A Bukharában eltöltött pihenőnapon igaziból nem terveztünk semmi különöset. Reggeli után Barnabás és Gazsi elmentek városnézésre, majd Gáborék is, én meg ismerkedtem a lassan megérkező csapattársakkal és lustálkodtam.
Délután aludtunk egy jót, majd elmentünk vacsizni. Sanjar – akivel délután ismerkedttünk össze – elvitt minket egy helyre, ahol némi konyak tukmálást követően megpróbáltuk
Tőle megtudni, hogy milyen itt élni. Úgy általában rendben van minden, tekintve, hogy béke van (100 nemzetiség van egy országon belül), politikai stabilitás van (gyakorlatilag a kommunista utódpárt és annak párttitkára viszi az országot). Az autópálya szerinte sosem készül el, míg az adó 13%…ja, és oroszul sikk beszélni :)
Megtudtunk néhány parciális dolgot Viczegé borotválkozási szokásairól és a helyi lányokról is. Az Aral tóval kapcsolatos álláspontunkon is változtatott kicsit, amikor barátunk megjegyezte, hogy az csak egy dolog, hogy a tó maga kiszárad, de ahogy kinéz a dolog, az embereknek sem nagyon lesz mit inniuk egy idő után. Fél nap mulattunk azon, hogy itt minden autó Daewoo Nexia, vagy Matiz, vagy egy ilyek kis Subaru Libero szerű busz, és hogy mit csinálnak akkor, ha lopás történik. Nos, egész egyszerűen lezárják a várost és minden autót ellenőriznek. Általában egy órán belül megvan az autó.
A szállásra visszatérve még csacsogtunk picit és alvás. Reggel irány Samarkand.
0 hozzászólás.