A khorog-i szállásunk egy pompás kenyeres, rántottás reggelivel indította el a napot. Gazsi és Barnabás az ismét elgyengült kipufogót próbálta megjavíttatni, Laura és Gábor kihasználták a viszonylag normális szállás nyújtotta lehetőségeket, én meg megbeszéltem Ákosékkal, hogy megyek velük, mivel a tűzoltó személyzete nem volt feltétlen híve a hegyek közé való menetelnek. Utóbbi később nem bizonyult igaznak, de ez már nem változtatott a tényen, miszerint a Fordban utaztam kicsit.
Khorogból a „Pamíri Autópályán” mentünk fel Bulunkulba. Az egészről nagyon sokat nem tudok mesélni, mert elkapott valami hely baci, így végig aludtam az egész utat :) Az alvást csak az törte meg, hogy a 2100 méteres magasságból (Khorog) kb 2-3 óra alatt felmentünk 4000 méter körülre, ami magassági betegséget okozott néhányunknál. Vinczegén kívül – aki mondanom sem kell, különösebb gond nélkül viseltet a vérében szállított oxigén mennyiségének változását – majdnak mindenki zsibbadó végtagokkal és lila szájjal érkezett a Bulunkuli „geszthausz”-ba. A szállás alapvetően két helységből állt. Az egyikben füst volt a kályha miatt, a másikban meg az étkező :) Pici hóvihar és szerintem fűtetlen pár fokos mínusz volt a jeges szél mellett. Jó éjszakát :)
Reggel, immár Immodium Kapitány seregeinek támogatásával indultunk tovább Murgab-ba. Ez már a Pamíri régió legkeletebbi települése. Szintén jó magasan, 3500 méter magasan található, kb 30 kilométerre a kínai határtól. Az idő szép volt és az alapvetően nagyon rövid (120 km) távot azzal próbáltuk színesíteni a tervek szerint, hogy keressünk működő gejzírt és barlangrajzokat, meg hágót. Na az első sikerült is, bár pici csalódást okozott a gejzír mérete és ereje is :) Mindegy, ha hunyorítva nézzük a lenti képet, lehet nagynak is képzelni.
A hegyek közül kifelé Ákos és Vinczegé eltévedt, így nagyon másra már nem volt idő, így indultunk Murgabba. Eközben Gazsi a tűzoltóval próbált barlangrajzokat keresni az ondrusdoktor által megadott koordináták alapján. Picit nehezítette a dolgot, hogy a koordináták nem voltak jók, de ezen már meg sem lepődtünk :)
A murghabi érkezést követően fogadott minket a körzet elnöke és egy helyi segélyezést támogató szervezet itt lévő asszonya a volt pártházban. Mondtak beszédet, meg tapsikoltunk. Kb ilyen lehetett ez negyven évvel ezelőtt is :)
Az itteni szállásunk kafa volt, ettünk is valamit, majd alvás.
0 hozzászólás.