Nnnna, ott maradt abba a mese, hogy megérkeztünk a táborba a berberek vezetésével. A táborhely két 20 méteres dűne között volt és mivel éjszaka volt, mindebből semmit nem láttunk persze. A sátor állítás után volt egy három lövésből álló tüzijáték, melyből kettővel majdnem sikerült felgyújtani a sátrunkat…de ettől volt igazán hangulatos :)

Lőrinc nyomta még kicsit a netvörkinget dokiékkal, majd Ő is aludni tért. Iszonyú hideg volt éjjel. Soha nem fogom elfelejteni, hogy 3:14 volt, amikor vacogva ébredtem és egyértelmű volt, hogy tovább kell öltöznöm. Azt találtam ki, hogy a nyakig behúzott hálózsákból egyszerűen kibújok fent és így a maradék meleg bent marad. A gondolatot tett követte és egyszercsak azt vettem észre, hogy a mellkasomon megszorult a zsák és majd száz kilós hernyóként gyakorlatilag csak kezeim vannak. A zippzár alvás közben a hátam közepéhez került, így lehúzni sem sikerült. Megpróbáltam odébb forgatni, ami skat nem segített, mert bár elértem a kis húzókát, de az bekapta az anyagot és nem lehetett lehúzni. Nem volt más, kilógó részeimre kabátot vettem, fejemre sapkát és csak a hajnal vett rá hogy kiszabaduljak a zsák csapdájából :)

A sivatagi naplemeténél csak a hajnal néz ki jobban szerintem és mivel a kabát zsebében lévő lakáskulcsom nyomta az oldalamat fel is keltem bravúrosan s jól meg is néztem. Elvileg volt tervezve közös rajt és száguldás a tó medrében, de amikor odamentünk a megadott pontra, igaziból nem mutatkoztak túlzott szervezettség jelei, így ott hagytuk az egészet és elindultunk vissza Foum Zguid felé. Mivel az előző napi uccsó 50 kilométert 3 óra alatt tettük meg, kerestem alternatívát, amit nem kellett volna természetesen, mert az én rövidítéseim általában nem frankók. Ez most is így volt és a 10 kilométerrel rövidebb utat picivel több mint négy óra alatt sikerült megtenni a sziklákon :)

x

Foum Zguid egy sivatagi koszfészek, de Lőrinc – aki szerintem felizgul a tankoló arabok láttán – nem engedte kihagyni a lehetőséget…szóval tankoltunk és irány Tata. Tatában ettünk egy jó tazsint és mivel a túra lélektani mélypontján is túllendültünk, klassz kocsikázás után megérkeztünk Tan-tan külsőbe, ahol pompás szállás mellett ismét a homokban aludtunk.

Volt pici ünnep és végre összefutottunk GyZ-ékkel, meg verbálisan részt vettünk egy elakadt motoros mentésében. Aztán egyszercsak odakeveredtünk a horvát-szlovén csapathoz, akik a pálinka mágus segítségével örök barátaink lettek. Ja, meg beszélgettünk egy helyi samesszal, akitől kb a harmadik mondatban megkérdeztük, hogy mi újság ezzek a Nyugat-Szaharával. Elmesélte hogy se a berberek, se a szaharaiak nem akarnak nagyon dolgozni és hogy csak az arabok dolgosak (!!!!!!!). Meg is született a mondás, hogy „dolgos, mint az arabok” :)

Ja, és elkezdtük verbuválni a Terjit misszióhoz szükséges autókat…jók leszünk…háhááá! Ha minden a tervek szerint halad, Terjit elveszti az emel merci szüzességét és pompás autónk hasonlóan tesz Terjit szüzességével. Mi Lőrinccel ebben nem veszünk részt :)

Reggel ébredés után azért már a három napos nemfürdés miatt a nedves törlők sikoltozva próbáltak elmenekülni, így remélve hogy nem kell hozzám érniük, de elkaptam őket. Amúgy kb a szokásos menetrend szerint történtek az események. Először kimentettünk a homok fogságából egy három tonna feletti járművet, majd mentünk szervízbe :) A mentett autó ebben az esetben a mágikus iskolabusz volt, ami tengelyig a homokban tűrte hogy kézzel próbálják Pá(l)kóék kitolni. A német felsőbbrendűség éjsötét ékességével odaálltunk és kicígöltük őket a homokból, amit – ezúton is jelezném – nem honoráltak sem propoliszos, sem anélküli pálinkával. A homokon hasaló merci busz mellett azért az ertéellklub körül elhangzott azért egy okos kérdés, ami szintén bepillantást enged a celebvilágba:

