Történések…nem betonon…

Iszonyú sokat fogunk autóban ülni Ricsivel. És hát lesznek olyan pillanatok, amikor zenét kell hallgatnunk. Mivel Lőrinc válogatásainak összeállítása kimerült az ACDC könyvtár usb-re másolásában, most jobbanfel kell készülnünk, hogy a Kedvencek playlist-emet ne kelljen átnevezzem VoltKedvencek-re.

szóval segítsetek ! Mi legyen az út himnusza ? Milyen zenéket vigyünk ?

küldjetek linkeket, neveket, bármit !! :) :) 

Közhelyes de jó Road – Afrika–  by Tyuiop 

Nagyon szeretem a kürtöskalácsot. Nem a kókuszos, békönös-sajtos és mittudomén milyen ízűt. A diósat. Szerintem van a diós és van a többi…amiből a többi lehet éntőlem román is. …de nem ezért mentünk el a versenyre, hanem azért mert működő csörlőnk van az autón :) :)

Csütörtökön lementünk Gyulára, ahol a rajtot képzelték el lelkes rendezőink. Azt hiszem mondhatjuk hogy Gyulán az égvilágon semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne minket. Persze van fürdő és van másik fürdő, de talán még a hamburgeres lángost árusító büfé is jobban tűzbe hozott ezeknél  a helyeknél. Szóval jól lekocsiztunk Árpival Gyulára és ott unatkoztunk :) 

Közben mindenféle helyi és szegedi erő bevonásával próbáltunk lakatost szerezni Gazsinak, akiknél pindurkát meggyengült az alvázban valami, de aztán nem kellett.

Szóval a verseny reggelén jól felkeltünk és kolbász alapú reggelinket elfogyasztva indultunk nevezni. Út közben Úriemberekhez méltó módon segítettünk beindítani a jövőben szerzett pontjaik feléért hányatott sorsú versenytársainkat, majd a maradék pontjaikért kölcsönadtuk nekik a szupi bikakábelünket (visszakaptuk a dobozban, köszi :) ). Laci, majd a pontjaikat kérlek vezesd át hozzánk ! :) Nem akarok titkot csinálni abből hogy az első napon két órával kikéstünk – emiatt is jó hogy az uazos kollégák pontjai is a mieink lettek. A kikésés oka az volt hogy a 6:30-as potenciális – de pindurkát sem reális – rajd időpont helyett 10 órakor sikerült elindulnunk. A kései időpont nem jelentett akkor érzékelhető problémát, így átcsapattunk a román határon és megkezdtük a napi pontvadászatot. Gazsi, Barnabás és Máté lelkesedésénél csak a mi lendületünk volt megdöbbentőbb. Mi sem jellemzőbb a versenynapra, mint az, hogy a navigátorom egyszer sem aludt el menet közben :) Mentünk hegyen-völgyön, keltünk át folyón, kerültünk el ezer lejes büntetést…rém izgalmas és még ennél is szebb volt a bemelegítés.

Nagyon sok klassz helyen jártunk, de igaziból a napnyugta volt a legmenőbb. Kb akkor késtünk ki a célból és még vagy 130 kilométer volt hátra :) A cél felé száguldtunkban leesett az irtó bénán felpimpelt csoda lámpánk, de magabiztosságunkra jellemző hogy még ekkor sem használtuk az amúgy tökéletesen működő csörlőnket :) :)

Torockóra beérve megszereztük a szállást és megvacsoráztunk és kicsi csacsogást követően, némi Csengetett MyLord nézés után, aludtunk egyet. Másnap reggel tarjáskarajosszalonnásrántottás reggelink elfogyasztásával kezdtük a második napot, ami 

Az első igazi versenynapon egyből korrució lefülelésével kezdtük a reggelt. oldalra fordítva teszek is ide egy fotót hogy ne lehessen felismerni…öööö….Misit, ahogy átveszi a nagyértékű ajándékot. A román korrupcióellenes ügyészség számára biztos használható így is :)

Szóval miután bűnözőt fogtunk, elmaradt a kávézásunk és egyből (kb 10 óra lehetett) indultunk és belevetettük magunkat a versenybe. Az első versenynapon nem tűnt fel a dolog, de az van, hogy kialakult egy szuperképességem. Ha nem a kormány mögött ülök, egészen jól tudok navigálni :) Megtaláltuk a helyes utat mindenfelé…sütöttünk szalonnát…nem gyújtottuk fel az erdőt, majd próbáltunk fát vágni a torockói iskolának, de nem volt fejsze…klasszul telt el a nap :)

Este Gazsival vásároltunk pár nyelvoldó szert hogy régi sérelmeinket átbeszélhessük, majd vacsi után némi csacsogást követően vártuk a másnapot (ami jött is :) )

A vasárnapi versenynapon voltunk a sóbányában, meg piknikeltünk Gyuri bácsiékkal, meg úgy általában iszonyú menő volt. minden.

