Csütörtök délután elég későn sikerült elkezdeni pakolni. Mint mindig, most is az utolsó pillanatban derült ki hogy az ukrán topo térképnek egy szegmense hibás, ami természetesen azt a területet fedné le, ahol a verseny lesz…meg persze a zöld biztosítós kártyát sem találtam meg…meg a fényképező töltőt se. Grrr. Végül a problémák egy részét megoldottam, egy másik részét meg egy üveg Tátra Tea mögé dugtam és gó. Csibi már készen várt és gyors tankolás után elindultunk Beregsurány felé. Az út esemény nélkül telt. A szállásunk le volt zsírozva és csak az esti nyugtató sörözés volt hátra a napból, majd alvás. Ja, és megismerkedtünk Laci bácsival és Bandival, akikkel némi pálinkát is ittunk.
A péntek reggeli rajt sima ügy volt. Szeretném kiemelni, hogy elsőnek (!!!!!!!) rajtoltunk el, így az az állítás meg is lett cáfolva, hogy sehová nem érünk oda időben…kösziszépen :)
Az első pontot benéztük kissé és egy sima ponthoz bementünk kocsival :) Aztán tisztázatlan körülmények között úszott a patakban a telefonom is. Nehéz lenne megmondani, hogy a vasúton keltünk átt többször vagy a Latorca mellékágain. Mindenesetre nagyon jól mulattunk.
Miután az erdőben megebédeltünk, picit eltévedtünk, mert nem találtuk meg a helyes utat. Kb egy órát töltöttünk eme apró navigációs probléma megoldásável, de végül meglettünk. Aztán elindultunk felfelé, aztán még feljebb…és még feljebb, aztán egyszercsak felértünk.
Aztán elindultunk lefelé és lassan vissza a táborhoz. Sötétedés után elég gáz volt fotópontot keresni, pláne úgy, hogy a csörlőnk is megadta magát kissé…nincs új a nap alatt…Kis késéssel értünk be a célba, de mivel lefizettük Bécit és Zsoltot is az előző nap kölcsön kapott százassal, így nagy levonást nem kaptunk :) Gombaleves és egy sült madár (én nem tudom mi volt ez. Csibi szerint az előttünk vendégeskedő olasz vadászok által haza nem vitt rigók lehettek) vacsi után irány a szállás, majd alvás.
Második nap reggel ébredés és gó. Nagyon szép a és különleges nap volt. Miután fotópont specialistává váltunk és amit megtaláltunk, azt meg is csináltuk, már csak a nézelődés maradt a feladat. Láttunk hegytetőn radarállomást, meg erdőt, meg a sztálini időkben elhurcoltak emlékművét, meg csini buszmegállót, Csibi csizmájában patak vizet, meg egy csomó egyebet. Kb négyre értünk be, majd vacsi (saslik és valami szoljanka féle), majd újabb vacsi egy pizzáriában és ugyanott iszás a többiekkel, később fergeteges szülinapi partit találtunk a szálláson, ahol az egy éves ünnepelten kívül szerintem mindenki tök részeg volt. Ismerkedtünk kőkemény határőrrel (bádigárd on dö bórdör !!!), a viselkedése miatt elnézést kérő nőkkel és ásványvizet bőkézzel szóró papítóval, akit később az asszony igen határozottan irányított haza.
Reggelre kiszúrták az utcán parkolók kerekét a helyi suttyók, így picit problémás hangulatban kezdődött ez a másnap, de Béciék intéztek gumist :) Szóval azért a végére azért minden elrendeződött valahogy és senkit nem hagytunk hátra. Ja igen, volt egy kafa speciál búcsúzóul, ahol ügyesek voltunk, csak majdnem kicsaptunk egy fát és elrontottunk két kanyart. Dzsippel biztos sikerült volna…vagy tojotával. A hét végére nyolcadikak lettünk…ötödik a magyar csapatok közül. Pompás verseny, pompás helyen…jövőre ugyanitt.
Dzsippel vagy tojotával? Hát az öregedésre jellemző az, hogy saját hiányosságainkat más dolgokra kenjük, szép, mondhatom.
:-) Az öregedést nem tudom tagadni :-) De ez a dzsippes dolog inkább vicc csupán…sosem ülnék át egy koreai kocsiba :-) :-) :-)
én értettem az iróniát,amit a Pajeróval 2 zárral nem tudsz megcsinálni,hát ott nem a kocsi a hibás ;)
mondjuk mehettél volna árpi a mercivel, azon 3 zár van, ha jól tudom, meg rövidebb is…
de jó hogy itt vagytok nekem ! :) :)