„- Ez most píár vagy tényleg elakadt ?” :)

A mentés után Lőrinc jelezte, hogy az autó lassulása nem tekinthető optimálisnak még akkor sem ha az optimális itt jelentősen különbözik az európában szokásostól. Szóval mentünk szerelőhöz Tan-tan mágikus városába és féket javíttattunk, majd délután kettő körül nekikezdtünk a napi ötszázvalahány kilométerünknek. Mivel nem használtuk ki a délelőttöt, így gyakorlatilag végig szembe sütött a nap…leírhatatlan így autózni, szóval én aludtam és szerintem Lőrincis.

Este már nem nagyon akaródzott kimenni az óceán partjára aludni, így próbáltunk szállást szerezni Boujdour-ban, első körben sikertelenül. Volt nagy szomorúság és csüggedés Lőrinc részéről és még a jó köfte vacsora sem tudta felvidítani. Aztán amikor már minden veszni látszott szereztünk szállást. Ajánlom a lenti képen Lőrinc arcát…így még keletnémetbe emigrált kun nem örült egy 8 eurós szobának :) :)

Este volt ünnep, mert találkoztunk Viktorékkal. Egyrészt boldogság ez, másrészt szomorú, mert már a Jangó féle pálesz végén járuk és ha a MandicsJózsitól kapott alma alapú fertőtlenítő is elfogy, orvosság nélkül maradunk….jajjajjajj. :) Elég jól aludtunk, de szerintem bolhás volt az ágy és hát a vizesblokk is egészen lázba hozna akár egy nyolv fős bakteriológus csoportot is.A reggeli viszont jó volt. A szomszédos kisboltban teáztunk és ettem valami mézzel megkent palacsinta félét, majd irány Dakhla és a határ (Barbas). Ha eddig nem volt rendszeres a blog frissítése, innentől még durvább lesz, mert legközelebb a festői Nouakchott-ban lesz szerintem net elérésünk…az új posztra három nap múlva számítsatok kelet felől.

+1: az emelmercédeszben hol van az ablakmosó folyadék betöltője ? Négy napja keressük és sehol semmi :)

+2: napizene majdnem elmaradt: https://www.youtube.com/watch?v=g2yjxycmBkw

„- Voltak a bajorok mellett egy jópáran…amolyan szegény rokonként…és addig szaporodtak belterjesen, amíg nem lettek az osztrákok.
Még a nevük is az, hogy keleti birodalom. Mintha valakit úgy hívnánk hogy bács-kiskun. Oszt’ felépítjük nekik Bécset, és mi a hála? Ellopják a rántott húsunkat. Hát ennyi.”

A helyiek (itt mindenki berber és mindenki a hegyekben lakik természetesen) biztos képesek voltak valaha hőszigetelt házakat építeni, de a gyarmatosító franciák szerintem elvették tölük ezt a tudást. Vsz azt mondták nekik, hogy „a szigetelt épületek építésének képességét elvesszük Tőletek, de átadjuk a vajas kenyérre vonatkozó minden tudásunkat.” Ez már régen történhetett, mert meleg szállás sehol nincs már, míg vajas kenyeret mindenhol adnak. Szerintem be kellene tiltani ! Azonnal !!

Ahogy a franciák a tetves vajas kenyerük elcserélése miatt, úgy a németek az Atlasz ásványai miatt járnak ide pl Mideltbe. Elvileg minden tele van szép kövekkel, szóval lehet jönni seftelni :)
A helyes módszer a bó’t megkezdésére azt kiabálva állni ki a főtérre, hogy „áj vanna báj a lot if minerálsz”… És innentől minden megy magától :)

A reggelünk elég jól indult a hideg szoba ellenére, és a vaj-kenyér gyilkos kombójától eltekintve. A város határában Lőrincet ismét megbírságolták gyorshejtásért, majd gurultunk Zagora felé.

