„- Voltak a bajorok mellett egy jópáran…amolyan szegény rokonként…és addig szaporodtak belterjesen, amíg nem lettek az osztrákok.
Még a nevük is az, hogy keleti birodalom. Mintha valakit úgy hívnánk hogy bács-kiskun. Oszt’ felépítjük nekik Bécset, és mi a hála? Ellopják a rántott húsunkat. Hát ennyi.”
A helyiek (itt mindenki berber és mindenki a hegyekben lakik természetesen) biztos képesek voltak valaha hőszigetelt házakat építeni, de a gyarmatosító franciák szerintem elvették tölük ezt a tudást. Vsz azt mondták nekik, hogy „a szigetelt épületek építésének képességét elvesszük Tőletek, de átadjuk a vajas kenyérre vonatkozó minden tudásunkat.” Ez már régen történhetett, mert meleg szállás sehol nincs már, míg vajas kenyeret mindenhol adnak. Szerintem be kellene tiltani ! Azonnal !!
Ahogy a franciák a tetves vajas kenyerük elcserélése miatt, úgy a németek az Atlasz ásványai miatt járnak ide pl Mideltbe. Elvileg minden tele van szép kövekkel, szóval lehet jönni seftelni :)
A helyes módszer a bó’t megkezdésére azt kiabálva állni ki a főtérre, hogy „áj vanna báj a lot if minerálsz”… És innentől minden megy magától :)
A reggelünk elég jól indult a hideg szoba ellenére, és a vaj-kenyér gyilkos kombójától eltekintve. A város határában Lőrincet ismét megbírságolták gyorshejtásért, majd gurultunk Zagora felé.
Szerintem bőven 1000 dirham fölött támogatjuk már a rendőrséget és a regnáló királyt… És valószínűleg egyszerűbb lett volna egyben elutalni az egészet, de mondjuk így erősebben megy a netvörking :)
A mai utunk az Atlasz déli szélén megy a sivatagban. Ez nem erg, szóval nem a nesöneldzseografik által tolt kép van, inkább köves…de nagyon szép :)
Guelmim oázisába érve már ébren voltak a helyiek. A férfiak a teázók teraszán ücsörögnek, a nők és gyerekek meg valahonnan valahová mennek, mint általában. Itt lent már nem nagyon van dácsia, meg citroen… A mercédesz az úr :) ezer éves 123-asok és 124-esek, meg peugeot négyesek járják az utakat…meg szutramák…tucatszám. Csodálatos. :) :)
Zagorában bevásároltunk, így immár van vizünk is és teve kabátom is :)
Az esti szállás kb 45-50 km+re keletre volt Foum Zguid-től. Elég nagy szívás volt bejutni. Kb 2.5 órát szívtunk a köveken, mire beértünk egy óriási tó kiszáradt medrébe. A táborhelyet nem találtuk meg, így ha megláttunk egy fényszórót a sötétben, elkezdtünk felé száguldani. A közelítő fények megtették hatásukat mert bátor társaink, íziszt sejtve a fények mögött menekülőre fogták a dolgot és ott hagytak a sötétben :)
Aztán persze jöttek a helyiek és érdeklődve kérdezték, hogy mit csinálunk itt…a platójukon volt már egy erdélyi motoros és innentől a nyomukban mi :) Aztán megtaláltuk a homokba padlóig süllyedve a motoros segítő autóját, akit jól kihúztunk és mentünk a táborba. Az éjszakát a következő alkalommal részletezem majd.
Holnap már Nyugat-Szahara határán alszunk…ami megnevezést itt helyesen „Marokkó déli része”-ként használunk. Ma meg a sivatagban. Rokk.
A meglepi napizene:
0 hozzászólás.