Annyira eldugott határátkelőt sikerült választanunk, hogy onnan nem nagyon vezettel elfelé utak. Valami kövekkel kirakott, még a német hadifoglyok által épített úton küszködtünk vagy négy óra hosszáig, majd elfordultunk dél felé. ahol Balta városon keresztül megtaláltuk a kivezető utat. Ezután rettentő érdektelen és hasonló minőségű úton ondultunk Dnyepropetrovszkon keresztül az orosz-ukrán határra. Dnyepropetrovszk egy csoda. Van benne Karl Marc proszpekt, meg lehet hajózni a folyón. Idéznék a picit avíttas Szovjetúnió című utikönyvből: „…Amint elhalad hajónk a város előtt, az általámos szép panorámából is kiemelkedik a pompás új kikötőépület…”. Emellett a munkások és mérnökök tízezrei is hasonlóan pompás helyen laktak, de azt a részt most nem találom :)
Ekkora boldogságot és ilyen csodás látványt mér feldolgozni sem tudunk volna, így vettünk tankolás közben szárított sós halat és összefutottunk a város legeslegmenőbb autós csapatával.
Mivel a tervünk megvalósítása (az irreális depozit Oroszországban is megvan természetesen) az ukrán-orosz határon is a megfelelő időben való megjelenést követelt, így egy gyors donyecki leveses, sült húsos és salátás vacsit követően indultunk a határra :)
És az aktuális sláger:
0 hozzászólás.