Szerintem bőven 1000 dirham fölött támogatjuk már a rendőrséget és a regnáló királyt… És valószínűleg egyszerűbb lett volna egyben elutalni az egészet, de mondjuk így erősebben megy a netvörking :)

A mai utunk az Atlasz déli szélén megy a sivatagban. Ez nem erg, szóval nem a nesöneldzseografik által tolt kép van, inkább köves…de nagyon szép :)

Guelmim oázisába érve már ébren voltak a helyiek. A férfiak a teázók teraszán ücsörögnek, a nők és gyerekek meg valahonnan valahová mennek, mint általában. Itt lent már nem nagyon van dácsia, meg citroen… A mercédesz az úr :) ezer éves 123-asok és 124-esek, meg peugeot négyesek járják az utakat…meg szutramák…tucatszám. Csodálatos. :) :)

Zagorában bevásároltunk, így immár van vizünk is és teve kabátom is :)
Az esti szállás kb 45-50 km+re keletre volt Foum Zguid-től. Elég nagy szívás volt bejutni. Kb 2.5 órát szívtunk a köveken, mire beértünk egy óriási tó kiszáradt medrébe. A táborhelyet nem találtuk meg, így ha megláttunk egy fényszórót a sötétben, elkezdtünk felé száguldani. A közelítő fények megtették hatásukat mert bátor társaink, íziszt sejtve a fények mögött menekülőre fogták a dolgot és ott hagytak a sötétben :)
Aztán persze jöttek a helyiek és érdeklődve kérdezték, hogy mit csinálunk itt…a platójukon volt már egy erdélyi motoros és innentől a nyomukban mi :) Aztán megtaláltuk a homokba padlóig süllyedve a motoros segítő autóját, akit jól kihúztunk és mentünk a táborba. Az éjszakát a következő alkalommal részletezem majd.
Holnap már Nyugat-Szahara határán alszunk…ami megnevezést itt helyesen „Marokkó déli része”-ként használunk. Ma meg a sivatagban. Rokk.

A meglepi napizene:

A Marokkói Rif-hegység a világ második legfontosabb – az összmennyiség 14%-át adó – hasistermelő körzete. „Al Qinnab al Hindi” – azaz az indiai kender –az itt élők legfőbb bevételi forrása. A hasist exportálják az igen fejlett Európai Unióba míg helyben a kif-et és az oldószeres, tök mérgező hasisolajat fogyasztják. Az átadás általában Malagában történik, de ha a tisztelt európai vásárló nem kéri a szállítást az európai helyszínre, az ár 400 helyett 200 fontra mérséklődik egy kilogramm hasis ára J Ha mégis kéri valaki az átadást, annak menete kb a következő. Szorgos marokkói kezek vízálló és lebegő módon becsomagolják a haskát egy nagy bazi csomagba és kihajóznak a nemzetközi vizekre. Ott behajítják a pakkot a vízbe és leadják a csomag koordinátáit a spanyoloknak. Ők kihajóznak és megkeresik a dobozt a vizen és elfuvarozzák valami nóném kikötőbe, ahonnan megy az átadási helyre a cucc. Ha részletek érdekelnek, keresd Abdelhakk Hadi-t Chefchaouen-ban J

Szóval tegnap itt aludtunk, a Riff hegységben…de előtte még ami történt:

A kikötés előtt, a hajón ismerkedés céllal csacsogtunk székelyekkel, meg ilyen nagyonnagyvállallkozóval, akinek soktízmilliós cég van, és aki már a beléptetés kapcsán is bepánikolt a papírozástól és építési vállalkozókkal is, meg tanítóval… egyszerűen csodás keresztmeszetet kaptunk a magyar társadalom egészéről. Pompás volt.

Igaziból bárkivel beszéltem, mindenkiről az derült ki hogy hasonlóan sánta a lelkét tekintve, mint én, így kezdek erővel rendelkezni világ felett és valószínűleg elfoglalom az egészet a picsába:)

A határon való belépést színessé tette, hogy Lőrinc egészen más rendszámot adott le a belépős papperon, mint ami az autónkon található. Azt várjuk még hogy a kilépés is sima ügy lesz így :) Szóval kellett az őrület a határon, de igaziból sima volt az egész.

