A szállásunkon több imádni való részletet sikerült megfigyelni. A három egyenruhában ténfergő helyi némber csak ordítozva tudott bármiről is beszélni és mindezt természetesen a mi szobáink folyosóján tették. Gazsi és Barnabás gőzgéppé alakította a dedikált bojlert és ezért az egyik aranyfogú mamító mindenkit felvert álmából. Mindezt bőven kompenzálta a szobai papucs és az isteni víztakarékos kád, ami olyan, mintha mély lenne, de nem az.
Reggel sikerült az előgyújtást pótolni az autóban, majd kerestem egy lakatost, aki – mint utólag kiderült – kevéssé tartós megoldással megheftölte a kipufogónkat. A munka során igaziból sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a vodka fogyasztásra, mint a munkára és mivel az Ügyfél az első, így én sem maradthattam ki. Szto gramm…pfff.
Van Nurekben egy egész nagy erőmű, aminek működött a túlfolyója…pára, szivárvány és dübörgés az, amit el kell képzelni a lenti kép mellé.
Ja, Gazsit éjjel elvitte a hasmenés szellem, majd a láz szellem és ezután mindegyik elhagyta a kiürült testet, ami csak szuszkázott és zötyögött…immár jól van :) Az út amellett hogy igen pocsék volt, amellett gyönyörű.
A szállásunk ismét csodálatos volt. Vagy 15 szoba…egy vécé, egy zuhi…birkaszag…hibátlan. Megettük a napi szmekket és az Ákosék által rekvirált cseresznyét, majd némi beszélgetés után Barnabásékkal ellentétben a kocsi tetején aludtam.
Ja, volt egy szép defektünk is ma, így reggel ott kezdünk, majd irány fel magasra és Khorog.
Tudtátok hogy az eukaliptusz emésztéséhez szükséges bacik, nincsenek meg az újszülött koala pocakjában ? Mind a tény, mind a bacik pótlásának módja újdonság volt számomra :) Gazsi, koalas…friends….forever :)
0 hozzászólás.