Reggel a rajtnál igazán pontosan jelentünk meg. Kis pakolást követően egy nagy következett, miszerint a Thomas által összegyűjtütt tizenakárhány kererkeszék egészítette ki az általunk vitt járókeret gyűjteményt és focikat. Attila a reggeli szpícsében mindenféle problémákról és megoldásokról beszélt, de arra szerintem még a sokat látott gárdienes újságíró sem gondolt, hogy a szívás már az első nap elkezdődik :) De ne szaladjunk előre :)
A teljes felkészülésre nem nagyon volt idő, így a Dunakeszi nem láp melletti ósan és dekatlon volt a hely, ahol Barnabás ötezerért vett sátrat, Gazsinak vettünk poharat, én meg másoltattam mindenkinek egy-egy kulcsot az autónkhoz. A kulcsmásolós ember mindenképpen meg szeretett volna győzni arról, hogy ez egy „csipes kulcs”, de végül megegyeztünk abban, hogy nem. Az út elég vidáman telt Nyíregyházáig, ahol az Ákoséktól kapott infó alapján – miszerint egy óra volt csak a magyar oldal – nem a záhonyi, inkább a Beregsurányi átkelőt választottuk. A zé rendszám – ami a mai nap legjobb választásává változott – kezelése itt már magyar oldalon elbukott, mivel valami vámügynökség szombaton nem volt nyitva…mondjuk nem értem, hogy akkor minek kell a vám rendszám…de végülis ki vagyok én, hogy munkanélkülivé tegyek akár egyetlen vámügynökség, ne adj’ Isten okmányirodai alkalmazottat. Barnabás tervezett egy legrövidebb utat Záhonyba, aminek keretében kompoltunk, meg ilyenek.
A záhonyi átkelőig nem jutottunk el, mert pici aggodalomra adott okot, hogy az ukránok tízezer eurót kértek letétbe, hogy nehogy véletlenül eladhassuk náluk az autóinkat. Bíró Laci barátom próbált segíteni, de az érintett 10-11 autón ez sem segített.
A tankolást követően visszakanyarodtunk Nyíregyházára és egy semmihez nem hasonlító fétis barbi menü mellékzöngéjeként használtuk, a lehetőségek felmérésére a mekdoneldsz frívifijét.
A csapat nagyobbik része legutolsó információnk szerint dél felől, mi észak felől próbáljuk meg kikerülni az útban lévő Fekete-tengert. Ákos és Vinczegé a hivatalos szálláson alszik ma és ha bármenyik jelenlegi tervünk működik, akkor két-három-négy nap múlva futunk össze velük.
A hangulatunk és a szállásunk kitűnő. Az autó is rendben van. Csókolunk és ölelünk mindenkit a fények és gazdagság országából, Romániából :)
ui.: miért van az, hogy nem lehet egyszerűen csak kirándulni ? :)
ui2.: vsz nem ez lesz az utolsó képes posztunk, mert nincs itt Lőrinc, aki tönkretegye a notebookomat…neki küldeném a következő számot
a Szaharát is ki kellett volna kerülnünk… minden elismerésem a döntésért, hajrá!
Ha északról kerülitek a vizet, megint útban lesz Ukrajna. Mondjuk, hogy mit kezdenek a moldáv-ukrán határon egy magyar Z rendszámmal azt nem tudom. Meg ahogy délre csúszol egyre lazábbak a fejek is, hátha.
Tudunk itthonról valamit segíteni?