A Marokkóba való belépés után levonultunk a tökéletesen működő autónkkal a már említett Rif hegységbe Chefchaouen-ba, ahol pompás szállásunk van… és a teljes költésünk nem haladta meg a 20 eurót :)

Betoltuk az első tajin-unkat és rettentő alvás után reggel, nem olyan korán, indultunk Fes-be várost nézni. A szállásról kifelé jövet egy helyi jelezte hogy furcsa hangja van az autónknak és hogy szerelőhöz kéne menni, de Brüsszel és a NATO erejével a hátunk mögött lenyomtuk az akadékoskodót…nincs ennek az autónak semmi baja. Aztán hajtottunk gyorsan, amit az első rendőr 700 dirhamos büntivel, majd a második rendőr ejnyézéssel jutalmazott. Aztán már Lőrinc is mondta, hogy szerinte is van valami hangja az autónak… Ez már megdöbbentett, mert Lőrinc szerint furcsa hangok nincsenek egyetlen autóban sem. Fes-ben már tökre hozta a kocsi a főtengely csapágyszorulás hangjait és mire egy helyi ismerettség segítségével szerelőhöz keveredtünk, már nagyon durva volt az egész. Aztán egy kb két órás szerelés következett (egy görgő és egy főtengely kerék) és három után indultunk el délnek. Az autó sokkal jobb, mint mikor megvette a berlini nepperek réme…és a javulás egyértelműen szigorúan monoton.

Ja, az fontos, hogy mi nem mentünk a többiekkel Marrakech-be, hanem az ország keleti oldalán terveztük lel a lejövetelt. Az Atlasz nagyon frankó volt. Nagy szél, hó és jég és szotyizás és rettenet hegyek.

Ettünk az eddigi legjobb tajin-ból Midelt-ben és most itt megy a pihi Er Rachidiában és reggelig semmi fárasztót nem tervezünk már. A 4.5 liter pálinkából van még…Barnabás erőforrás készlete apadóban…a matyó mintás energia ital azonban még érintetlen. Holnap Zagora és Foum Zguid között féluton csatlakozunk a csapat rendes útvonalon közlekedő részéhez és végre kipróbáljuk az autónkat homokban is. Szerintem kb fél óra alatt hengerfejes lesz…szurkoljatok !! :D :D

Rokk,

Lőrync és Árpy

Ja, a napizene: https://www.youtube.com/watch?v=4nAON-MwUPY

Az indulás gyakorlatilag ünneppé alakult, amit nem részleteznék túlzottan. Legyen elég annyi, hogy ismerkedtünk erőemelő nővel, széleskörben ismert bohóccal, veszprémi copfossal, nivás informatikussal és valakivel, aki hozott pogácsát, majd elmentünk aludni. Lőrinc küzdött még a szomszéd szobába bezárt kutya ugatásával egy kicsit, majd aludtunk egy nagyot.

Másnap (!!) reggel kimentem a napfelkeltét megnézni, de béna volt, így egy tegnapi képet teszek ki. Valószínűleg az örömszerzés forrását fotóztam, de a háttérben látható, hogy ez nem mindenkinek volt egyértelmű J
J
J

Szóval a kompon utazni nagyon unalmas dolog és hát leginkább csacsogással lehet elütni az időt. Ismerkedési körünk reggel indult, amikor egy hölgy elpanaszolta hogy miként nem jutott kabinhoz annak ellenére, hogy elvileg ígérték neki, miként aludt a földön az arabok között és hogy megeszi a nyulat. Aztán Lőrinc megpróbált rábeszélni hogy vegyek Marokkóban másik törölközőt, mert ugyanaz az ikeás narancssárga van nála is, mint nálam. Hiába mondtam neki, hogy in hangeri az emberek fele az ikeában vásárol, mert ettől egyéniségnek érzi magát, meg skandinávnak, egyelőre nem győztem meg. Vennem kell törcsit?!

A Barcelonában való ácsorgást nem tudom kellően körülírni. Megtudtam hogy Lőrincéknek van nyuluk, aki szintén vérnyúl, meg hogy Lukács szereti a zsiráfokat, akiket szerintem sem kell feletetni a dán oroszlánokkal, mert cukik J

Holnap hétfő lesz, ami azért fontos, mert bár feledésbe merült a szokás, de a XVIII. század elejéig tökoké szokás volt, hogy a munkások kivehették a hétfői napot szabadnapnak abban az esetben, ha egy szent emlékére söröztek és itták le magukat a sárga földig a büntetés terhe nélkül. Mi ezt vasárnap elkezdjük, mert a szentek frankók…plane a régiek, akiknek még simán jófejségből is odaadták a posztot annak akit tiszteltek.

