Ahogy Frodó és kis csapata próbálta elkerülni a gonosz orkokat Mória bányáin keresztül, úgy próbáltuk meg mi is az ukrán-magyar határ idiótáit :) A mi esetünkben Mória bányája a Transz-nyeszteri Köztársaság volt, ahol át kellett mennünk. Nem tudom, hogy Barnabásé volt az ötlet vagy Gazsié, de az biztos, hogy nemmel szavaztam :) A földrajzilag eltérő határ használata mellett tervünk fontos momentuma volt, hogy éjszaka támadjunk, amikor az okoskodó és kapzsi vámparancsnokok alszanak.
Szóval reggel nekivágtunk Erdélynek. A Kárpátokon keresztül kocsikáztunk esőben. Borsecben magálltunk nézelődni, de amellett hogy nagyon szép a hely, sok látnivaló nincs. Az erdélyi területet elhagyva egyszercsak elértünk a román-moldovai határra. Román oldalon nem volt semmi különös, eltekintve attól, hogy 3 euró belépőt szednek :)
MoldOvai oldalon egy helyi család szerintem legalább kéthavi pénzét költöttük vesztegetésre, melyben segítségünkre voltak a szintén a határon tartózkodó lengyel motorosok és Aleg, a segítőjük. Moldova annyira gáz hely, hogy szerintünk ők szívesebben lennének románok, mint moldovaiak. Iszonyú rosszak az utak és gyakorlatilag semmiféle élet nincs. Mindez persze lehet hogy nappal máshogy van, de ettől az apróságtól eltekintve egész úton szidtuk Őket.
A transznisztriai határon nagyon segítőkészek voltak a helyiek. Az utolsó határőr is segített a papperok kitöltésében és mindenről nyugtát akartak adni..a végén persze nem adtak, de hát ez ilyen :)
Az ukrán határt keresgéltük egy darabig, mert a közeli átkelőn nem mehet át zágrányic, így kb reggel fél hatra értünk oda a kritikus ukrán ellenőrzőpontra. Az autónkat itt is meglehetős gyanakodással nézték, de miután a hibátlan, második vh.-s kalligráfiával borított osztrák törzskönyvet meglátták, már tudtuk, hogy nem lehet probléma…az autóval. Azonban itt új szempontként megjelent, az ajándékhegy és annak értéke, valamint Gazsi drogfogyasztásának megléte, avagy hiánya. Míg Gazsit és cuccait a kábszeres kutya nyalogatta körbe, Barnabás azt biszonygatta, hogy a magnónk is működik. Eközben a vámos konténerben rövid oktatást kaptam arról, hogy hogy is kell csinálni:
-
Ha adományt hozol, akkor azt hivatalosan le kell papperozni, mert nemcsak az ukrán, de az orosz oldalon is meglehetősen nagy vámot szabnak ki rá, ha ez nincs meg.
-
A legcélszerűbb azt mondani, hogy saját cuccokat viszünk, amik nem újak és egy leltárban rögzített értéket képviselnek. Az érték összege adott személynél ne legyen több, mint 100 dollár…egyébként gáz van.
-
Szó sincs arról, hogy az autódat a szármzaási országban kivonták volna a forgalomból, egyébként 10.000 euró depozitot kell letenni, ami a kilépéskor hrivnyáan kapsz vissza :)
Miután ebben megegyeztünk és a „humanitárius karaván” helyett inkább a „kiránduló baráti társaság sok cuccal” arckifejezésünket öltöttük fel, a vámosember lepecsételte, amit kellett és némi egyéb írogatások után utunkra engedett minket. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy bjutok Ukrajnába, de most ez a szitu. Az egy napos vezetési maraton-t megtoldottuk picit és jelenleg kelet felé száguldunk, hogy beérjük Ákosékat.
Jól vagyunk és robogunk Oroszország felé. Ahhoj.
0 hozzászólás.