Reggelire kaptunk zsíros rántottát és aszalt gyümölcsöket és ajándékba egy doboz kínai teát :) Eredetileg egy a túráétől eltérő útvonalon indultunk volna el a Tadzsik főváros mellett található Nurek városába, de állítólag a vágyott határ zárva van, így a hivatalos helyen mentünk át.
Óriási szerencsénkre sikerült körülbelül 60-as oktánszámú benzint tankolnunk, így a mai nap minden eseményéhez közepes motor csörgést kell elképzelni. Az út az afgán határ felé vezetett és a hegyek között autóztunk. Ezek még csak kicsik, de már közeledünk :)
Az üzbég-tadzsik határra annak zárását megelőző fél órában értünk, és kb 3 óra alatt át is sikerült vergődni rajta. A határon az immár szokásos zenei aláfestéssel jutottunk át. A tadzsik út valósága és az itinerben lévő leírás nem volt igazán szoros kapcsolatban. Ugyanolyan iszonyú törött aszfalt volt Dushanbe-ig, mint bárhol eddig, ahol gyakorlatilag nem volt út. Nurek felé át kellett menni Dushanbe városán, ahol cimbiztünk hely mentősökkel (kolléééééégaaaaa :) és csak ámultunk az európai szemmel nézve is valódi fővároson. Próbáltunk út közben valami nívósabb üzemanyagot is szerezni, minek köszönhetően a motor csörgése elmúlt, de valami dugulásunk is lehet, mert az autó nem megy és nincs élvezet.
A szállásra kb fél kettőkor értünk. A telenor nem roamingol ebben az országban…illetve roamingol, de csak háromból két kártyával, szóval ezért a telefonos csend. Hipernet bassz :)
Reggel valami hibakereséssel kezdünk, majd irány a 180 kilométeres táv. amire 8 órát mondtak. Képek később.
0 hozzászólás.