Amúgy a hétfő azért is fontos, mert megérkezünk Marokkóba és a Rif hegység közepén alszunk egyet a hivatalos tanger-i szállás helyett. Pompás lesz.

Üdv, Árpy és Lőrync

Asszem lassan bele kell merüljünk a celebek csodálatos világába. Első nap Sylvi, most meg Pákó…én komolyan mondom…egészen más világ…mintha nem is ugyanaz lennék…jobbember lettem J
J

Lőrinc szerint mindenképpen kellett volna közös fotó (és majd letörlöm utólag, ha kell), de szerintem nem kell feltétlenül mindenkivel szóba állni…pálinkát meg végképp nem adtam neki…vannak határok.

Összesen kb 4 órát aludhattunk és a szigorú programterv szerint meg kellett néznünk Verona belvárosát. Mivel esett az eső és reggel nyolckor semmi nem volt nyitva, ezért autóból abszolváltuk a szájtszíinget. Nincs ott semmi igaziból, így indultunk Jézushoz, akit lehúztunk egy kv-ra, leadtuk a volvójához a tükröt és a felnit (Lacika, nem passzol a felni mérete :) ), majd irány Genova.

Útközben – Lőrinc tankolás fetisizmusának kielégítése miatt – tankoltunk párszor és ettünk autogrillben rosszat, meg csacsogtunk. Gyakorlatilag mindent megtárgyaltunk, de arra, hogy Olaszországban miért nem lehet éjfél után sört venni a szálloda bárjában valami szabályozás miatt, nem találtuk meg a választ. Legalább lenne életkorhoz kötve, mint a Dél-Amerikai indiánoknál volt…affelé az volt a szent szabály, hogy aki 52 évesnél fiatalabb, az nem ihat be úgy egyáltalán… nyilvánvalóan egy marhaság volt ez is..az viszont egyértelmű, hogy mi ketten 77 évesek vagyunk…szóval nekünk együtt még azték vagy maja földön is lehetett volna…bár nem tudom hogy egy méhecske miért szólna bele hogy ki, hol és mit ihat :)

Szóval egyszercsak beértünk Genovába és jól behajóztunk dzsippós autónkkal, majd elfoglaltuk a kabinunkat. Uncsi másfél-két nap következik, majd végre Tanger-ben lépünk be Marokkóba. Már alig várom. Addig adáscsend, mert a hajón nincs nagyon mindig net. Afrikába érve kezdődik a jóság…alig várjuk már J

Mivel az utunk van vallási vonala is van, nem tudom nem megosztani a mai nap egy apró eseményét. Amikor reggel Velába érkeztünk és próbáltuk kitalálni hogy merre kell menni, odajött egy nagy darab pali és bekopogott az ablakon. Se puszi se pá nem volt, de ékes magyarsággal megkérdezte:

– Jézust keresitek ?

– Aha :) :)

És persze a napizene a marokkói Rif hegység kendertermesztőinek tisztelegve.

Összesen kb 4 órát aludhattunk és a szigorú programterv szerint meg kellett néznünk Verona belvárosát. Mivel esett az eső és reggel nyolckor semmi nem volt nyitva, ezért autóból abszolváltuk a szájtszíinget. Nincs ott semmi igaziból, így indultunk Jézushoz, akit lehúztunk egy kv-ra, leadtuk a volvójához a tükröt és a felnit (Lacika, nem passzol a felni mérete :) ), majd irány Genova.

