Hétvgén került megrendezésre a futam…a kezdet a szokásos…jó korán felkeltem, hogy időben odaérjek. Motorral mentem, így akkor sem okozott volna gondot a késés ha nagy a forgalom, de mivel senki nem volt az utakon, így 40 perc alatt értem fel a Lurdyba.
Jelentem a rendezők részéről van új ötlet, miszerint vinni kell fényképező gépet és annak felírják a típusát :) Próbáltam megtudni hogy ennek mi értelme van, de nem gyújtottak fényt a fejemben, szóval legyen elég az hogy kell és kész…meg hogy le kell fényképezni az összes feladat megoldását is !
Amellett hogy ezt a nagyon fontos infót felírták, adtak egy karszalagot, aminek a bizonyító erejű fényképeken rajta kell lenni. Köszi ezt a remek szabályt az összes motoros nevében..tök egyszerű minden két kilométeren megállni, megkeresni a megoldást, levenni a kesztyűt, lefotózni a karszalagos képet, felvenni a kesztyűt, visszaszállni a motorra, beírni a megoldást, megnézni mi a következő feladat és a gps-t nyomogatva tovább menni…javasolnám a következő versenyen hogy a motorosoknak is legyen kötelező a poroltó…de minimum 10 kilós legyen !!! :)
A fényképezős börleszk után jött a gépátvétel, ahol tudálékos szerelők „átvizsgálják” a jérműveket. Hozzám odajött egy faszi, majd a motort megnézve megérdezte, hogy „Újra gyártanak Tenere-t ?” No mondom Te aztán jó nagy ellenőrzést fogsz itt csapni és be is jött a jóslat…az ujjával megpiszkálta a fékcsöveket és elkérte a papperokat, majd jó utat kívánt.
Összeültem Endrével, aki a Mercivel jött szintén jó korán és bepötyögtük, amit kell. Aztán rajt és Tétény fel elhagyva a várost elkezdődött a napi zsolozsma.
Az útvonal elképesztően jó volt. Kezdő motorosként, nyilván nem vagyok felkészülve arra hogy egy teljes napon keresztül végig tudjak menni terepen, de ahová bementem, az nagyon kafa volt. Este öt körül valahol Marcali után (113-as és 114-es feladat között) kitaláltam hogy milyen klassz hogy a motorral olyan helyen is elférek, ahol kocsival nem lehet átmenni, így bekeveredtem egy baszott nagy legelőre, ahol némi keregést követően látható volt hogy nem nagyon lehet tovább menni…nem éreztem meg a sors sugallatát, ahol azt ismételgette hogy „Menj vissza a track-en ! Menj vissza a track-en !”, így megpróbáltam átkelni egy sáros patak medren, de hála a sárban nagyon gyenge gumiknak a kb másfél méter mély meder alján elcsúsztam a lábszárig érő sárban :)
A harmadik vagy negyedik próbálkozást követően jutottam fel a túloldalon, de akkor már csuklott mindenki aki eszembe jutott. Fent hanyatt fekve elszívtam egy cigit és eszembe jutott hogy mi van akkor, ha ezen a az oldalon sem jutok sehová :)
Végül visszajutottam a 110-es pont környékére és mentem tovább :)
A sors azonban nem akarta hogy ezzel sima legyen a nap további része, így egy Velencei Tó méretű pocsolya kikerülése során a hátsó kereket már nem sikerült áttennem egy vízfolyás túlsó oldalára, így az pont becsúszott a gödörbe. Az emberi hülyeségnél (jelen esetben ez az enyém :) csak a természet csodálatosabb…a gödör pont akkora volt hogy a hátsó kerék elférjen benne, de se több, se kevesebb. A motor blokkja felült és olyan cefetül elfáradtam, hogy nem tudtam kivenni egyedül.
Telefon…”Endre ! Gyertek lécci !”
Ezután vártam egy órácskát és miután megetettem az összes szájbatolt szúnyogot a környéken és meghallgattam ahogy egy igen agresszív harkály kidönt egy fát (nem röhög ! tényleg így volt…koppkoppkopp és iszonyú recsegés) megérkezett a segítség…csörlő ki…motor kihúz…kocsi megfordul és már mentünk is.
Én nagyon elfáradtam, így az utolsó 3-4 feladaton kívül már nem szedtem fel pontokat…Endréék kihagytak vagy harminc feladatot hogy kimentsenek, így ők folytatták még kicsit. A célba 20:01-kor értem be. Endréék kb egy órával utánam.
A szállás tűrhető volt, amit köszönhet annak hogy nem volt ennivaló, de volt 180 forintos sör. Nem kellett ringatni senkit.
Egész éjjel esett, így a másnapi feladatot jószerivel kihagytuk.
Az eddigi legtutibb verseny volt. Köszönet a szervezőknek !
Érdekesség pl, hogy az idegenvezető sztorija szerint 1983-ban az akkori Honvédség megvásárolta a kastélyt és a parkot majd jól nem csinált vele semmit. Le volt zárva és egy ember vigyázott rá, de történni nem történt semmi. Próbáltuk megtudni hogy ugyan minek kellett a kastély a katonáknak, mire kiderült hogy a pletykák szerint Czinege Lajos akarta vadász-kastélynak használni…Ford Fairlane után hadd jegyezzem meg: „…hogy milyenek ezek ?! hát ilyenek!”
You must be logged in to post a comment.