Nagyon jól éeztük magunkat. Klassz volt a terep (és legközelebb remélem esni fog az eső kicsit), klassz volt a szállás, a szervezés is a szokásos volt….és lefényképezhettem hogy mennyi az igazságalapja annak hogy egynisszantsosemkellszerelni :D :D :D 

Nagyon ellógtam ezt a blogot, de sosem késő pótolni az elmaradást :)
Miután tavaly elbuktuk az Afrika-csellendzs fogröntgenekhez kapcsolható verzióját, annak szellemében folytatódott minden azt követően is. Először is volt egy váltó hibás merci…ami maga az önellentmondás, mert egy merci automata váltója nem lehet rossz…soha…kivétel persze ha az istenadta Siemens gyártja a vezérlést és kábelköteget hozzá. Nam ragozom. Szívás volt és drága. Aztán volt egy próbálkozásunk a GTT évzárón télen, ahol az elég régóta viszonylag erőtlen motor szétcsapta a féltengelyt és az osztómű sem volt a topon. Aztán volt fékerő elosztó hibánk…meg abs hiba is. Meg pár apróság…ami száz rongy alatt javítható, már nem számolom :) :)
Szerintem három szamurájt biztos tudtam volna venni az egész költségéből, de nem álltunk át az erő sötét oldalára.
Zolika a végén úgy közölte hogy szerinte készen van a kocsi, hogy

„Kész a gé. El lehet vontatni :). Sosem volt ilyen jó. Egész piacképes..lehet hogy most kellene eladni :)”

Ami annyit jelentett, hogy mennek a zárak, van vákum a turbónál, a féltengely sebességjeladót kicserélte a megfelelő számú ricnit tartalmazóra és minden baba.
Péntek délután 4 körül indultunk el Kölesdre, ahol mit sem sejtve sétáltunk el vendégházunk udvarán található baromfi ól mellett. Miután megkaptuk a két ajtó zárjához rendelt két darab színezett kulcstartót tartalmazó kulcskarikát, elmentünk Sióagárdra nevezni. Sima volt minden, így felmentünk a hegyre megenni a pincepörköltet és ittunk pár fröccsöt.
Miután megnéztük a Tizedes meg a többiek első felét, indult az alvás…ami egészen fél ötig tartott, ugyanis a baromfiudvarban volt vagy hat dzsetleges kakas, akik miatt  ötkor felkeltünk és megtekintettük az ébredező Kölesd nevezetességeit, mint a sajtüzem, kultúrház, templomok, önkormányzat. Fél hét körül ittunk egy kávét (egy majdnem 11 éves gyerek esetén normális hogy kv-t kér reggel ?) és mentünk reggelizni és rajtolni.

Barnabásékat persze megvártuk, mert két autó csak két autó, majd nekiláttunk a győzelemhez vezető út megtételéhez. Én konkrétan nem tudtam hogy ilyen fajta sár létezik. Valami olyan cucc, aminek a teteje úgy néz ki, mintha sima földút lenne…ami persze igaz is, de alatta ott van a legragacsosabb és legsüppedősebb izé, amit eddig módomban volt látni. Csodás hely. A földeken dolgozó traktorosok se járnak egy kerékkel ahogy láttam. Mindenki duplával nyomatja.
De hiába a szép traktor, hamar jött az érzés, miszerint „tökéletesen boldog lettem volna, ha az Isten elfelejt parasztot teremteni”. Ha van a parasztnak egy darab földje…amin átmegy egy földút…azt a paraszt beszántja…és ha erre Te rámész, akkor az bizony első ránézésre hatmillió-kétszázezer forint azonnali kárt jelent a paraszt fejében, a pillanattól függetlenül. Meg hogy magánterület…az még az aduász. Azok a kérdések hogy „Tábla?” meg hogy „Sorompó?”, meg hogy „érdekes, a térképen ez egy jelült közút” úgy suhannak el a füle mellett, mintha senki nem kérdezett vagy mondott volna semmit.