Útközben – Lőrinc tankolás fetisizmusának kielégítése miatt – tankoltunk párszor és ettünk autogrillben rosszat, meg csacsogtunk. Gyakorlatilag mindent megtárgyaltunk, de arra, hogy Olaszországban miért nem lehet éjfél után sört venni a szálloda bárjában valami szabályozás miatt, nem találtuk meg a választ. Legalább lenne életkorhoz kötve, mint a Dél-Amerikai indiánoknál volt…affelé az volt a szent szabály, hogy aki 52 évesnél fiatalabb, az nem ihat be úgy egyáltalán… nyilvánvalóan egy marhaság volt ez is..az viszont egyértelmű, hogy mi ketten 77 évesek vagyunk…szóval nekünk együtt még azték vagy maja földön is lehetett volna…bár nem tudom hogy egy méhecske miért szólna bele hogy ki, hol és mit ihat :)

Szóval egyszercsak beértünk Genovába és jól behajóztunk dzsippós autónkkal, majd elfoglaltuk a kabinunkat. Uncsi másfél-két nap következik, majd végre Tanger-ben lépünk be Marokkóba. Már alig várom. Addig adáscsend, mert a hajón nincs nagyon mindig net. Afrikába érve kezdődik a jóság…alig várjuk már J

Mivel az utunk van vallási vonala is van, nem tudom nem megosztani a mai nap egy apró eseményét. Amikor reggel Velába érkeztünk és próbáltuk kitalálni hogy merre kell menni, odajött egy nagy darab pali és bekopogott az ablakon. Se puszi se pá nem volt, de ékes magyarsággal megkérdezte:

– Jézust keresitek ?

– Aha :) :)

És persze a napizene a marokkói Rif hegység kendertermesztőinek tisztelegve.

A MegintMegyünk buli elég betyárosra sikeredett. Lőrinc az előző éjszakai vonatozás miatt egy mágikus, szeszesitalok által áthatolhatatlan páncélt viselt a ruhája felett, de egy megfelelŏ pillanatban elhelyezett tekilával ezt sikeresen megsemmisítettem, majd indult a móka :)
Még nincs vége, tovább »

…a nemzeti park bejáratnál…de ott nem lesz elvihető :)

Háááááát. Ott tartottunk, hogy Lőrinc megvette a fekete démont. A képeken olyan ígéretesnek látszó autó a valóságban egy kicsit más képet mutat, de mi továbbra is hiszünk abban, hogy Ő AZ :-)

A kocsi eleje és hátulja valószínűleg teljesen össze volt törve és hát a panorámatető állapota azt mondatja velem, hogy a földdel való érintkezés tekintetében nem valódi szűz az a rész sem. Hátul nem sokat pöcsölt a török nepper, kicserélte a lökhárítót (és kábelkötegelőkkel rögzítette azt) és a csomagtér tetejét kikalapálva karbon fóliával borította. A megoldás még az AMG-t is irígységre sarkallja…és ekkor még nem beszéltünk az autó elejéről. Elöl kézzel festett lökhárító véd majd minket a természet erőitől, ami – ha figyelembe vesszük a német kézműves óradíjakat – a lehető legpatinásabb megoldás.

Egyértelmű bizonyítéka a hazai szakmunkásképzés elmaradottságának, hogy az autó elektromos rendszere olyan megoldásokat tartalmaz, amire egy falusi villamosságis is rácsodálkozna. Precíz német (török) kezek cserélték a gyárilag zöldessárgás műszerfalvilágítást kékre. A pimpelés itt nem ért véget, ugyanis ezek a csodás színű lámpák folyamatosan világítanak (igen, ha kiveszem a kulcsot, akkor is). Egyetlen élethelyzetben nincs a kilencvenes évek acid pornójának hangulatát idéző kékes derengés az autóban, mégpedig akkor, amikor bekapcsolom az ülésfűtést és lefelé nyomom a vezető oldali ablakot. Mondjuk engem nem zavar a kék fény..és szerintem Lőrincet sem.

Bár Barnabás elég durva és irígy megjegyzéseket tett az autóra, azért azt el kell ismernie hogy a lecsúszott nepperek és lakótelepi anyukák kedvenc autója nagyon jól néz ki, ha hunyorítva nézed. Kormányozni még nem nagyon lehet, mert az első részen nem kizárólag a lökhárító sérült, hanem a jobb oldali futómű is hagy némi kivetnivalót. Kb 10-15 fok forgatás kell ahhoz, hogy a kocsi elkezdjen kanyarodni, de tegnap ezen problémák eltüntetésének jól neki kezdtem. Csak az alsó talpas cseréje is hatalmas változást jelent :-)

Kéne még valami tarcsi gumi (255/55r18)…meg egy szivargyújtós hűtő…és alulra neon…szóval ha van ilyened, azonnal szólj !!! :-)