Nagyon jót aludtam a kocsi tetején, Gazsi felépült, Gáborék szobájában nem csillapodott a büdös, reggeli meg nem volt.
A tegnapi defekt megjavíttatása és tankolás után elindultunk fel a hágóhoz, hogy átkeljünk a hegyek Afganisztán felőli oldalára. Nem tudom hogy mi az oka annak, hogy külön engedély kell a bejutáshoz, de a szervezők sem voltak ezzel egészen tisztában, ami ezen a túrán már nem az első alkalom. Annyit sikerült megtudni, hogy mivel a hágó nincs nyitva hivatalosan, így valami nacsalnyikot kell felhívni és az Ő bólintásával mehetünk fel a hegyre. A sorompónál lévő szervező csóka – nevezzük ondrusdoktornak – egyáltalán nem hívott fel senkit és nem is csinált úgy általában semmit. Próbáltam kérdezni, hogy miért nem tesz semmit, mire a válaszát idézném: „…Attila nem töltötte fel a kártyámat…”. Hát akkor essen beléd a nyű Te szegény ! :)
A helyi rendvédelmi szervvel abban maradtunk, hogy Ő segít leküzdeni a tadzsik nyelvvel kapcsolatos problémánkat és beszél a nacsalnyikkal ha együtt lesz minden autó. A minden autó megérkezéséig dinnyeevéssel és a patakon való átkelést nehezen teljesítők ráncigálásával töltöttük el.
Természetesen a mercivel problémamentesen átkeltünk, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk azt az apró kipufogó tuningot, amit utólag végeztünk el :)
Nnnna…szóval uszkve hét órát álltunk a sorompó előtt, mire a nacsalnyik megadta a szóbeli ukázt az indulásra. …pedig már kezdett kibontakozni annak lehetősége, hogy kibucot alapítunk, bevesszük az általunk hasznosnak ítélt helyieket (traktorost, sorompós embert), majd termelő eszközeiktől megfosztva Őket egy kereskedelmi központtal egybekötött vámszedő és pénzváltó helyet alakítunk ki….de erre már nem maradt idő. Fel a hágóra. Olyan 1600 méter magasról indultunk és a hágó legmagasabb pontját 3250 méter körül értük el. Hó, sár és szépségesség :)
A hegyről lefelé megtapasztaltuk, hogy milyen az amikor felforr a fékfolyadék és egyszercsak nem lesz fék, majd az eddigiekhez mérten átlagosan rossz úton jöttünk el Khorogba. Az út nem tudom milyen volt, de Gazsi szerint néha akár hatvannal is lehetett menni. A hét órás sorompós bénázás miatt az afgán oldalból semmit sem láttunk és a szálláson is kb hat másodperc alatt aludtunk el. Mindenki jól van, Laura a ballagás miatt aggódik, Gábor folyamatosan dohányzik, Gazsi a szeretetvasúton ül, míg Barnabás tervez…Isten meg végez :)
Holnap ismét fel a hegyekbe…vadkemping…4000 méter körül. Ahhoj.
0 hozzászólás.