vitt rigók lehettek) vacsi után irány a szállás, majd alvás.

Második nap reggel ébredés és gó. Nagyon szép a és különleges nap volt. Miután fotópont specialistává váltunk és amit megtaláltunk, azt meg is csináltuk, már csak a nézelődés maradt a feladat. Láttunk hegytetőn radarállomást, meg erdőt, meg a sztálini időkben elhurcoltak emlékművét, meg csini buszmegállót, Csibi csizmájában patak vizet, meg egy csomó egyebet. Kb négyre értünk be, majd vacsi (saslik és valami szoljanka féle), majd újabb vacsi egy pizzáriában és ugyanott iszás a többiekkel, később fergeteges szülinapi partit találtunk  a szálláson, ahol az egy éves ünnepelten kívül szerintem mindenki tök részeg volt. Ismerkedtünk kőkemény határőrrel (bádigárd on dö bórdör !!!), a viselkedése miatt elnézést kérő nőkkel és ásványvizet bőkézzel szóró papítóval, akit később az asszony igen határozottan irányított haza.

Reggelre kiszúrták az utcán parkolók kerekét a helyi suttyók, így picit problémás hangulatban kezdődött ez a másnap, de Béciék intéztek gumist :) Szóval azért a végére azért minden elrendeződött valahogy és senkit nem hagytunk hátra. Ja igen, volt egy kafa speciál búcsúzóul, ahol ügyesek voltunk, csak majdnem kicsaptunk egy fát és elrontottunk két kanyart. Dzsippel biztos sikerült volna…vagy tojotával. A hét végére nyolcadikak lettünk…ötödik a magyar csapatok közül. Pompás verseny, pompás helyen…jövőre ugyanitt.

Jövő péntek reggel elrajtol kedvenc kárpátaljai versenyem, ahová Csibivel látogatunk el. Már toporgunk :) Igaziból nem tudnám megmondani, hogy mit szeretek ebben a versenyben annyira. Az tuti, hogy jó arcok a helyi offroad-osok, nagyon szép a környék, a hegyek és az erdők és nagyon jókat lehet autózni. Az is biztos hogy a három napos verseny második napján már olyan fáradt/másnapos lesz mindenki, hogy az is csoda lesz, ha a nap végén simán be tudunk szállni az autóba :)
Mindegy…a lényeg, hogy megpróbálom a versenyzőket rávenni majd, hogy táncoljuk el együtt ezt:

:) :) Na szevasztok :) :)

Az első őszi versenyünkön vagyunk túl, ami egyben egy nagyon szép hétvégét is jelentett. Ez a szépség nem jelenkezett azonnal, mert pénteken tudasult, hogy nem vagyunk teljesen felkészültek műszakilag. Az autó csontig merült aksijait hiába töltöttem, beindulni nem nagyon akart…az ablakok közül kettőt nem lehet felhúzni és a központi zár sem működött feltétlenül. Emellett a műszerfalon és a középső konzolon sem volt mindenhol áram, így se GPS, se inverter, se fordulatszámmérő, se semmi :)

Péntek este Árpival megcsináltuk, amit tudtunk, így fordulatszámmérő és zenegép nélkül indulhattunk Zoliért szombat reggel. Picit elaludtam, így sietős volt, de persze időben értünk az M5 melletti tecsó parkolóba, ahol iszonyú sok autó volt már. Gyakorlatilag az utolsó helyek egyikéről indulhattunk el némi regisztráció és „gépátvétel” után.

Még nincs vége, tovább »