Összesen kb 4 órát aludhattunk és a szigorú programterv szerint meg kellett néznünk Verona belvárosát. Mivel esett az eső és reggel nyolckor semmi nem volt nyitva, ezért autóból abszolváltuk a szájtszíinget. Nincs ott semmi igaziból, így indultunk Jézushoz, akit lehúztunk egy kv-ra, leadtuk a volvójához a tükröt és a felnit (Lacika, nem passzol a felni mérete :) ), majd irány Genova.
Útközben – Lőrinc tankolás fetisizmusának kielégítése miatt – tankoltunk párszor és ettünk autogrillben rosszat, meg csacsogtunk. Gyakorlatilag mindent megtárgyaltunk, de arra, hogy Olaszországban miért nem lehet éjfél után sört venni a szálloda bárjában valami szabályozás miatt, nem találtuk meg a választ. Legalább lenne életkorhoz kötve, mint a Dél-Amerikai indiánoknál volt…affelé az volt a szent szabály, hogy aki 52 évesnél fiatalabb, az nem ihat be úgy egyáltalán… nyilvánvalóan egy marhaság volt ez is..az viszont egyértelmű, hogy mi ketten 77 évesek vagyunk…szóval nekünk együtt még azték vagy maja földön is lehetett volna…bár nem tudom hogy egy méhecske miért szólna bele hogy ki, hol és mit ihat :)
Szóval egyszercsak beértünk Genovába és jól behajóztunk dzsippós autónkkal, majd elfoglaltuk a kabinunkat. Uncsi másfél-két nap következik, majd végre Tanger-ben lépünk be Marokkóba. Már alig várom. Addig adáscsend, mert a hajón nincs nagyon mindig net. Afrikába érve kezdődik a jóság…alig várjuk már J
Mivel az utunk van vallási vonala is van, nem tudom nem megosztani a mai nap egy apró eseményét. Amikor reggel Velába érkeztünk és próbáltuk kitalálni hogy merre kell menni, odajött egy nagy darab pali és bekopogott az ablakon. Se puszi se pá nem volt, de ékes magyarsággal megkérdezte:
– Jézust keresitek ?
– Aha :) :)
És persze a napizene a marokkói Rif hegység kendertermesztőinek tisztelegve.
0 hozzászólás.