Jártunk a medinai NATO radar körül, meg találtunk egy vagy 20 méter magas elhagyott gyárépületet…meg kerestünk telefonszámot és pénzes telefonfülkét…meg akadtunk el szíjjel esőzött düllőben…pompás nap volt. Este hazafelé nyomattunk egy halászlevet a paksi csárdában és suhantunk hazáig :)
Szóval megvolt a kitűnő verseny, a szokásos parasztozás és utána lett belőle szokásos módon „objektív” indeksz cikk…elkényeztetett újgazdag parasztok urizálása, börtön, autó elkobzás és emberhalál…meg orbánviktor.

Ahogy a kismikó vágyná a csattanó maszlag mező látványát, úgy vágytam én az óceánét…csak sajnos hiába. A panknak is be kell menni melózni minden nap, én meg nem fogom meglátni a vizet. 

Szerintem egyszerűen túl lelkesek voltunk a pakolásnál és a pillanatnyi elmezavarnak köszönhetően túl sok lett a súly. Ennek köszönhetően a sas kuplungja kissé megégett, megcsúszott és szerelni valóvá változtatta az Úr. :) Az emelkedőket kb 30-cal sikerült leküzdeni a végére :) Tökre örültek nekünk a kamionosok :)

Szóval visszajöttünk a németekhez…ahol most hallom, hogy a cseheknél a drezdait megszégyenítő bombázás volt. Visszapakoltuk a zsákmányt és magyaros buktát követően levontuk a tanulságokat:

– a himnuszunk tökéletes

– a német vámosok nem találtak fogást rajtunk, így a stratégiánk is jó

– a gyenge és szar  kocsi nem jó, hiába a csillag az orrán, akkor is gyenge meg szar marad.

– mindenkinek kell valami hatsztaff :) :)

És igen…nagyon sajnálom hogy a „Csempésztél már Afrikába panorámaröntgent?” kérdésre a jövőben is nemmel kell válaszolnom. Evvan.

…olyat, aki mondjuk kalóz is. Merhogy le kell hogy boruljak a nagysága előtt. Az ember úgy képzeli hogy a gazdagon megrakott jármű értékesebbnék értékesebb cuccokkal szeli át a vidéket, miközben a kalóz (avagy csempész) minden földi jóban dőzsöl. Na ez egy marhaság. Nekem például rettenetesen fáj a fejem és el is vagyok fáradva. Nyilván a Kelet-Európai kalózok csórósága a nap végén vanmensóvá varázsolja az egész műsort…szóval a csempész maga pakol…elfoglalva az eddig alvásra fenntartott helyet. Nincs itt alvállalkozó, meg logisztikai partner, meg semmi ilyesmi. Kéne egy olyan Kelet-Európa, ami a mostani Kelet-Európának szolgáltat. Elnevezhetnénk mondjuk Romániának…elvennénk a termelő eszközeiket, a piacukat és hitelekkel sakkban tarthatnánk őket…adnánk nekik ingyen pénzt és ha ellopnák, károghatnánk a korrupcióról :) :)

Viszont mivel ilyen nincs, a csempész maga pakol :) :) Készen vagyok. A kocsi zúg…elpusztítottam a citromos sört, amit egy nem egyértelműen heteroszexuális ismerős hagyhatott a teraszomon…ettem egy dönert…dübörög a rakendról :)

(SörösCsapdás megvan ? :) :) Köszi Réka :) )

https://www.facebook.com/csikisormanufaktura/videos/1721153984823733/

…és így jutottunk Németországba :) Előtte persze volt dráma, mint a legmenőbb filmekben, meg vad autószerelés, meg ilyenek. Iszonyú menő indulás volt…még a múltkori pálinkatörősnél is menőbb.
Giroszt eszünk és sört iszunk. A célként kitűzött éves nagyreszethez ez is elég lenne…két hét alatt a nevemet elfelejteném szerintem :) :)
Délután felpakoljuk az utunkat igazán nemessé tevő izét (aminek Endre szerint picsa fontos alkatrészei is vannak, amiket tökre nem szabad itt felejteni) és lassan indulunk Gibraltárba. Mivel az autó jelentette nyűgök elodázták az indulást és az utak csillagos császára lassabb mint a kamionok, nem tudom meddig jutunk csapatosan…de meglátjuk majd…Casablanca mindenkit vár :) :)

Ja, és van himnuszunk…sokáig versengett az Alföldi gyerekkel…de végül arra jutottunk hogy ez a keményebb :) hallgassátok naphosszat !! :) hatsztaff :) :)

https://youtu.be/TFMT_sNsEYo