Az első őszi versenyünkön vagyunk túl, ami egyben egy nagyon szép hétvégét is jelentett. Ez a szépség nem jelenkezett azonnal, mert pénteken tudasult, hogy nem vagyunk teljesen felkészültek műszakilag. Az autó csontig merült aksijait hiába töltöttem, beindulni nem nagyon akart…az ablakok közül kettőt nem lehet felhúzni és a központi zár sem működött feltétlenül. Emellett a műszerfalon és a középső konzolon sem volt mindenhol áram, így se GPS, se inverter, se fordulatszámmérő, se semmi :)
Péntek este Árpival megcsináltuk, amit tudtunk, így fordulatszámmérő és zenegép nélkül indulhattunk Zoliért szombat reggel. Picit elaludtam, így sietős volt, de persze időben értünk az M5 melletti tecsó parkolóba, ahol iszonyú sok autó volt már. Gyakorlatilag az utolsó helyek egyikéről indulhattunk el némi regisztráció és „gépátvétel” után.
Én megmondom a frankót, nem értem mi ez a gépátvétel dolog. Van ugyan pár olyan autó, ami gyári állapotban van, de a megjelentek jelentős része már akkor elbukna a műszakin, ha csak a vizsgahely közelébe menne… Az autók persze tök rendben vannak, elindulnak, megállnak, nem füstölnek de az impotens hazai szabályozás egyszerűen nem képes feldolgozni a terepjárás feltételeit :) Szóval akkor mi ez a gépátvétel izé ? Meg hogy van-e nálam elég sekli ? Ha nincs, akkor megszívom…ha van és nem tudom használni, akkor meg lehet hogy fejbecsapok vele valakit.
Szóval a gépátvételen a szervezők ellenőrizték az indexet (!!), a lámpákat (!!!!!) és megkérdezték, hogy van-e nálunk bukósisak (!!!!!!!!!!), eü csomag, sekli, vontató kötél, meg miazmás. Esküszöm, legközelebb mindezt felveszem magamra és beöltözve fogom megközelíteni már a rajtot is. Pótkerék és emelő, meg keresztkulcs nem kellett :) :)
Szóval gépátvétel és rajt. Mi valamikor negyed-tizenkettő körül rajtolhattunk és az egykori első Budapest-Baja elejével megegyező útvonalon kezdtük a versenyt. A nullás mellett mentünk át a gyáli oldalra, majd eme csodás elkerülő irányát követve csapattunk (volna) Monor környékétől északra, majd vissza. Ehelyett mi természetesen bementünk a Forrásba pacalt enni és kis pihegés után indultunk Dánszentmiklós, Pusztavacs környékén át Kecskemét külsőn át Kiskunhalas felé.
Dánszentmiklós nevében a dán, ha jól rémlik az egykor itt található erdőket jelenti. Jelenleg már ebből nem sok van már itt…max pár igazi gyökér…meg jónéhány alkesz, akik jelentős mértékben kell visszatartsák a szabad fegyvertartás törvényi megengedését.
Történt ugyanis, hogy Gazsiék a nagy pontvadászat közben egy földúton haladva elhajtottak volna egy jelöletlen – mint utólag kikövetkeztettük – magánúton, megállították őket és egy iszákos bunkó beverte a szélvédőjüket. Ha lehetne fegyvert tartani otthon, az ilyennek tuti lenne az is, és most lehet hogy tudnék egy eladó Alfát :) :) :)
Pusztavacs után (bocsi Bagyi, hogy nem mentünk be, de tudod…a győzelem :) picit mentünk az ötösön, majd az autópályán, majd irány az esti cél. Az Alföldön olyan nagyon nagy offroad-ot szerintem nehéz csinálni. Nekünk külön nehezítés vol, hogy a speciál szakaszok már azelőtt bezártak, hogy odaérhettünk volna. Az első napon nagyon durva mennyiségű feladat volt, de nem voltak szétszórva rendesen, így macerás lett volna elmenni Dabasra dombokra felgurulni, majd visszamenni pontokat keresgélni.
Az éjszakai versenyt kihagytuk, mert Bandikának elkezdett kaparni a torka, és ezt csak teával volt érdemes kúrálni. A kiskunhalasi Penny a táblákon először „Penny Hotel ***”, majd „Penny hotel”, majd „Penny motel” neveken szerepelt. Végül kiderült az igazság, miszerint ez egy szobáztató család háza, akik a weblapon szereplő áraknál, még akkor is drágábban adják ki a szobákat, ha a „számlát kér ?” kérdésre a megfelelő választ adjuk. Mindegy…végülis rendben volt. Elmentünk a kiskunhalasi éjszakába, majd miután kicsit megváltottuk a világot, a szállás udvarán folytattuk azt…majd alvás.
Reggel Zoli szerintem erőszakosan ébresztett…tudom, hogy már fent volt, de a sznúzolós ébresztőjét csak azért sem kapcsolta ki…majd vakuval villogott a szemembe… A rajtnál (Pirtó mellett egy halastó) próbált békülni és szerzett rántottát, meg bundáskenyeret…majd kb negyed 10-kor elrajtoltunk. A rajtsorrend apróbb hendikepet jelentett, mert a speciálok 11-kor bezártak, így csak az elsőt értük el. Itt szerintem tök jót autóztunk, majd irány a homok.
Nagyon szeretem a Kiskunhalas, Soltvadkert és Kiskunmajsa környékét, mert a mély homokban jót lehet autózni. Vannak nagy olajpumpák és gázkutak…szóval hangulatos. Út közben szemmel vertünk szétszakadt féltengelyt valami Fordon, meg segítettünk laprugó szilentet visszaaplikálni. A napi jócselekedet után már sok kedvünk nem volt ezen a másnapon autózni. Begurultunk Makóra, ahol a Maros partján kávéztunk, megvártuk Gazsiékat és együtt indultunk egy könnyű ebéd után hazafelé.
Jó kis verseny volt. Ha ezt a gépátvételesdit el lehetne felejteni és a speciálokat rendes időben zárnák be, még fizetős is lehetne.
szokásos remek poszt. nekem nem jönnek a képek, hol a hiba?
már a kopipészt sem a régi :) köszi Szabolcs :)
na, most pompás
Hibátlan hétvége volt! Elkezdek gyúrni rendesen, hogy olyan erős tenyerem legyen mint a dánszentmiklósi gyeptermelő bácsinak :D