Murghab-ban tök jót aludtunk. A picit túlárazott reggeliból nem kértünk, így rövid kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy a hivatalos útvonaltól eltérően visszamegyünk egyenesen Khorogba. A tűzoltó megy szépen a pamír hájvéjen, mi meg a Forddal felmegyünk az általunk ismert legmagasabb hágóra, ami kb 4860 méter magasan kel át a hegyek között. Egy picit belemelegedtünk a beszélgetésbe így vissza kellett kissé fordulnunk, majd fel és fel és felfelé :)
Rohadt hideg volt fent. Másfél méteres jégcsapok lógtak a néhol három méternél is magasabb hófalakról. Hiába no, a júniusi meleg mindenhol jelzi a nyarat :)
Lefelé már nem volt semmi, csak a pockok (ami nem tudom milyen állatokat takar igaziból, meg a rossz út). Khorogba beérve sikerült valami szállást keríteni, ami az én esetemben egy erkélyt jelentett az elmaradhatatlan mamusz mellé.
Míg a többiek elmentek egy nem koedukált helyi Egerszalókra fürdeni, mi Vinczegével ettünk és ittunk. A többiek csatlakoztak, majd irány aludni.
A Pamír nagyon állat hely. Mindenkinek ajánlom, aki teheti, hogy eltölt itt egy-két hetet. Az emberek annak ellenére nagyon barátságosak és segítőkészek, hogy a szovjet itt is letette lábnyomát. Megtanította például Őket orosz mintára házat építeni. Van az a klasszik kocka vityilló, aminek vékony fala és egy rétegű ablaka van. Tényleg jobb, mint egy jurta, mert van benne fürdőszoba és helységek, de van vele egy pici baj. Fűteni kell benne. Mivel itt nincs fa, azt találták ki a helyiek, hogy a helyi bokorral tömik meg a kályhákat. A helyi bokor kb 100 év alatt nő meg, így jelenleg 70-80 kilométer távolságból hozzák azokat…a jurtákat meg már nem képes nagyon senki felépíteni…pedig ott nem nagyon kellene fűtés.
Mindez azonban apróság :) Az elmúlt század elején egy földrengés egy picit elzárta a Murgab folyó völgyét és létrehozott egy 500 méter mély, 60 km hosszú és 3-4 kilométer széles tavat. Amint egy újabb földrengés lebontja a völgyet elzáró kőrakást, a kutyát nem fogja érdekelni, hogy nincs a közelben bokor a fűtéshez :) Állítólag az Aral tóig folyik majd el a víz…
De marhára lemaradtam az olvasásban. Pótolom!