Reggeli közben nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen a mai kalandos sivatagi körrel, így úgy döntöttünk, hogy a szerencse fog dönteni. Mivel a pénz írás lett, így nem mentünk a sivatagba a pocsék itiner beli leírás után (hogy küldhetnek be embereket GPS koordináták nélkül a homokba ?!) az üzbég autópályán elgurultunk Samarkandba.
A samarkandi szállásunk a belváros szélén volt. A szoba rendben volt, de az enyémben volt egy telefonfülke. Nem mondom, hogy értem, de hát ez egy másik kultúra.
Samarkand Timur Lenk városa. Itt lakott az Ő szeretett nekével, akit Kínából rekvirált. Ez az egész bukharai, khivai és szamarkandi mecset őrület és épület sokaság nem lenne, ha nem Ő lett volna az aktuális diktátor.
Tényleg nagyon szépek ezek a helyek és samarkandban az általunk meglátogatott két mecset monumentális. A kisebbiket, a háborúban lévő Timur felesége építtette meglepetésként az Urának. Hatalmas a hely, és értem is hogy meg akarta örvendeztetni az embert…de azért én a helyében nem lennék feltétlenül boldog, ha a konyhapénzt az asszony mindenféle mecsetekre szórná el :)
Miután jól kivárosnéítük magunkat, ettünk némi saslikot kenyérrel. Próbáltam megszerezni az utolsó birkaszívből készült darabot (mert az igazán üzbég), de sajnos nem sikerült.
A szállásra visszatérve elfogyasztottuk Gazsi Édesapjának pálinkáját (amihez szeretnénk gratulálni innen is, mert nagyon jó), majd pihi.
Reggel Tadzsikisztánba megyünk és hosszú nap vár ránk.
Pimp my ride és álomszép egyedi helyek még most, amíg ilyenek. Más nem is kell.